Dr. Bősz Anett (DK)

BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tud úszni? Nem? És ha megfizetem? Hofi Géza poénjának minthogyha a fordítottját valósítaná meg a kormány a munkanélküliekkel szemben, amikor azt a háttérgondolatot vélem felfedezni az önök politikájában, hogy önök szerint a munkanélkülieket addig kell sanyargatni, ameddig teljesen elfogynak a tartalékaik, és ilyen módon majd akkor rábírhatjuk őket arra, hogy végre-valahára újra munkát találjanak. Én szeretném első körben megkérdezni államtitkár urat, hogy ha önök nem hiszik, hogy az emberek megfelelő társadalomszervezéssel rábírhatók az erkölcsös és a mind többek boldogulásához szükséges magatartásra, akkor miért lettek egyáltalán politikusok.

Félmillió fő fölé emelkedett hazánkban a munka nélkül maradtak száma, és jelentős részük már mindenfajta munkanélküliségi ellátásból kiesett. A válság miatt megszűnt vagy lecsökkent keresetek pótlására alig tettek lépéseket, és Európa számos országában találunk olyan időleges megoldásokat, amelyek akár csak a válság idejére, de megnövelték, mondjuk, az álláskeresési járadéknak a hosszát vagy legalább az álláskeresési járadék mennyiségét.

Dunaújváros önkormányzata hiába kérte egyhangú szavazással a kormány közbenjárását a Dunaferr 4500 dolgozójának megsegítésére, elutasították őket, és azt látjuk, hogy a munkanélküliségi adatok ugyan az önök által nagyon szeretett Kurzarbeit-program miatt nem néznek ki annyira rosszul, ugyanakkor azt látjuk, hogy több százezer ember megélhetése, és akkor itt családokról beszélünk, több százezer ember megélhetése és az ő családjuk megélhetése került veszélybe.

Én azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, hogy ezzel mindenféleképpen kezdeni kell valamit, és nem értem azt, amikor az ellenzék kéri önöket, hogy változtassanak a válságra való tekintettel, akkor önök miért kötik az ebet a karóhoz. Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm, elnök úr. (Taps az LMP és a Jobbik padsoraiból.)