Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hát, azért az jellemző, hogy köztársasági elnök úr milyen ügyben és milyen fajsúlyú kérdésben hajlandó visszaküldeni jogszabályt a parlament elé. Én is úgy ítélem meg, igaza volt abban a megállapításban, hogy itt bizony az adatkezeléssel kapcsolatban pontosabb meghatározásra van szükség, annak célját világosan meg kell fogalmazni.

Ugyanakkor azért elvártuk volna azt, hogy a köztársasági elnök úr, mondjuk, akkor is megszólal, amikor az egyik utolsó nemzeti kincsünket, az állami termőföldet privatizálta el, ugye, a fideszes többség szavazatával a magyar Országgyűlés. És mondjuk, megszólalhatott volna akkor is a köztársasági elnök úr, amikor a saját maguk által megszabott, kétharmaddal megszavazott és gránitszilárdságúnak ítélt Alaptörvényben foglaltakkal szemben a földprivatizációból befolyt forrást eszük ágában nem volt arra a célra fordítani, amit az Alaptörvény meghatároz, azaz nem földvásárlásra fordították, hanem egészen más célokra. Ez is egy olyan helyzet lehetett volna, amikor a köztársasági elnök úr teljes joggal szólal meg, de nem, ő megvárta, amíg egy kis adatkezelési problémát talál, és ilyen jogcímen tudja visszaküldeni azt a törvényt, amellyel egyébként egyetértettünk, azt hiszem, a magyar parlament minden frakciója támogatólag szólalt meg, és nyilván ez a módosítás ezen nem fog változtatni, sőt még elfogadhatóbbá teszi a jogszabályt.

Azt se felejtsük el, ha már a családi gazdaságokról van szó, hogy éppen most nyáron volt tíz éve annak, hogy az első, pontosabban a második Orbán-kormány idején, az első agrárminiszteri felszólaláskor azt az ígéretet kaptuk, hogy hamarosan a családi gazdaságokról szóló törvény a Ház elé kerül. Ennek már több mint tíz éve, és ennél sokkal többet vártunk volna ettől a jogszabálytól; nemcsak azt, hogy egyfajta adóoptimalizálást segít majd az ágazatban, hanem azt is elvártuk volna tőle, hogy a jogi környezetet olyanná alakítja, hogy sokkal több családi gazdálkodás képes életben maradni egy-egy adott településen, és a támogatáspolitikát radikálisan átalakítja, nem tovább aránytalanítja, ahogy jelen helyzetben tapasztaljuk.

(15.20)

Azaz jó lenne végre a gyakorlatban is megtapasztalni azt, hogy nem a keveseknek jut még több, nem a legnagyobb földterületekkel rendelkező, legtehetősebb polgárokat jutalmazzuk még több európai uniós és hazai támogatással. Például erről is szólhatott volna a családi gazdaságokról szóló törvény, vagy arról, hogy megváltoztatjuk Magyarországon a birtokpolitikát, és az állam azokat segíti kedvezményes, bérbe adott állami földekkel, akik erre rászorulnak, akik mondjuk, demográfiai földprogram szereplői lehetnének vagy akár szociális alapon rászorulnak, és nem azokat, akik közel állnak a kormányhoz.

És ha már családi gazdaságok, még mindig nem kaptunk arra választ, hogy a megmaradt kevés állami földet miért azok a kormányközeli vállalkozók és cégeik bérelhetik a piaci ár negyedéért, harmadáért, akiket oly sokat emlegetünk itt, például szólhatna arról is a családi gazdaságokról szóló törvény, hogy velük ellentétben mostantól a piaci ár töredékéért az állami földeket a családi gazdaságok bérelhetnék, és nem ez a néhány, kormányközeli tehetős vállalkozó.

Rengeteg olyan tippünk lenne még, amiről szólnia kellene ennek a jogszabálynak. Ahogy az elején már említettem, mivel érdemi minőségét tekintve nem változott a jogszabály, így továbbra is tudjuk támogatni, de hiányosságait, illetve azokat az elfogadhatatlan élethelyzeteket, amelyek jelenleg ezen a területen ebben az ágazatban fennállnak Magyarországon, továbbra is bíráljuk, és arra biztatjuk köztársasági elnök urat, hogy amikor a nemzeti vagyon elherdálásáról van szó, és például a nagyoknak, a legtehetősebbeknek nevetséges áron bérbe adott állami földekről van szó, akkor is legyen ilyen bátor, és akkor is szólaljon meg. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)