Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Önök itt a Parlament falai között ma is és az elmúlt hetekben is számtalanszor úgy beszélnek a brüsszeli forrásokkal kapcsolatban, hogy az egy ingyenpénz, az egy ajándék, Magyarországnak szánt forrás, és sosem teszik hozzá, hogy az egy közösen felvett hitel, amiről beszélünk. Ne mondják azt az embereknek, mint 2010 előtt, amikor a devizahitelezés csapdájába engedték belehajszolni családok és háztartások százezreit Magyarországon (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.), hogy ingyenpénz lenne, ahogy a devizahitelre is engedték, hogy a reklámokban mondják! Most is ugyanezt mondják önök, tisztelt képviselő úr, hogy Brüsszelből ingyenpénz jön. Brüsszelből nem jön ingyenpénz!

Az egyik forrás, ami érkezik, az egy közösen felvett hitel, amit vissza kell fizetnünk, és abban az esetben, ha egy másik európai uniós tagország nem fizet, akkor a többi országnak kell helyette fizetni. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Ez nem ingyenpénz, tisztelt képviselő úr.

A többi támogatást, amiről önök, az összes baloldali formáció a közös közleményükben úgy beszéltek, hogy nekünk szánt európai uniós támogatások, azokat nem nekünk szánják, hanem azok nekünk járnak, és azokat kikövetelni igenis nemzeti felelőssége minden országnak.

Ön felelős kormányzásról beszél. Egy felelős kormány nem tekintheti adománynak azt, ami nekünk jár; de vannak felelős ellenzéki politikusok is, vagy legalábbis lehetnének, akik nem azt mondják, hogy itt ingyenpénzről van szó, meg nekünk szánt forrásokról, hanem ők is kiállnának a magyar nemzeti érdekért. Ez a pénz Magyarországnak jár. Nem lehet utólagosan újabb feltételeket támasztani, mert ha ma lehet, akkor jövő hónapban is lehet, meg akkor majd 2020 közepén is, meg ’21-ben, meg ’22-ben, meg ’23-ban újabb és újabb és újabb feltételeket lehet támasztani (Z. Kárpát Dániel közbeszól.), vagy ragaszkodunk a törvényekhez, a nemzetközi szerződésekhez, amelyekkel csatlakoztunk az Európai Unióhoz, hogy ami jár Magyarországnak, az jár, és nincsen újabb és újabb és újabb feltétel, mert önök ezt engednék most meg, és nyilván itt, mint a mesében is, a farkas először csak a lábát teszi be az ajtón, de aztán bejön a kisbárányokhoz. Ismeri ön is a mesét, szerintem ön is olvassa néha a gyermekének otthon. Tanuljunk belőle, ön is tanuljon belőle, tisztelt képviselő úr! Nem lehet engedni, hogy a szerződésektől egy betűt is eltérjünk, mert ezzel a magyar nemzeti érdeket veszélyeztetjük.

Ami a bocsánatkérést illeti, tisztelt képviselő úr, Szájer képviselő úr tudott bocsánatot kérni. A baloldalról bocsánatkérést nem nagyon tapasztaltunk az elmúlt években, bármilyen ügyről is volt szó.

Ami az egészségügyi forrásokat illeti, tisztelt képviselő úr: önök azt mondják, hogy több egészségügyi forrás kell. Önök is, ha megnézik az OECD kimutatásait, amely nem mondható egy bármelyik kormány igényeit kiszolgáló szervezetnek, hanem objektív adatokkal számol, csak az önök időszaka, az önök kormányzásának az időszaka volt az, amikor Magyarországon nem nőttek, hanem csökkentek az Európai Unión belül és az OECD-tagállamokon belül az egészségügyre fordított egy személyre vetített kiadások. Sem akkor nem volt más olyan ország, sem azóta nem került ilyen helyzetbe Magyarország. Azóta a hetedik legnagyobb mértékben emelkednek az egészségügyre fordított források, és ezt nem a magyar kormány mondja vagy bármilyen magyar szerv mondja, hanem az OECD mondja, hogy egyedül a szocialista időszakban csökkent az egy főre eső egészségügyi kiadásoknak az összege.

Az pedig, tisztelt képviselő úr, amit önök a lélegeztetőgépek kapcsán művelnek, hogy nap mint nap elmondták, hogy nincs elég lélegeztetőgép, aztán közben persze elmondták, hogy nincs elég maszk és nincs egyéb más védőfelszerelés sem, mióta pedig meggyőződtek róla, azóta azt mondják, hogy túl sok van, még akkor is, amikor magának a WHO-nak a vezetője is azt mondta, hogy jobb, ha egy ország túlbiztosítja magát lélegeztetőgépekből, mintsem ha hiány merül föl. Ön is olvassa ezeket a híreket, tisztelt képviselő úr, tőlünk keletre és nyugatra egyaránt, hogy van olyan kórház valóban, ahol elfogynak, és egy gépre akár több embert is kénytelenek rátenni; ennek az egészségügyi kockázatait szerintem mindenki józan ésszel is beláthatja, hogy mekkora kockázata van. Magyarország nem kerülhet ebbe a helyzetbe, mert lélegeztetőgépből is és kórházi ágyból is dobogósok vagyunk Európában, pontosan azért, mert minden magyar ember élete számít, és minden magyar ember életéért küzdeni fogunk, még akkor is, amikor önök felelőtlen kijelentéseket tesznek itt a parlamentben vagy a parlamenten kívül.

Önök a tesztelésről beszéltek régóta, és a mai napon is úgy beszélt erről, tisztelt képviselő úr, mint hogyha Magyarország ezekben a ranglistákban nem az élmezőnyben járna, márpedig az élmezőnyben jár. Tisztelt Képviselő Úr! Ön is tudja, hogy az elmúlt héten Magyarország az európai uniós tagállamok közül az ötödik legtöbb tesztet végezte lakosságarányosan. Jó lenne, bár hiú remény erre számítani, hogy önök esetleg ezt elismerik, hogy a magyar egészségügyi hatóságok az ötödik leghatékonyabban léptek föl az elmúlt héten a tesztelések kapcsán itt Magyarországon.

Persze lehet, hogy savanyú a szőlő az MSZP-ben, hiszen Gyurcsány Ferenc a hétvégén programot hirdetett, és mindenkinek kiosztotta a feladatait, így az MSZP-nek is meghatározta, hogy mi lesz a feladata majd a következő Gyurcsány-kormányban ‑ reméljük, nem jön el ez az idő ‑, és elmondta, hogy a szociális tárcáért lesznek önök felelősek. Az önök szociálpolitikusa Korózs Lajos. Úgy látszik, ő az elmúlt évek és elmúlt hetek teljesítménye után számíthat majd a Gyurcsány-kormányban egy miniszteri bársonyszékre. Talán kicsit megalázó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy önöknek is a Facebookról kell megtudni, hogy Gyurcsány Ferenc milyen feladatot szán önöknek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)