Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tudom, hogy ma este hányan vagyunk itt, a tisztelt Házban, akik több mint tizenhat évvel ezelőtt egy februári késő estén vitattuk meg az Országgyűlésben a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló T/6563-as törvényjavaslatot, amely azután 2004. évi XVIII. törvényként került kihirdetésre, ami évszázados visszatekintésben immáron a sokadik, de ahogy Font Sándor képviselőtársam említette, az uniós csatlakozásra elsőként fókuszáló jogszabályként sokakban olyan érzetet keltett, hogy közös ügyünket, a magyar szőlő- és borkészítés ügyét majd hosszú éveken keresztül végre megfelelően rendezi.

A kormány az ágazattal együtt mégis, ahogy elhangzott az államtitkár úrtól is, úgy ítélte meg, hogy közel másfél évtized múltán ebben a témában nagyon helyesen szükséges egy új javaslatot terjeszteni a törvényhozás elé. Ez tehát egy nagyon helyes felismerés, hiszen ahogy hallottuk, az elmúlt több mint másfél évtized alatt jelentősen átalakult például a jogrendszer, és a technikai fejlődés is nyilvánvalóvá tette, hogy át kell gondolnunk több kérdést a szabályozás vonatkozásában. Például nyilvánvalóvá lett, hogy a szőlőtermesztés és a borkészítés adminisztrációját, ahol lehet, egyszerűsíteni kell, vagy például az ePincekönyv-rendszer bevezetésével folytatódik a modernizálás.

Néhány dolog azonban változatlan, hiszen a törvény a korábbi jogszabályoknak megfelelően itt is történelmi hagyományként úgymond kiemelten foglalkozik Tokaj-Hegyaljával, és nekem mint a térség választott országgyűlési képviselőjének, mondhatni hivatalbeli, ámbátor szívemhez rendkívül közel álló kötelesség, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalása során erre helyezzek hangsúlyt, mint tettem ezt 2004-ben is.

Tisztelt Elnök Úr! Ma már közismert, hogy a világon Tokaj-Hegyalja az egyik legismertebb magyar borvidék, talán csak abban érdemes komolyabb vitát nyitni, hogy mióta is van jelen a szőlőtermesztő és borkészítő kultúra a térségben. Ha fellapozzuk a vármegyék történetét megíró gyönyörű kötetek közül a Zemplén vármegyéről szólót, ami a millennium idejében jelent meg, nos, Kossuth János arról ír, hogy már a tatárjárást megelőzően is folytatott a tokaji lankákon szőlőtermesztést, de az bizonyos, hogy a tokajit a világhír felé a IV. Béla által behívott vincellérek indították el.

Nem akarom felsorolni ezt a több száz esztendőt, mert azóta sok szép kort és nehézséget is megérhettünk, és ez utóbbiak közé tartozik nyilvánvalóan az 1890-es években belobbant filoxérajárvány is. De minden körülmények között egyértelmű maradt számunkra, hogy Tokaj-Hegyalján egy páratlan kincs birtokában vagyunk, amelyet becsülni, óvni és védeni kell. Ezért köszönöm az államtitkár úrnak is, hogy ez a törvény is külön foglalkozik Tokaj-Hegyaljával.

Tisztelt Elnök Úr! Ha csak a borhamisításnak és a hamisított bor forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1908-as XLVII. törvénycikkig tekintünk vissza, úgy vélem, hogy mindvégig egyértelmű volt, hogy meg kell határozni, mely közigazgatási egységek milyen típusú szőlőterületei tartoznak a tokaji borvidékhez, ott milyen különleges borok készülhetnek, és hogy ezek védelmében milyen intézkedések szükségesek.

Örömteli, hogy ma már kifejezetten arra is helyez hangsúlyt az előterjesztő, hogy a tokaji eredetmegjelöléssel ellátott termékeknek mind külsejét, mind pedig beltartalmát tekintve is meg kell felelnie bizonyos alapvető kritériumoknak, ideértve a tőkére vetített hozamot és a cukortartalmat is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a törvényjavaslat, nagyon helyesen, tekintettel van arra, hogy Tokaj-Hegyalja a világörökség része mint kultúrtáj, ez pedig nemcsak a primátusa miatt rendkívül fontos, hanem azért, mert ezen a borvidéken komplex megközelítés érvényesül, az itt megtalálható értékek a testet és a lelket egyszerre célozzák, ahogy szoktuk mondani.

(20.20)

Tizenhat éve is azt a kérdést kellett feltennem, hogy miként kell megfogalmazni, szabályozni a minőségi bortermelés feltételeit. Csak megemlítem, tisztelt képviselőtársaim, hogy akkor méltatlanul arról kellett vitatkoznunk, hogy Tokaj-Hegyalja legféltettebb kincsével, az aszúborral és a főborral kapcsolatos kérdést a jogszabálytervezet miért úgy válaszolta meg, hogy az aszúbor és a főbor önálló, bárki által használható borkategória Magyarországon, ahelyett, hogy csak a tokaj-hegyaljai borkülönlegességek sorában nyernének besorolást. Hála istennek, ez elmúlt. Ma már arról kell szót ejteni a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy miként tekintenek a termelők és a fogyasztók is az aszúra, amely ‑ tegyük hozzá ‑ valódi világhírt kölcsönöz borvidékünknek, hiszen termelhetünk bármilyen kiváló száraz furmint fehérborokat, a tokaji borról vagy Tokajról mindenkinek még mindig a világon a kiváló édes boraink jutnak eszébe, a tokaji aszú.

Tisztelt Elnök Úr! Ahogy szoktuk mondani, saját portánkon söpörgessünk, ezért tehát nekünk kell egy megbízható, magas minőségű száraz és természetesen édes tokaji bort adni a világnak, és ennek érdekében bizony le kell mondanunk számos szőlő világfajta termesztéséről, bármennyire is csábító egyes birtokokon a piros szőlő, a pinot noir vagy a cabernet sauvignon telepítésének a gondolata, vagy éppen a rozébor előállítása iránti kísértés. „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok” ‑ mondja vidékünk szülötte, Kazinczy Ferenc. A kivételes klímát, a terroirt, a talajt és a fekvést nem szabad elpazarolni, ha tudjuk, hogy kipróbált, jó szőlőfajtáink és boraink vannak, ahogy ezt megfogalmazza a jelen bortörvény is.

Tisztelt Ház! Mint említettem, Tokaj-Hegyalját számos veszély fenyegette az elmúlt évszázadokban, számos nehézséget élt meg Zemplén népe. A legnagyobb veszélyek mégis azok voltak, amelyek félretették a korábbi értékeinket, nem a hagyományokra, hanem arra koncentráltak, hogy a termelés tömeges, olcsó, már-már túl egyszerű legyen. A szántóföldekre, ahogy a köznyelv nevezte, a szoknyákra leköltözött parcellák miatt máig nagy számban ismertek olyan területek, amelyeket a gépesítésre való alkalmatlanság miatt sajnos parlagon hagytak, és némelyiket éppen ma vonják művelésbe a bátor szakemberek. Mindezek ellenére azonban a borvidék északi felének kevésbé látványos az a megújulása, amely a rendszerváltoztatást követően végre elindulhatott.

Mint említettem, tisztelt képviselőtársaim, a világörökséghez tartozó területről, kultúrtájról van szó Tokaj-Hegyalja esetében. Ezért tehát fontos a megművelt hegyoldalak látványa éppúgy, mint az is, hogy a fejlesztések, a munkahelyteremtés során is figyelembe vegyük azt az egyedülálló összképet, amely a borvidékről bárhonnan elénk tárul. Azt gondolom, hogy nem az előttünk fekvő törvényjavaslat feladata ugyan, de meg kell erősíteni az elkötelezettségünket amellett, hogy ez a borvidék nemcsak képes ilyen megkötések mellett is a fejlődésre, hanem ezekből az elismerésekből profitálva épphogy csak ezek által tud igazán versenyképes maradni a közeljövőben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára önök előtt is ismert, hogy rövidesen egy kiemelkedő, az elmúlt évtizedek legnagyobb fejlesztési programja indul el Tokaj-Zemplén térségben, amelyet ez a 149,5 milliárd forintos keretösszegű terv finanszíroz. Ennek a programnak a segítségével régóta aktuális beruházásokat is lehet majd támogatni, és számos intézkedést tett a kormányzat eddig is, hiszen ahogy Steinmetz képviselőtársam jól javasolta az úgynevezett közösségi feldolgozókat, nos, éppen a kormány három ilyen közösségi feldolgozót segített Tokaj-Hegyalján, úgymint Tállyán, Bodrogkeresztúron és Hercegkúton, amelyek biztosítják bárki számára, hogy minőségi eszközparkkal kerüljön a szőlőtermelés feldolgozásra és palackozásra is, ha szükséges. Hál’ istennek, ezek jól működő házak, közösségi házak. Minden borvidéknek egyébként ajánlom. A most induló programban egyébként javul a dűlők megközelíthetősége, amivel emelkedik természetesen a szőlők értéke is, a térség úthálózata, és a turisztikai desztinációk száma is emelkedik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gróf Széchényi György, Tokaj-Hegyalja országgyűlési képviselője itt, a képviselőházban 1935. november 19-én tartott ülésén a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról szóló törvényjavaslathoz kapcsolódva beszédében megemlékezve az aljszőlők és a parlagon maradt, magasan fekvő szőlőterületek problémájáról egy maihoz hasonló dilemmával szembesítette az akkori törvényhozókat. Ugyanis minden jó szándék ellenére nem tudunk elindulni azon az úton, amelyet fejlesztési programok és a modern, előremutató törvényi szabályozás kínál, ha nem adunk lendületet azoknak és eszközt, lehetőséget, akik különböző okokból nem tudnak velünk jönni. Amint azt gróf Széchényi mondta: „Bizony, állami beavatkozás tűnt szükségesnek a parlagon fekvő birtokoknak azok eladósodott tulajdonosaitól való megváltásában és az aljszőlőkben tevékeny kistermelőknek való átadásban, melyeken termelve rövidesen visszafizethetővé válhatott volna a terület megváltására fordított állami kiadás.”

Jelen körülmények közepette, 85 év távlatából, képviselőtársaim, kifejezetten szükséges Tokaj-Hegyalján olyan támogatási, mentori rendszer, amely kézen fog minden, a minőségi bortermelés iránt elkötelezett helyi polgárt, hogy leküzdjük végre azokat a hátrányokat, amelyek a rendszerváltoztatást megelőző kommunista-szocialista korszaknak köszönhetően mindmáig velünk élnek, és számos termelő számára a szőlőterületük, üzletük felvirágoztatását megnehezítik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint Tokaj-Hegyalja képviselője is kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)