Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általánosvita-szakaszban, azt hiszem, hogy világok csaptak össze. És nagyon ritka egy olyan javaslat, ahol a „támogatás” szó kimondása mellett azért rengeteg kritikával kell illetnünk a másik oldalt, de ez tipikusan egy ilyen javaslat.

Nem akarom elvitatni az új építésű lakások építésének támogatását, annak fontosságát. Hozzáteszem, hogy államtitkár úr személyes véleménye is érdekelne a tekintetben, ha új építésű lakások megvásárlását, megépítését támogatjuk, akkor nem lenne‑e célszerű egy bizonyosfajta felső összeghatárt bevezetni ebbe a rendszerbe. Nekem nagyon birizgálja az igazságérzetemet az, hogy albérletben élőket, lakáscélú előtakarékoskodókat, az első használt lakásra hajtó magyar fiatalokat sokszor semmilyen eszközzel nem támogatja ez a kormányzat, az új építésű lakóparki lakások esetében pedig felső határ nélkül biztosít adott esetben tízmilliós nagyságrendű támogatást. Nem sajnálom senkitől, de célszerűségi okokból, úgy gondolom, itt valamifajta felső határ megállapításáról lehetne vitatkozni, a felszabadult összeget meg mondjuk, a CSOK használt ingatlanokra vonatkozó támogatási rendszerébe lehetne átcsorgatni, és ott egy sokkal nagyobb támogatási volument adni, adott esetben kevesebb kedvezményes hitel, több támogatás formájában.

Értem én egyébként a szándékot, hiszen az új építésű lakások piaca egy elképesztő mélyrepülésben van évtizedes távlatban a korábbi évtizedekhez képest. Ennek van világgazdasági oka, van szociokulturális oka, de azt látjuk, hogy miközben a 2002-es kormányátadásuk évében 30 ezres nagyságrendű volt az átadott új építésű ingatlanok száma, addig most nagyon örülnek egy 17 ezres értéknek; és ezen kormányzás alatt, ugye, volt 12 ezres is.

(21.40)

Látjuk, hogy itt az általános vita szakaszában is szóba került köztünk, hogy még az előző, gazdasági válság által sújtott évtizedben, a 2000-es években, ami nem volt azért egy gazdasági sikerkorszak, ott is azért 30 ezer körüli számok pörögtek. Megjegyezte az egyik kormánypárti képviselő, hogy persze, mert a devizahitelezés fűtötte a piacot. A helyzet az, hogy mielőtt elkezdték ezeket a svájcifrank-alapú gyilkos termékeket szisztematikusan terjeszteni, már akkor is 25-30 ezer környéki új építésű számok voltak. Ebből sikerült aztán 2010-re egy 20 ezer fölötti értékről le- és lesüllyedni 12 ezerig, és most vissza 17-ig. De azt látjuk, hogy ha ilyen ütemben adnak át új építésű ingatlanokat, akkor olyan 200-250 évente cserélődik ki a magyarok ingatlanállománya, ami hosszú távon nyilvánvalóan nonszensz.

Értem tehát, hogy próbálják pörgetni az új építésű lakások piacát. Szerintem sokkal egyszerűbb lenne ezt az 5 százalékos áfát adott esetben hosszú távon is megtartani. Az illetékkedvezmény visszaadását persze lehet támogatni, de amit múltkor államtitkár úr mondott, azt egyszerűen nem tudtuk hova tenni, hogy amikor úgy érzik, hogy rázúdul a nagyon sok ingatlan a piacra, akkor visszavesznek a kedvezményes áfából. A helyzet az, hogy az elmúlt tíz évben egyszer sem zúdult sok ingatlan a piacra. Az a helyzet, hogy 17 ezres számú átadott, új építésű ingatlannal ezt egyszerűen szakmailag nem lehet alátámasztani, nem lehet kijelenteni. A helyzet az, hogy 30-40 ezres értékekből szakadt ide vissza a magyar új építésű ingatlanok piaca, a kapacitás bőven rendelkezésre állna egy nagyobb számhoz, és ami hiányzik emellé, az egy állami hátterű bérlakásépítési, otthonteremtési program. Ez évente plusz 5-10 ezret lenne képes hozzátenni ehhez. Ez oldaná fel a kínálati szűkösséget a piacon, ezáltal lehetne rendezni az albérleti árakat is.

Azt azért ne könyveljük el egy kormányzati eredményként, hogy a brutális albérletár kilövése után a piacot rendezi a Covid okozta sajnálatos válsághelyzet. Erre semmiképpen nem lehet jeles bizonyítványt adni.

És azt is látjuk, hogy itt a tipikus magyar élethelyzetek megint kimaradnak, és ezért vitatkoztunk a múltkor nagyon sokat, meg demográfiai kérdésekről is, hiszen ma jellemzően az, aki, mondjuk, családalapításra adja a fejét, vagy gyermeket vállalna, nagyon helyesen, ezt nem új építésű lakóparki lakásban tudja megtenni, nem ez a tipikus magyar élethelyzet. A főváros III. kerületében, ahol én lakom, egy hatvanezres panelrengeteg van a tőszomszédságunkban, ott az emberek, államtitkár úr, nem is álmodhatnak ilyenről.

Tehát az látszik, hogy párhuzamos Magyarországokat látunk. Nyilván mindenki a saját véleménybuborékából kapja a visszajelzéseket, és én ezt elfogadom a Facebook világában, még akkor is, ha számomra kicsit idegen ez a világ néha, legalábbis ebben a tekintetben. De azt látni kell, hogy a tipikus magyar élethelyzet nem az, amit önök agyonkedvezményeznek, hanem az volt a tipikus helyzet, hogy esetleg egy CSOK-hoz való önrészt valaki lakáscélú előtakarékossággal szedett össze hosszú évek munkájával, mondjuk, egy Fundamenta segítségével, amely cégnek én sem voltam soha nagy rajongója, és mi egyetértünk abban, hogy nem ez volt a leghatékonyabb formája az előtakarékosság támogatásának, de legalább volt állami támogatása és állami lába ennek. Ezt megszüntették. Az általános vita során, amikor ezt elmondtam, erre nem reagált államtitkár úr.

De azóta megérkeztek azok a hírek, amelyek a társasházakat működtetők szakmai csapataitól, szövetségétől eredtek, és elmondták, hogy igen, most érett be az a nagyon sajnálatos helyzet, hogy a támogatott lakáscélú előtakarékosság nélkül nagyon sok társasház nem tud kazánt cserélni, hiszen a társasházak, lakóközösségek ebben a támogatott formában tudtak összetakarékoskodni, -kuporgatni annyit, hogy a nélkülözhetetlen technikai fejlesztéseket vagy akár cseréket végrehajtsák. Most ezt nem tudják sehogy sem megtenni. Odajutottunk, hogy ezeket a köröket nem kedvezményezi, támogatja a kormány, az új építésű lakóparki lakásokat pedig felső határ nélkül igen.

Számomra az is nagyon furcsa, hogy egy parlamentbe betérő államtitkár mindenféle lelkifurdalás nélkül tudja dicsérni ezt a konstrukciót, és ezzel a dicsérettel önmagában nekem nincs problémám, de egy szót sem szól arról, hogy miközben új építésű lakóparki lakások emelését támogatják, ugyanez a kormány asszisztál ezrek kilakoltatásához. Tehát az egyik oldalról a legszerencsésebbeket támogatja otthonteremtésben, a másik oldalon nem szól egy szót se, amikor két héttel ezelőtt ‑ tehát nem évekkel ezelőtt, nem 2010 előtt, hanem két héttel ezelőtt ‑, felpörgetvén a végrehajtók tevékenységüket, több tucat magyar családot lakoltattak ki úgy, hogy önök tudtak erről. Én magam itt a parlamentben öt-hat esetet ismertettem, de nyilván az önök postaládáiba is ezek az esetek, leírások, segélykérő üzenetek azért utat találnak. Azt is látjuk, hogy rengeteg feladatunk lenne.

Az előttünk fekvő csomag támogatható, de egészen egyszerűen nem hiteles családbarát kormányzásról beszélni addig, amíg vegytisztán neoliberális módon a legszerencsésebbeket támogatja ez a kormány, a nehéz helyzetben lévő, de ugyanúgy demográfiai, ugyanúgy családpolitikai célokkal rendelkezőket pedig nemhogy nem támogatja, de adott esetben szóba sem hozza őket a parlamentben. Én arra kapacitálom államtitkár urat, hogy ezen körök számára is dolgozzanak ki megoldásokat, legyen mondásuk, legyen üzenetük számukra is. Köszönöm a lehetőséget.