Gyurcsány Ferenc (DK)

GYURCSÁNY FERENC (DK): Jó egy hét múlva Magyarország a karácsonyt fogja ünnepelni. Nekem minden bizonnyal a mostani ülésszakban ez az utolsó hozzászólásom.

Nagyon más volt ez az év, mint az előzőek. Valójában, ha én jól látom, nincs olyan családi asztal, ahol ne vírusról, vírusjárványról beszélnének; és ez árnyékolja be az előttünk lévő karácsonyt is.

Mi elég sokszor egymásnak mentünk ebben a Házban ez ügyben, most ezt nem tenném meg. Önök is meg a választóik is nagyjából tudják, hogy melyikünk mit gondol erről a történetről.

Mit kívánhatnék magunknak, közösen? Ha valamit, akkor leginkább azt, hogy elég leegyszerűsített vitákba menő veszekedések, viták helyett próbálnánk meg értő módon megbeszélni a közös dolgainkat, a családi asztalnál meg a politikában.

Komoly vitáink vannak, ez igaz, időnként indokolatlanul bélyegezzük meg egymást, ez is igaz. A vitáink egy része nagyon-nagyon tisztességes, mély emberi dilemma. Én nem fogom ezt most leegyszerűsíteni, de karácsony környékén azt mondani, hogy van‑e a szeretetnek szabadsága, a szeretethez kötődő identitásválasztásnak szabadsága, igen vagy nem, közügy‑e ez vagy nem, szerintem ez egy nagyon súlyos dilemma, és erről nagyon másként gondolkodunk. De ezt meg lehetne úgy is beszélni, hogy egy ilyen vitának a végén ne legyenek áldozatai. Én úgy látom, hogy időnként vannak, értelmetlen áldozatai.

Semmiképpen nem szeretném azt a téves látszatot kelteni még karácsony előtt sem, hogy ezeket a vitákat valami szeretet jegyében fel szeretném oldani, egyáltalán nem, de azt határozottan gondolom ‑ lehet, hogy azért, mert mostanra viszonylag régóta vagyok én magam is benne a politikában ‑, jó lenne tudni elválasztani egymástól, hogy mivel van valójában bajom, a politikussal, amit ő képvisel, mással nem nagyon tud lenni, merthogy ebben a viszonyban találkozunk, vagy van‑e bajom a mögötte lévő emberrel is. Azzal meg azért nem tud lenni, mert olyan lett a magyar parlamentarizmus, hogy alig van közöttünk emberi kapcsolat. Önöknek is lámpással kell keresni egy ellenzékit, akivel a politikán túli személyes kapcsolata van, és fordítva is.

Itt iszonyatos erőfeszítéseket tesznek sokszor páran ‑ ebbe a csapdába időnként mi is beleeshetünk ‑, hogy messze a politikai vitán túl egymás emberi méltóságát, tisztességét ne sértsék. Úgy látom, hogy ez része lett itt a mi világunknak. Lehet, hogy a karácsony lehetőséget fog arra teremteni, hogy rájöjjünk, hogy ez nincs rendben.

Szóval, önökkel politikusként van sok vitám, önökkel ‑ ne haragudjanak ‑ magánemberként nincsen. Hát, nem is szoktunk összejárni, nem tudom, hogy milyen magánemberek maguk, vannak testvéreik, szüleik, gyerekeik... Egy picit beljebb lennénk a történetben.

És foglalkozzunk mi ‑ akiket ideküldenek a Házba ‑ azzal, ami a mi dolgunk, a közügyekkel, és hagyjuk, hogy az emberek meg éljenek maguk, a saját életüket. Olyan sokféleképpen lehet boldog életét élni, nem kell ezt nekünk eldönteni.

Kívánok mindannyiuknak ennél egy picivel nyugodtabb időszakot. Ha valakit indokolatlanul bántottunk, bántottam az elmúlt egy évben, az nézze el nekünk, és tudja be akár indokolatlan vehemenciánknak. Aki teheti, a szerettei között töltsön el jó pár napot; és próbáljunk meg jövőre egy ennél jobb Magyarországot teremteni. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)