Schanda Tamás János

SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Remélem, hogy vannak olyan kérdések, amire azért szabad válaszolni.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a bizottságokban elhangzott észrevételeket, illetve itt a parlamenti vitában elmondottakat is. Engedjék meg, hogy röviden reflektáljak, elsősorban Z. Kárpát képviselő úrnak a kérdéseire és a felvetéseire. Egyrészt én nem tudom, hogy egy törvényjavaslatnak lehet‑e hangulata vagy nem lehet, de nem teljesen értem azt, képviselő úr, hogy pontosan mire próbált ezzel célozni. Ha a kételyeire, akkor igyekszem mindegyiket eloszlatni.

Egyrészt én is hangsúlyoznám azt, amit Nacsa képviselő úr is elmondott, hogy ez egy európai bírósági ítéletnek a végrehajtása. A magyar kormánynak volt egy megoldása egyébként arra az áldatlan helyzetre, amit örököltünk korábban, mikor különböző magáncégek szolgáltattak egymással nem kompatibilis rendszereken keresztül mobil fizetési szolgáltatásokat. Ennek két eredménye volt: egyrészt a felhasználó szenvedett, mert soha nem tudta, hogy éppen melyik szolgáltató területén van, pontosan hogyan és miként tudja használni a mobil fizetés rendszerét, másrészt pedig a mobil fizetéssel foglalkozó szolgáltatóknak kizárólag csak például nagyobb önkormányzatok területén érte meg a parkoláshoz kapcsolódó szolgáltatásoknak a biztosítása, azaz a kistelepüléseken ez elérhetetlen volt.

Ezen a rendszeren változtatni kellett, a magyar kormány változtatott is, és ezt a javaslatot támadta meg az Európai Bizottság az Európai Bíróságon, és valóban részlegesen arra kötelezte Magyarországot, hogy változtasson a szabályozáson.

Tehát, tisztelt képviselő úr, amikor ön támadja ezt a megoldást, akkor valójában nem velünk vitatkozik, hanem az Európai Bírósággal vitatkozik egyrészt, másrészt pedig visszasír egy olyan korábbi rendszert, amelyik sem a szolgáltatóknak nem volt jó, sem az önkormányzatoknak nem volt megfelelő.

Én arra biztatnám, hogy gondolja ezt még egyszer újra, és lássa azt be, hogy a magyar kormány szándékai tisztességesek, és olyan megoldást szeretnénk, ami mind az önkormányzatok, mind pedig a magyar emberek számára a lehető legkényelmesebb szolgáltatást tudja nyújtani.

Alapvetően az is világos és egyértelmű, hogy részben az európai bírósági ítéletből kiolvasható, hogy az Európai Bíróság koncesszióra tesz javaslatot.

(20.30)

Másrészt pedig bármennyire is gondolkozunk ‑ de képviselő úr, mindig megvan a lehetősége annak, hogy még jobb javaslatokkal álljon elő ‑, mi nem látunk olyan más megoldást a koncessziós rendszeren kívül, amelyik egyszerre képes biztosítani az Európai Bizottság és az Európai Bíróság által elvárt versenyeztetést és egyébként az egységes általános szolgáltatást.

Ha tud olyan javaslatot, amely egyszerre képes biztosítani azt, hogy a magyar emberek is jól járjanak, és a versenyeztetésnek is megfeleljünk, akkor kár, hogy eddig ezt eltitkolta előlünk, de azért az lenne a javaslatom, hogy mindenképpen ossza meg majd velünk. Mi nem látunk más megoldást; ez az egyetlenegy olyan megoldás, amelyet nem feltétlenül kedvelünk, nem jókedvünkből csináljuk, de az egyetlenegy olyan, amely mind a két szempontnak megfelel.

A nyolc év kapcsán fogalmazott meg komoly kritikai mondatokat, és ráadásul, azt gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy ön rémeket lát, részben pedig a vágyairól beszél. Ezt így egyszerre ritkán sikerül összehozni, de önnek sikerült, hiszen amikor nyolcéves koncessziós időszakot határoztunk meg, az nem azért van, mert ne lehetne ettől eltérő, más számot is meghatározni, vagy ne lehetne ennél rövidebbet vagy hosszabbat meghatározni, hanem komolyan ki kellett számolnunk azt, hogy mi az az időtartam, ami esetében meg tudunk felelni az Európai Bíróság ítéletéből fakadó elvárásoknak, azaz, hogy egy megtérülő rendszerről legyen szó, hiszen a koncessziós modell csak akkor működik, ha megtérül.

A nyolc év nem hosszú idő, hanem kifejezetten rövid, ez egy kifejezetten rövid idő, ez a helyzet, tisztelt képviselő úr. Ha ismeri egyébként, hogy ennek milyen technológiai fejlesztési költségei vannak, egy átállásból, egy rendszerváltoztatásból milyen informatikai, kommunikációs, egyéb technológiai költségek fakadnak, akkor ön is beláthatja azt, hogy alapvetően azért ez nem egy hosszú időtartam, és ráadásul ennél rövidebb időtartam alatt nem lehetséges megtérülő modell létrehozása.

A kényelmi díj kapcsán is voltak a képviselő úrnak megjegyzései. Itt az általános vita során is elmondtam már, hogy korábban is egyetértettünk abban, hogy a kényelmi díj eltörlése szükséges, ebben nem volt vita közöttünk, de egy folyamatban lévő bírósági eljárás időszaka alatt nem lehet hozzányúlni a szabályozáshoz. Tehát ennek ez az oka, most végre ezt megtehetjük, és meg is tettük.

Képviselő úr, az a helyzet, hogy ön alapvetően nem érti a koncessziónak a működését, amin csodálkozom. Ön azt mondta, hogy valamelyik miniszter majd kijelöli, hogy ki lesz a koncesszor. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.)

Képviselő úr, ön nem érti a koncesszió lényegét, ami furcsa egyébként, mert azokban a szakbizottságokban dolgozik, ahol, azt hiszem, ezt ismerhetné, illetve a korábbi viták során én azt feltételeztem, hogy ismeri a koncessziós versenyeztetés lényegét: itt nem kijelölésről van szó, hanem versenyről. Arról van szó, hogy megnézzük azt, hogy mely vállalkozás nyújtja egyébként a lehető legjobb szolgáltatást a lehető legolcsóbb áron. Erről szól a koncesszió, versenyeztetésről szól, tisztelt képviselő úr, tehát semmifajta kijelölés nincsen. Az ön szóhasználata teljesen téves, és jól látszódik, hogy egyébként nem érti a rendszer működését.

Azt pedig, tisztelt képviselő úr, teljes mértékben vissza kell utasítanom, és engedje meg, hogy a jegyzőkönyv kedvéért is leszögezzem, hogy elfogadhatatlannak tartom, hogy országgyűlési képviselőként ön versenyeztetett eljárást megnyerő vállalkozókat fenyeget. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Ön azt mondta, hogy egyébként majd amikor önöknek erre lesz esélye ‑ biztosak lehetünk, és emiatt ezt a fenyegetést sem kell túlságosan komolyan venni a Jobbik támogatottságát elnézve ‑, ha önök kormányra kerülnek, akkor azokat a vállalkozókat, akik indulnak ezen a koncessziós pályázaton, önök el fogják számoltatni, és majd visszaveszik tőlük egyébként ezt a lehetőséget. Képviselő úr, az a tiszteletteljes kérésem, hogy ezt ne tegye, hiszen nem méltó egy országgyűlési képviselőhöz és nem méltó önhöz sem.

A protekcionista gazdaságpolitika kapcsán pedig hosszú vitákat tudnánk folytatni. Mi azt gondoljuk, hogy itt is egy olyan szabályozást hozunk létre egyébként, amelyik a magyar érdek szempontjából a lehető legjobb szabályozás, amit a jelen konstrukcióban ki tudunk alakítani. Engedje meg, hogy én is felhívjam a figyelmét arra, hogy nehéz úgy protekcionista gazdaságpolitikáról beszélni önöknek, és nehéz önöket komolyan venni, amikor éppen a globális nagytőke kiszolgálójával állnak éppen össze. Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)