Dr. Bősz Anett (DK)
2020-12-16 · 177. ülésnap · napirend előtti felszólalás · 5:08Szöveg5 104 karakter · 11 bekezdés · JSON
BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Mindenekelőtt, kérem, engedjék meg, hogy reagáljak Dömötör Csaba államtitkár úr megjegyzéséhez, mely szerint az ellenzék csak akadályozni kívánta a járványkezelést, illetve a gazdasági, szociális válság kezelését. Szeretném az önök figyelmét nagy tisztelettel felhívni, hogy 2019 októbere óta majdnem 3 millió honfitársunk él olyan településen, amelyet ellenzéki vagy független polgármester vezet, és ezek a települések is (Dr. Rétvári Bence: A függetlenek is ellenzékiek?) a vezetésükkel együtt vívták a küzdelmet, ugyanúgy, ahogy a magyar kormány és mindenki itt, Európában a koronavírus-járvánnyal szemben, illetve a gazdasági-társadalmi hatások enyhítésének érdekében. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Elképesztő munkát végeztek, és olyan munkát végeztek, amely során a magyar kormány jelen pillanatban őket anyagilag ellehetetleníteni igyekezett ebből a szűkös költségvetésből is. Tehát helyt álltak az ellenzéki kollégák.
Szorosan nem tartozik ahhoz, amit itt a mai napon a napirend előtt el szeretnék mondani (Zaj a kormánypártok soraiban. ‑ Az elnök csenget.), ugyanis a KSH a múlt héten nyilvánosságra hozta az eddig titkolt júniusi munkaerőpiaci adatokat. Csak most derült fény arra, hogy ekkor csaknem 400 ezer magyar vallotta magát munkanélkülinek, holott hivatalosan 215 ezer munkanélkülit tartottak nyilván. A járvány idején ugyanis a Statisztikai Hivatal az állásukat vesztőket nem munkanélkülinek, hanem az inaktívak közé sorolta. Ők persze nem tudtak azonnal munkába állni, akadályozta őket részben a karantén, részben pedig a piacon végbement folyamatok. A hivatalos adatok tehát a járvány kezdete óta még annyira sem tükrözték a valóságot, mint egyébként.
A kormányfő június 29-én itt a parlamentben 130 ezer munkanélküliről beszélt, méghozzá azzal a fölvetéssel, idézem: „Azt állítani, hogy Magyarországon félmillió ember elvesztette volna a munkáját, tudatlanságról, tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot.” Orbán Viktor ezt aligha tájékozatlanságból mondta, azt viszont leszögezhetjük, hogy képviselőtársaim, akiknek nem állt rendelkezésére ez a most nyilvánosságra hozott KSH-adat, közelebb jártak a valósághoz, mint a miniszterelnök úr.
Dömötör Csaba államtitkár úr november 18-án egy vitában azt mondta: „Azért a legfontosabb szociális vonatkozása a járványügyi védekezésnek mégiscsak az, hogy sikerül‑e megóvni a munkahelyeket.” Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim és államtitkár urak, én amellett érvelek, hogy ez önöknek igen korlátozottan sikerült.
A KSH szerint az év első felében 4,5 millió gazdaságilag aktív polgára volt az országnak, így a 400 ezer állástalan bizony 9 százalékos munkanélküliséget jelent. Megszámoltam, önök 24-szer oktatták ki az ellenzéki kollégákat a munkanélküliségi adatok ügyében és annak ügyében, hogy a gazdasági és szociális válság kezelésében hogyan áll hazánk, mindemellett pedig természetesen a sajtóban harsogott a sikerpropaganda. Ezzel nem lepnek meg bennünket, csak jelen pillanatban én ebben a Házban többször felhívtam a figyelmet arra, hogy egy ilyen válság, amilyennel még nem találkoztunk, és a koronavíruson túl a gazdasági és szociális válságról kell beszélnünk, szembesülnünk kell a valós adatokkal. Ez az, amivel önök nem akarták szembesíteni vagy saját magukat sem, vagy csak a magyar társadalmat, és ezzel rendkívüli hibákat követtek el.
Orbán Viktor azt szabta iránymutatásul, idézem: „…ne azon gondolkodjunk, hogy hogyan kárpótoljuk azokat, akik kiesnek a munkából...” (Dr. Rétvári Bence: Folytasd tovább! Olvasd tovább!) Önök évek óta nem szeretnék azt az érvelést megérteni, hogy a munkaalapú társadalom bizony nem arról szól, hogy van‑e munkája az embereknek, hanem hogy milyen, ugyanis az alacsony hozzáadott értékű munka nem pusztán dolgozói szegénységet eredményez, hanem azt is eredményezi, hogy a gazdasági növekedésünk elmarad ahhoz képest, amilyen lehetne.
Önök nem hallották meg, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy a jövedelempótló támogatásokra egy ilyen, korábban nem várt válság alatt nemcsak azért van szükség, hogy ne hagyjuk az út szélén a pórul járt honfitársainkat, hanem a gazdaság mentése érdekében is, ez ugyanis többletkeresetet tud teremteni.
(9.30)
Jelen pillanatban nemcsak a nyugdíjasoknak van szüksége arra, hogy támogassák őket, hanem nagyobb arányban lett volna szüksége a kisvállalkozásoknak, illetve a kisvállalkozóknak, akiknek nagyon korlátozottan segített például a Kurzarbeit-program, amit rendkívüli módon nehéz volt igénybe venni, és nagyon sokan úgy döntöttek, hogy inkább a saját szakállukra kárpótolják a saját munkavállalóikat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy a tényleges munkanélküliség e pillanatban mennyi, azt valószínűleg önök vagy a KSH tudja. Valószínűleg majd májusban tudjuk meg azok alapján, amiket én itt most elmondtam.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azért, ha önök futóversenyre állnának ki egy sánta kutyával, én bizony a kutyára fogadnék. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. ‑ Dr. Rétvári Bence: Melyik pártnak vagy az elnöke?)
HivatkozásJSON
karzat: Dr. Bősz Anett — 2020-12-16, napirend előtti felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33. https://ogykarzat.hu/ckl41/felszolalas/177-10.html
BibTeX
@misc{karzat-41-felszolalas-177-10,
title = {Dr. Bősz Anett — 2020-12-16, napirend előtti felszólalás},
howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl41/felszolalas/177-10.html}},
note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33},
year = {2026}
}