Ungár Péter (LMP)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ez valószínűleg az Országgyűlés egyik utolsó ülése az idei évben, és én arról beszélnék, amiről most már bizonyos, hogy nem tudott dönteni az Országgyűlés az őszi ülésszakban.

Az egyik ilyen ‑ és ezt többször elmondtam az Országgyűlésben ‑, hogy a szociális dolgozók kimaradtak az egyszeri 500 ezer forintos bérkiegészítésből, ez 45 milliárd forintba kerülne a költségvetésnek. Én nem akarom itt elmondani, hogy mire költöttek 45 milliárd forintnál többet, mert szerintem mindenki a saját fantáziája szerint be tud ebbe illeszteni szinte bármilyen tételsort. Illetve az is bizonyos, hogy az otthongondozási díjat nem emelték meg a minimálbér szintjére azoknál, akik nem gyermeküket, tehát legtöbb esetben demenciával élő hozzátartozójukat otthon gondozzák.

Összekötném ezt a hiátust, amit az Országgyűlés okozott a magyar embereknek, egy aktualitással. Novák Katalin családügyi miniszter nemrég egy videóban beszélt sok mindenről, többek között arról is beszélt, hogy a gondoskodás milyen egy fontos dolog. Azt mondta, hogy el kell ismernünk a gondoskodó munkát, és szerintem, bár abban a videóban nem nagyon van olyan rész, amivel én személyesen egyetértek, ez talán az egyetlen, amivel egyetértek.

Ugyanakkor az, hogy ő elmondja, hogy milyen fontos a gondoskodás, szemben áll azzal a ténnyel, amit én elmondtam, hogy bár videókban, animációkban elmondják, hogy fontos a gondoskodás, nyomasztják azokat az embereket, akik gyermeket vállalnak, de amikor a magyar, gondoskodó munkát végző emberek megbecsüléséről van szó, akkor a szájuk jár, a pénztárcájuk nem. Ez a helyzet!

A másik az, hogy beszélt arról miniszter asszony, hogy a nők és férfiak közötti bérkülönbség miért olyan, amilyen, illetve jelezte, hogy nem feltétlenül kell egy nőnek annyit keresnie, mint egy férfinak. Az, hogy egy adott állásban a nők és férfiak közötti bérkülönbség milyen, nem ad teljes képet, és nem egy jó statisztika, hiszen nem vizsgálja azt, hogy milyen elnőiesedett szakmák vannak Magyarországon. A szociális szektor dolgozóinak 90 százaléka nő, a pedagógusok jelentős része nő, ami amúgy, ha már az egészséges férfiképet nézzük a gyermekek fejlődéslélektanából tekintve, akkor szintén egy probléma, csak ezzel a konzervatív oldal keveset foglalkozik, illetve az állami alkalmazottak összességének jelentős része nő. Ez egyszerűen azért van, mert rettentő alacsonyak a fizetések. Nem beszélni arról, hogy miért vannak elnőiesedve ezek a szakmák, ez egy nagyon súlyos probléma.

Nem az a gond önmagában, hogy a szociális szektorban 90 százalékban nők dolgoznak ‑ érdemes megvizsgálni, hogy ez miért van így ‑, hanem, hogy miért van 90 ezer ember, akik a garantált bérminimumot kapják egy olyan munkáért, amit elvileg a kormány, legalábbis néha szavakban, néha már úgy se, elismer.

Továbbmegyek: a pedagógusoknál. Ha már ilyen nosztalgiával tekint a kormány azzal kapcsolatban, hogy régen hogy lehetett egy családot fenntartani egy fizetésből ‑ mert Magyarországon ez régen se volt így az emberek többségének, és agrikulturális családban sem így volt ‑, de mégiscsak régen, például a két világháború között egy középiskolai tanári egzisztencia egy középosztálybeli egzisztenciát jelentett, azt jelentette, hogy biztonságban meg tudnak élni. Ez ma nemhogy nincs így, hanem ennek a szöges ellentéte van. Hogy lehet elvárni valakitől, egyszerre megfogalmazzák azt az elvárást, hogy tartson el három gyereket, tartsa el a feleségét, tartsa el az anyósát, ha az valamiért eltartásra szorul, és tegye meg ezt körülbelül 200 ezer nettó forintból, mert annyi a pedagógusfizetés.

Tehát összességében azt akarom mondani, hogy ez az ülésszak arra rávilágított, hogy a konzervatív propaganda arra jó, hogy egy olyan utópiát építsen, aminek nincs köze ahhoz, ahogy jelenleg Magyarországon élnek, elvesztették a kapcsolatot a valósággal, és hiába mondanak szép dolgokat, ahova a pénzt rakják, az az, ami nekik fontos, mindenki tudja, hogy milyen dolgokra költenek, és azokra meg nem költenek, hogy legalább azok az elvek érvényesüljenek, amikért elvileg kiállnak.

Úgyhogy, ha Novák Katalinnak fontos a gondoskodó munka, akkor próbálja elérni, hogy még az idén karácsonyra a szociális dolgozók megkapják az egyszeri 500 ezer forintos bérkiegészítést, és ha fontos neki az, hogy egy egzisztenciából meg lehessen egy családnak élnie, akkor pedig emeljék azokat az embereket (sic!), akik a közalkalmazotti bértábla szerint kapják a fizetéseiket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)