Dömötör Csaba (Fidesz)

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Felszólalását nem tudom máshogy értelmezni, mint egyfajta magyarázkodásként azért, mert az elmúlt hetekben közösen a baloldallal Magyarország ellen kampányoltak. (Derültség a Jobbik padsoraiban. ‑ Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van! ‑ Dr. Brenner Koloman: Most ülj le!)

Nem tudom nem felidézni, hogy 2018-at írtunk, amikor ön egy Magyarország elleni szavazás előtt azt mondta, hogy nem fogadja el a migrációpárti jelentést, nem fogadja el a 7. cikkely alapján indítandó eljárást, mert az nem egy kormányt, hanem egy egész népet büntetne. (Egy hang a Jobbik soraiból: Így van!) Azt szeretném öntől kérdezni, hogy mi történt közben, képviselő úr. (Dr. Brenner Koloman: Semmi!) Mert most ugyanez zajlott Brüsszelben, egy különbséggel: önök átálltak a másik oldalra. (Folyamatos közbeszólások a Jobbik padsoraiból. ‑ Az elnök csenget.)

Mert mi is volt a tét az uniós csúcson? Az, hogy ránk tudnak‑e erőltetni egy olyan zsarolási eljárást, amellyel aztán bármikor felfüggeszthették volna az uniós forrásokat, a nekünk egyébként járó uniós pénzeket. Végül ez nem sikerült, a magyarok pénzét meg tudtuk védeni, mert mégiscsak felülkerekedett az a meggyőződés, hogy amikor itt vagyunk egy járvány közepén, talán nem az lenne a legfontosabb dolga a brüsszeli politikusoknak, hogy két tagállamot üldözzenek ideológiai okokból.

És az a helyzet, hogy a baloldali pártok, köztük az önöké is, rendkívül vacak szerepet játszottak ebben a folyamatban, mindvégig azért szurkoltak, hogy Magyarország húzza a rövidebbet. (Z. Kárpát Dániel: Szégyelld magad! ‑ Közbeszólás a Jobbik soraiból: Bolsevik!) És amikor így tettek, akkor ugyanazt szajkózták, mint a legelvakultabb brüsszeli liberálisok.

Azon gondolkozom, tisztelt képviselő úr, hogy vajon milyen érzés volt az önök EP-képviselőjének közös nyilatkozatban kiállni Magyarország ellen a baloldali politikusokkal (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!), amiben még hitlereztek is! Mindezt úgy (Z. Kárpát Dániel: Nagyobb átéléssel!), hogy ugyanez a képviselő korábban itt a Házban a zsidó honfitársai összeírását javasolta. (Z. Kárpát Dániel: Éld át jobban!) És milyen érzés volt a baloldali politikusoknak ezt felvállalni (Dr. Brenner Koloman: Nem otthon vagy! ‑ Közbeszólások a Jobbik soraiból. ‑ Az elnök csenget.), úgy, hogy nem olyan rég még tömött sorokban tüntettek önök ellen, és azt mondták, hogy nácikkal nincsen közös haza. (Z. Kárpát Dániel: Jaj, de féltek!) Abban a kiáltványban, amit önök szövegeztek közösen a baloldali politikusokkal, minden benne volt. (Derültség a Jobbik soraiban.) Az a párt, amely alapításakor úgy határozta meg magát, hogy a legfontosabb feladata a kommunista utódpárt eltávolítása a hatalomból, az mostanra összeállt a posztkommunistákkal. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!)

Tisztelt Képviselő Úr! Ezek után, ha a nagy átváltozásnak lehetne szobrot állítani, akkor elég lenne egy jó nagy jobbikos logót leleplezni. Na, nem a régit, hanem a mostanit, amelyben már nincsenek nemzeti színek, és Ausztriából importáltak egy kis türkiz színvilágot. Nézze meg! (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) És ha jól látom, akkor már a határon túli települések neveit is eltávolították a laptopjaikról. (Folyamatos közbeszólások a Jobbik soraiból.) Nyilván gesztusnak szánták azok számára, akik korábban, december 5‑e előtt ellenük kampányoltak. (Z. Kárpát Dániel: Szektások vagytok, az a baj! ‑ Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselő Úr! Régi szokás karácsony előtt, hogy a gyerekek listát készítenek arról, mit szeretnének kapni. Azt látom, hogy ezt a hagyományt a baloldali pártok is folytatják. Lassan minden baloldali párt összeírja, hogy mit szeretne kapni, és üzenget. De most nem a Mikulás dönti majd el, hogy ki mit kap, hanem Gyurcsány Ferenc az Apró-villában. És, higgyék el, hogy ebből aztán nem lesz sok kacaj, meg nem lesz sok nevetés, legkevésbé az önök számára.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha a performansz után van egy kis ideje, akkor még annyit szeretnék elmondani (Közbeszólások a Jobbik soraiból. ‑ Az elnök csenget.), akkor még annyit szeretnék elmondani, hogy a parlament az utolsó ülését tartja ezekben a napokban, talán nem is baj, hogy egy kicsit alacsonyabb fordulatszámra kapcsolnak a pártok közötti csaták. Év közben mi itt rengeteget vitatkozunk, talán néha keményebben is, mint kellene, és önök is gyakran megkérdőjelezik a keresztény meggyőződésünket, a keresztény hagyományainkat.

Én nem fogom megkérdőjelezni azt, hogy önök miben hisznek, ehelyett csak megragadom az alkalmat, hogy a nehézségek ellenére is boldog karácsonyt kívánjak mindenkinek, azoknak is, akik a mi közösségünkben vannak, a patkó túloldalán lévőknek is és azoknak is (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Éljen a párt!), akik nem mindenben értenek velünk egyet. Legyen békés ünnepük, legyen ünnepünk, és ha lehet, a járványtól egyre inkább mentes új esztendőnk! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiból.)