Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elképesztően fontos, amit Varga képviselőtársam mondott el, hiszen egy állatorvosi lóról beszélhetünk ezen javaslat esetében. Valamit kitalál a kormányzat, elhangzott helyesen, hogy nagyjából húszezres nagyságrendű dolgozói létszámot érintve, ez a dolgozói kollektíva valamilyen irányban kifejezi az akaratát, és most eldől az, hogy a kormányzat ebből képes, hajlandó, módjában áll‑e befogadni bármilyen értelmes irányú módosítást. Én azt mondom, hogy ha demokráciát szeretne mímelni a kormány, akkor valamit ebből be kellene fogadni.

Beszéltünk a korábbi vitaszakaszokban az eltérítésekről, miszerint nem feltétlenül támogatható az az irány, hogy a dolgozók fizetésének, keresményének egy részét akár mínusz irányba is el lehessen ilyen mértékben mozdítani.

A nyelvvizsgapótlék kérdése is talán a Covid-katasztrófa közepén nem tűnik annyira mély vagy húsbavágó kérdésnek, de, képviselőtársaim, azért most egy olyan helyzetben vagyunk, amikor egy NAV-os dolgozó sem feltétlenül van kívül a bajbajutottak köréből. A különböző kutatások nagyjából 40-60 százalék közé teszik azon honfitársaink létszámát, akiknek a családját valamilyen úton-módon negatívan érintette a Covid-helyzet. Tehát vagy az ő fizetésük közvetlenül, vagy valamely családtagé, vagy a szűk családmagból valaki másnak kiesett részben vagy teljesen. Elképzelhető, hogy ha nem is pont a nyelvvizsgapótlék konkrét összege, de hasonló nagyságrendű összegek, bizony, hiányoznak az év végén vagy a nehéz időszakban. Éppen ezért kapacitálom önöket arra, hogy a pozitív irányú változtatásokat tartsák meg, az esetleg nehezebb helyzetet kialakítókat szép lassan most engedjék el a veszélyhelyzetben, és ide is javaslom önöknek a magyar munkahelyvédelmi alap intézményét. Ez minden ellenzéki pártnál más néven fut, de az alapelv ugyanaz, hogy a kieső munkabérek 80 százalékát igenis ki kellene pótolni azoknál is, akik már elveszítették a munkahelyüket.

Szerencsére a most tárgyalt közület részéről tömeges, ezres nagyságrendű elbocsátásokról én nem hallottam. Maradjon is így, ne következzen be ilyesmi. Nyilvánvaló módon nem is az lenne a megoldás, hogy ezt az elvárt pluszidőt ráterheljék önmagában és kizárólag a jelenlegi állományra. Lehet, hogy majd azt is lehetővé kell tenni, hogy új munkaerőt is foglalkoztasson ez a társaság, viszont azt egyértelműen látjuk, hogy a kieső munkabérek pótlása egy olyan össznemzeti minimum lehet, amit Európa 15 országában tavasszal már valahogy megoldottak. Magyarország ezt követően csatlakozott be a sorba, most viszont csak két ágazatra, jellemző módon nagyon leszűkítve, a munkavállalók összesen alig 5 százalékát érintve lehet valamifajta munkabérpótlás szándékáról beszélni. Úgy gondolom, ha szélesítenénk ezt a kört, abban közmegegyezés lehetne. Köszönöm a figyelmet.