Dr. Völner Pál (Fidesz)

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az országgyűlési elfogadást követően 2017. január 1. napján lépett hatályba a „kártalanítás az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt” elnevezésű jogintézmény, a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvénybe történt beiktatásával.

Ez a kártalanítási forma az Emberi Jogok Európai Bírósága által kialakított gyakorlatra reflektált, amely a büntetés-végrehajtási intézmények túlzsúfoltsága miatti kompenzációs rendszer volt. Az Országgyűlés ezen eljárás bevezetésével kívánta ellensúlyozni a büntetés-végrehajtási intézetekben a zsúfolt elhelyezési körülményekből eredő sérelmeket. A kormányzati koncepció a szabályozás felülvizsgálata során az volt, hogy a kártalanítás jogintézményének a megtartása, de jelentős átalakítása mellett az új szabályozásnak el kell érnie, hogy az elítélt valamennyi fennálló végrehajtható tartozása esetén biztosítani tudja az eljárásrend a kártalanításból való megtérülést.

Az elérendő cél tehát az volt, hogy az elítéltnek kifizetendő kártalanítás minél nagyobb hányada kerüljön a bűncselekmények áldozataihoz, az ezenfelül fennmaradó részt pedig az elítéltet terhelő más tartozások, fizetési kötelezettségek kiegyenlítésére lehessen fordítani. A fentiek elérése érdekében a kormányzat több lépcsőben már eddig is számos lépést tett, amelyek célja a kialakult helyzet azonnali kezelése, az elérni kívánt célok fokozatos megvalósítása volt.

A megvalósítás első lépéseként az Országgyűlés 2020. február 25. napján elfogadta a börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről szóló 2020. évi IV. törvényt. A törvény legfontosabb rendelkezése az volt, hogy a visszaélések azonnali megszüntetése érdekében a kártalanítással kapcsolatos ügyekben a kifizetést azonnali hatállyal felfüggesztette. A kártalanításként megítélt összegek kifizetésének felfüggesztésére azért került sor, mert a kártalanítással összefüggésben kialakult visszaélésszerű joggyakorlat azonnali megszüntetésének ez volt az egyedüli hatékony eszköze.

Ugyancsak a visszaélésszerű gyakorlat felszámolása céljából módosította a büntetés-végrehajtási kódex idevágó rendelkezését, előírva, hogy a kártalanításként megítélt összeg kifizetése a fogva tartott elítélt esetén a büntetés-végrehajtási intézet által kezelt letéti számlára, szabadlábra helyezését követően pedig kizárólag az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogva tartott rendelkezése alatt álló fizetési számlára való kiutalással történhet. Ezzel vált ugyanis biztosíthatóvá, hogy a kártalanításként megítélt összeg, amely az adott személy által elszenvedett sérelem kompenzációja, ténylegesen és közvetlenül az elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogva tartott kezéhez kerüljön.

A veszélyhelyzet tavaszi kihirdetésére és ennek következtében a megnövekedett jogalkotói munkára tekintettel a kifizetések felfüggesztésének eredetileg június 15-éig meghatározott határideje 2020. december 31-ére módosult. Ugyanakkor ezzel egyidejűleg a szabályozás úgy változott meg, hogy közben a sértetteknek, illetve a gyermektartásdíj jogosultjainak történő kifizetés lehetővé vált, tehát azóta a megítélt kártalanításokból a sértettek zavartalanul hozzájuthattak az őket megillető összeghez.

Az Országgyűlés további jelentős lépésként elfogadta a bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj megtérítése iránt indított gyorsított perről szóló 2020. évi LXX. törvényt, amely kifejezetten a polgári perjog területén kívánt egy sokkal egyszerűbb igényérvényesítési lehetőséget kialakítani a sértettek számára. A célja ennek a törvénynek az volt, hogy a sértettek egy, az addigiaknál sokkal egyszerűbb, kevesebb teherrel járó eljárásban érvényesíthessék a kártérítési vagy egyéb polgári jogi igényüket.

Végül ki kell emelni, hogy a kormányzat a jogalkotási lépések mellett a börtönzsúfoltság felszámolása érdekében is jelentős előrehaladást ért el a börtönférőhelyek bővítésével, amelyet a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága rekordidő alatt, augusztus végére teljesített is. Ennek megfelelően 2750 férőhelyet hoztak létre úgynevezett konténerbörtönök, szerkezeti szempontból könnyűszerkezetes építmények formájában. Az új épületegyüttesekben elhelyezhető fogvatartottak átszállítására kidolgozott ütemterv alapján került sor, ezzel a börtönök 113 százalékos telítettsége 96 százalékosra csökkent.

Tisztelt Ház! A fenti, önmagában is nagy horderejű intézkedéseket követően érkeztünk el a most a Ház előtt fekvő törvényjavaslathoz, amely a fentiekben ismertetett lépéssorozatot teljesíti be. Meg kívánom jegyezni, hogy a törvényjavaslat benyújtását hosszas előkészítő munka előzte meg, amelynek során a kormányzat részletesen felülvizsgálta a hatályos szabályozás problémáit, a gyakorlatban jelentkező nehézségeket, mindazon pontokat, amelyek javításával, megváltoztatásával a jogalkotói célok elérhetőek, és a hatályos szabályozás hatékonysága növelhető. A törvényjavaslatban szereplő módosítások alapvetően két nagy körre oszthatóak fel: az egyik a törvényjavaslat hangsúlyosabb eleme magának a börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárásnak az újraszabályozása, a másik pedig a sértettek fellépési lehetőségeinek bővítése.

A börtönzsúfoltsági kártalanítás intézményrendszerével szemben felmerült aggályok tehát olyan új szabályozás kidolgozását tették szükségessé, ami amellett, hogy megfelelő lehetőséget ad az áldozati igények érvényesítésére, biztosítja azt is, hogy a kártalanításként kapott összeg, ha az elítéltnek egyéb kielégítésre köteles kötelezettségei vannak, az önkéntes teljesítés elmaradása esetén a megtérülés alapjául szolgálhasson.

A másik, jelentőségében legalább ilyen fontos, a gyakorlatban a jogalkotói várakozások szerint nagyobb változást hozó rész a sértettek fellépési lehetőségeinek a bővítése, igényérvényesítésének a megkönnyítése, az eljárási szabályok sértettközpontú újragondolása. A sértettek ugyanis sokszor azért nem kérik semmilyen formában a káruk megtérítését, mert nincs reményük a megtérülésre, illetve a pereskedéssel járó hosszadalmas eljárást nem kívánják vállalni, tehát feleslegesnek és energiaigényesnek tartják az eljárás megindítását és az azzal járó bürokratikus terheket.

A sértettek fellépési lehetőségeinek a bővítése a kormányzat kiemelt jogpolitikai célja, hiszen a bűncselekmények áldozatainak a támogatása érdekében az államnak minden lehetséges eszközt meg kell ragadnia. Abban az esetben ugyanis, ha a bűncselekmények áldozatait támogató jogszabályi környezet segíti, a szabályozás pedig a lehetőségekhez képest a legkönnyebb, legköltségmentesebb igényérvényesítési megoldásokat teszi lehetővé a sértettek számára, akkor az a jelenlegi helyzethez képest lényegesen nagyobb számú és mértékű sértetti fellépést és több, a sértettek számára jogerősen megítélt kártérítést, illetve sérelemdíjat eredményez. Mindez egyébként közvetve növeli annak az összegnek is a nagyságát, amelynek levonására sor kerülhet a börtönzsúfoltság miatt megítélt kártalanítási összegből. Ennek a szabályozási megfontolásnak volt egyébként az előfutára a fentebb már említett, a bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj megtérítése iránt indított gyorsított perről szóló 2020. évi LXX. törvény elfogadása is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárás újraszabályozásával kapcsolatban az alábbi módosításokat kívánom kiemelni. Az új szabályozás egyrészt bővíti a kártalanításból közvetlenül levonható követelések körét a terhelttel szemben fennálló és végrehajtás alatt álló valamennyi magánjogi jogviszonyból eredő tartozás esetében. Ezzel az a cél, hogy bármilyen adóssága is van az elítéltnek, akár egy meg nem fizetett kölcsön, akár egy közműszolgáltatóval szemben fennálló tartozás, az levonható legyen a kártalanítás összegéből.

(18.10)

Ki kell emelni, hogy a módosítás révén megnyílik annak a lehetősége is, hogy az elítélt által korábban elkövetett bűncselekménnyel okozott sértetti igények is kielégítést nyerhessenek. A jelenlegi szabályozás ugyanis csak és kizárólag abban az esetben tette lehetővé a sértetti követelés levonását, ha az azzal a bűncselekménnyel összefüggésben állt fenn, amely miatt a kiszabott szabadságvesztést vagy más szabadságkorlátozó szankciót végrehajtották az elítélttel szemben, és amelyre tekintettel a kártalanítást benyújtotta az elítélt. A törvényjavaslat által megnyílik az esély arra, hogy a korábban elkövetett és már letöltött bűncselekmények sértettjei, illetve a nem szabadságvesztéssel büntetett bűncselekmények sértettjei is hozzájuthassanak a kártalanításból a nekik jogerősen megítélt és végrehajtás alatt álló követelésükhöz.

A törvényjavaslat további jelentős változtatása, hogy a kártalanításként kifizetésre kerülő összegeket hozzáférhetővé teszi a végrehajtás számára az igazságszolgáltatás gyakorlása során megállapított vagy az eljárási cselekmények kikényszeríthetőségéhez kapcsolódó vagyoni jellegű joghátrányok alkalmazása során fennálló tartozások megtérülése érdekében, azaz az elítélttel szemben folytatott büntetőeljárásban felmerült bűnügyi költség vagy az elítélttel szemben kiszabott vagyonelkobzás is érvényesíthető lesz a jövőben a kártalanításból. Ugyanígy a rendbírság vagy a fiatalkorúak esetében a pénzbüntetés is behajthatóvá válik. Ehhez hasonlóan szintén hozzáférhető lesz a kifizetett kártalanítási összeg bármely más köztartozás esetében, amelyre az adóhatóság végrehajtást folytat, így az adótartozás esetében is.

Fontos kiemelni, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának a gyakorlatára tekintettel ezen követelések nem válnak közvetlenül levonhatóvá a kártalanításból, azonban a szabályozás lehetővé teszi, hogy az adóhatóság értesüljön arról, hogy az elítélt adós számára mikor kerül kifizetésre a kártalanítási összeg. Ezt követően pedig az általános és egyébként is érvényesülő végrehajtási szabályok alapján nyílik mód a fennálló köztartozások behajtására.

A börtönzsúfoltsággal kapcsolatos további jelentős változtatás, hogy a törvényjavaslat hatékonyabbá teszi a kártalanítási eljárást is. Ezzel jelentősen csökkenthetők az eljáró szervek terhei, az állami erőforrás-ráfordítás sokkal racionálisabbá válik, egyúttal a gyorsabb ügyintézés lehetővé teszi, hogy mind a jogosult elítéltek, mind a sértettek vagy a hitelezők rövidebb idő alatt juthassanak hozzá az őket megillető összegekhez. Az ilyen jellegű módosítások közül ki kell emelni, hogy a törvényjavaslat a kártalanítási igény benyújtását időbeli korlátok felállításával racionalizálja, illetve bevezeti a kérelmek egyszerűsített elbírálásának a lehetőségét, amelyet nem a büntetés-végrehajtási bíró, hanem a büntetés-végrehajtási szervezet végez a mérlegelést nem igénylő esetekben. Ezzel az eljárási idő jelentősen lecsökken, hiszen azokban az esetekben, amikor a kártalanítás egyszerű megítélésű, nem áll fenn olyan mérlegelendő szempont, amit a kártalanítás megállapításakor figyelembe kellene venni, nem lesz szükség az egyébként hosszadalmasabb bírói eljárásra, hanem rövid idő alatt megállapíthatóvá válik a kártalanítás.

A törvényjavaslat továbbá jelentősen egyszerűsíti a kártalanítási folyamatot azzal, hogy a hatályos szabályozástól eltérően megszünteti a kérelem benyújtásának előfeltételeként az elhelyezési körülmények miatt benyújtott panasz kötelező előterjesztését. Ez a jogintézmény eddig igazából feleslegesen terhelte a büntetés-végrehajtási szervezetet, hiszen nem eredményezte a kártalanítási felelősség alóli mentesülést, továbbá számos esetben vezetett jogértelmezési problémákhoz.

A törvényjavaslat további célkitűzése, hogy az elítéltnek ténylegesen kifizetett összeggel való rendelkezés a fogva tartása ideje alatt korlátozott legyen. Ennek a szabályozásnak egyrészt az elítéltek reintegrációját támogató aspektusa is van, tekintettel arra, hogy az így kifizetett összeg felhasználásának korlátozásával biztosítható, hogy ha az elítéltnek nincsen semmilyen tartozása, illetve ilyen a fogva tartása során sem merül fel, akkor a kártalanításként kapott összeg rendelkezésére álljon a szabadulásakor, így hozzájárulva ahhoz, hogy törvénytisztelő életet élhessen, és vissza tudjon illeszkedni a társadalomba.

Másrészt a törvényjavaslat reagál arra is, hogy a jogalkalmazási tapasztalatok alapján a kártalanításként kapott összeg jelenleg úgynevezett védett pénznek minősül, azt a büntetés-végrehajtási intézet az elítélt számlalapján külön kezeli, amelyre végrehajtás nem kérhető. Ezzel kapcsolatban a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy a kártalanításként kapott összegnek ilyen védett jellege nincs, az a kártalanítás kifizetését követően végrehajtás alá vonható. Ennek az az előnye, hogy így a kártalanításként kifizetett összeg a fogva tartás alatt elérhető legyen az elítélttel szemben felmerülő esetleges további követelések fedezeteként is.

Végül meg kell említeni, hogy a törvényjavaslat megteremti annak a jogszabályban meghatározott lehetőségét is, hogy az elítélt a kártalanításként kapott összeget a köz javára felajánlja, és az ilyen típusú, a köz érdekében tett felajánlást a feltételes szabadságra bocsátás engedélyezése körében a büntetés-végrehajtási bíró által vizsgálandó szempontként szabályozza. Ez azonban azon bűncselekmények esetében jöhet szóba, amikor annak nincs büntetőjogi értelemben vett sértettje.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat másik csapásirányáról, a sértetti jogérvényesítés megkönnyítéséről is szeretnék részletesen szólni, mivel ezek az újítások széles körben jelenthetnek a jövőben jelentős könnyítést, és járulhatnak egy sokkal támogatóbb állami szabályozási környezet kialakításához. Az új szabályozás jelentős könnyítéseket alakít ki a büntető eljárásjog, a végrehajtás, illetve az áldozatsegítés területén, teljessé téve az áldozatok támogatását célzó jogpolitikai törekvéseket.

Az első, amit szeretnék kiemelni, az a sértetti igényérvényesítés büntetőeljárási szabályainak jelentős átalakítása. A bűncselekményből származó sértetti igényérvényesítések számszerű bővítéséhez szorosan kapcsolódik a sértett büntetőeljárásban elfoglalt pozíciója. Ezért minden lehetőséget meg kell ragadni annak érdekében, hogy a jogi szabályozás a sértett helyzetét könnyítő feltételeket teremtsen, hiszen csak emellett várható el, hogy a sértett a kárának megtérítése érdekében is közreműködjön. Ennek érdekében a törvényjavaslat alapján a jövőben a sértett elfogadhatná a bíróság által a bűncselekménnyel kapcsolatban megállapított összeget kártérítési összegként. Ezzel a megoldással oldani lehetne a büntetőeljárásnak azt a koncepcionális modelljét, amely a polgári perekhez hasonlóan azt várja el, hogy a sértett pontosan jelölje meg, hogy milyen követeléssel lép fel a terhelttel szemben, miközben a részére ténylegesen okozott kár összegszerű mértékéről nem is rendelkezhet pontos ismeretekkel.

Továbbá a jövőben a sértett elfogadhatná a bíróság által elítélt személyt kötelezettként. Ezzel a fenti megoldáshoz hasonlóan azt is meg lehetne oldani, hogy a sértettnek ne kelljen még a büntetőjogi felelősség megállapítása előtt megjelölnie azt a terheltet, akivel szemben a polgári jogi igényét érvényesíteni kívánja. Ennek elvárása különösen a nyomozás fázisában nehézkes, amikor a sértett ismeretlen elkövetővel szemben kezdeményezi az eljárást, de az esetek egy jelentős részében akár még a bírósági eljárás során is változhat a terhelt, illetve terheltek személye, eljárási pozíciója.

A törvényjavaslat annak a lehetőségét is megteremti, hogy a terhelt elfogadhassa a sértetti követelést kvázi egyezség formájában. Jelenleg ezt nem szabályozza a büntetőeljárási kódex. Ennek a megoldásnak az a lényege, hogy a terhelt is nyilatkozhatna úgy, hogy felelősségének megállapítása esetén elfogadja a sértett által követelt igény megállapítását. Ez lehetővé tenné a bíróság számára, hogy a polgári jogi igény büntetőeljárásban történő tényleges vizsgálata és mérlegelése nélkül, adott esetben erre vonatkozó bizonyítás elkerülésével dönthessen az eljárásban a polgári jogi igényről végérvényesen. Ezzel továbbá azok az esetek is könnyen kezelhetővé válnának, amikor a sértett a neki okozott tényleges kárnál kisebb összegű kártérítést is elfogadna. Ezen megoldás következtében a büntetőeljárás keretei között akár a sértett által követelt sérelemdíj megítélésére is sor kerülhet, amelyre jelenleg nincs lehetőség.

Végül jelentős előrelépést jelent az a módosítás, amely alapján azokban az esetekben, amikor a büntetőbíróság úgy ítéli meg, hogy a sértett által előterjesztett polgári jogi igény büntetőeljárásban történő elbírálása a kérdés bonyolultsága, bizonyítási nehézségei miatt a büntetőeljárás indokolatlan elhúzódását eredményezné, és erre tekintettel annak egyéb törvényes útra utasításáról rendelkezik, az ilyen igényérvényesítés a sértett közreműködése nélkül, automatikusan átkerüljön a polgári bírósághoz. Ez jelentősen egyszerűsítené a sértett feladatát, hiszen nem neki kellene, sok esetben ügyvédi segítséggel a polgári per megindításáról gondoskodnia, hanem ez a büntetőbíróság feladata lenne. Ez alapján az ilyen polgári jogi igényről a gyorsított per szabályai alapján a polgári bíróság döntene a sértettre nézve könnyített eljárási szabályok alapján.

Tisztelt Ház! Különösen jelentősnek tekinthetőek a törvényjavaslatnak a végrehajtási eljárással kapcsolatos díjak természetes személy sértett által történő előlegezése eltörlése érdekében tett módosításai. Jelenleg ugyanis a sértetteknek a többi végrehajtást kérővel azonosak azok az anyagi terhei, amelyeket a végrehajtási eljárás megindítása során kell viselniük.

(18.20)

Meg kell jegyezni, hogy sikertelen behajtás esetén jelenleg a végrehajtást kérőnek az összes költséget meg kell térítenie a végrehajtónak. Ennek érdekében a törvényjavaslat megszünteti a sértetti igények behajtására vonatkozóan a végrehajtási eljárás megindítása során a költségek előlegezésének a kötelezettségét, amely révén elérhető, hogy a sértettnek a végrehajtás elrendelésének kérelmezése kapcsán a végrehajtási eljárás során ne merüljön fel költsége, azaz a végrehajtási díjakat a sértettnek ne kelljen előre megfizetni, illetve a sikertelen végrehajtás költségeinek viselésével kapcsolatos kockázat ne a sértettet terhelje.

Mindez annak előmozdítására alkalmas, hogy a sértettek a bűncselekménnyel nekik okozott kár megtérítése érdekében számukra anyagi terhet még előlegezés szintjén sem jelentő közreműködéssel egyúttal a jelenleginél lényegesen gyakrabban és aktívabban lépjenek fel. Ezen szabályok általánosságban minden természetes személy sértett által indítandó végrehajtási eljárásban alkalmazandók, azaz ezek a könnyítések nemcsak a börtönzsúfoltság miatti kártalanításokkal összefüggő végrehajtási eljárásokra terjednének ki.

Végül meg kell említeni a törvényjavaslatnak az áldozatsegítés keretében eddig is nyújtható kárenyhítés feltételeinek, igénylésének áldozatokat támogató módosítását. A törvényjavaslat a kárenyhítés esetében eltörli a rászorultsági feltétel vizsgálatát, amely eddig egy bonyolult jogszabályi feltételrendszer vizsgálatát és igazolását tette szükségessé, úgy, hogy a gyakorlatban alig-alig került sor a rászorultsági feltétel nemteljesítése miatt a kárenyhítés megtagadására. A törvényjavaslat eltörli továbbá azt a bonyolult szabályozást is, amely az elszenvedett vagyoni kár mértéke alapján egy sávos rendszerben állapította meg a kárenyhítés összegét. A törvényjavaslat emellett jelentősen, az eddigi három hónapról egy évre emeli azt a határidőt, amelyen belül az áldozat a bűncselekmény elkövetését követően igényelheti a kárenyhítést.

Végül az igénylési eljárás is több ponton ügyfélbarát módon egyszerűsödik, így például megteremtődik annak a lehetősége, hogy a felmerült kiadás kifizetését megelőzően igazolni lehessen annak várható összegét. Az áldozatsegítő szolgálatok az anyagi támogatásokkal kapcsolatos eljárások során, továbbá számtalan esetben tapasztalják, hogy az ügyfél nem rendelkezik meghatározott dokumentumokkal, vagyis bizonyítékkal. Ezért a törvényjavaslat eltörli azt a jogszabályi rendelkezést, amely eddig tiltotta, hogy az ügyfél nyilatkozatát is elfogadhassák a bíróságok.

A fenti módosítások egyértelműen növelhetik azon sértettek számát, akik a bűncselekmény folytán elszenvedett káraik állam általi részleges megtérítésével élhetnek, továbbá lényegesen egyszerűbbé tehetik az igénylés menetét.

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a fentiekben ismertetett törvényjavaslat egyértelműen társadalmilag hasznos és igazságos szabályozási lépés. A jogalkotás előkészítése során kiemelt hangsúlyt kapott, hogy egy átfogó, komplex kormányzati intézkedési csomag álljon össze, amely nem egyes elemek kiigazításával, hanem a probléma teljes körű és értő kezelésével járul hozzá ahhoz, hogy a börtönzsúfoltsággal, illetve az emiatt járó kártalanításokkal kapcsolatban fennálló problémahalmazt a kormányzat jogpolitikai célkitűzéseinek megfelelően és a társadalmi elvárásokkal összhangban egyszer és mindenkorra megoldjuk.

Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)