Dr. Völner Pál (Fidesz)

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Közpénzekről, közvagyonról beszélt. Abban a kevésbé szerencsés helyzetben vagyok, hogy idősebb vagyok önnél, és vissza tudok tekinteni elvbarátainak a működésére is. Ön is az MSZP padsoraiból indult, úgyhogy néhány felvetéssel kapcsolatban tennék összevetéseket (Demeter Márta: Ezek szerint nincsen válasz!), pontosan azért, hogy mi az, amit önök képviseltek, mi az, amit ténylegesen végeztek ezeken a területeken, amiben szerencsére felsorolta, mintha egy felhozó meccset akart volna nekem biztosítani, hogy össze tudjam hasonlítani a tevékenységeket, tükröt tudjak mutatni önöknek arról, hogy hogyan néz ki az, amit önök műveltek, amit önök elkövettek.

Említette az alapítványok kérdését. A MOL esete jut az eszembe, amelynek egy jelentős részvénypakettjét egy sötét éjszakán a londoni tőzsdén – vagy inkább lehet, hogy a nappali órákban – egy csomagban 11 ezer forintért Draskovics pénzügyminisztersége idején sutyiban értékesítettek. Majd ez a részvénycsomag valahogy körözött, körözött a világban, de volt egy osztrák kísérlet, ahol az ellenséges felvásárlást az OMV részéről próbálták meg, majd valahogy furcsa módon az orosz térfélen kötött ki, és súlyos milliárdokért, több mint 500 milliárd forintért kellett az Orbán-kormánynak 2010 után visszavásárolnia. Önök beszélnek közpénz elherdálásáról, közvagyon elherdálásáról, amikor mi visszavásároljuk azt az állami vagyont, amit önök éppen elherdáltak.

Említette a posta szerepét. Éppen a postánál önök indítottak el egy olyan leépítési folyamatot, ahol a vidéki településeken bezárták a postahivatalokat, mi pedig mindent megteszünk azért, hogy a kispostákat is megmentsük, hogy a munkahelyeket megvédjük, amelyek a postán vannak. A postások biztosan össze tudják vetni az önök ténykedését a mostani történésekkel.

Említette az ivóvíz kérdését, hogy nem megfelelő minőségű az ivóvíz, holott pont most törekszünk arra, hogy egységes legyen a szolgáltatás, hogy mindenhol ugyanannyiért tudjanak egészséges ivóvízhez jutni a magyar emberek. Önök el akarták adni, részben el is adták az ivóvíz-szolgáltatókat – gondoljunk csak a budapesti cégre – a franciáknak. Emlékszünk a pécsi problémákra. Emlékszünk arra is, hogy Brnóban is problémák voltak egyébként, nem csak a Magyarországon. (Közbeszólások az LMP soraiból.) Látom, hogy élénkül az emlékezetük (Derültség.), tehát érdemes ezeket az ügyeket felemlegetnem. Tehát eszükbe jutnak ezek a momentumok, hogy úgy mondjam, a múltból, amelyek az összevetést lehetővé teszik. (Zaj. – Az elnök csenget.)

Említette az óvodákat, bölcsődéket. Ha a bölcsődebezárásokról ’90-től beszélni akarnék, akkor megint csak megállapíthatjuk, hogy pont ez volt az a terület, amelyet a legjobban elhanyagoltak, a népességpolitikát elhanyagolták, a családi adókedvezményt megszüntették 2002 után, a lakástámogatási rendszert felszámolták, devizahitelekbe kergetve magyar családok százezreit. Tehát nagyon furcsa nekem, hogy miért pont önök hozzák fel ezeket a témákat, amikor semmi dicsekednivalójuk nincs ezen a területen.

A vidéki utak kérdését említette. Ha megnézzük a „Magyar falu” programot, akkor láthatjuk, hogy a következő évben is hatalmas összegek állnak rendelkezésre pontosan azoknak a kistelepüléseknek az útjaira, a 3-4-5 számjegyű utakra, ahova – hogy úgy mondjam – kátyúról kátyúra döcögve lehetett csak eljutni az elmúlt évtizedekben. Végre elindult az a folyamat, amellyel fel tudunk majd zárkózni Nyugat-Európához, hogy vidéken is élhető legyen az élet közlekedési szempontból is. 250 milliárd forintot szavaztunk meg a jövő évi költségvetésben ezekre a falufejlesztési programokra, megjegyzem, önök nem szavazták meg, amelyek nagyobb összeget jelentenek, mint az idei évben.

Hát, a másik, hogy a Bourbonokat emlegette, nekem Gyurcsány Ferenc jutott eszembe (Derültség az LMP és a DK soraiból.), bár semmi arisztokrata vonalat nem látok. Ugyanazt tolja, amit ’90 előtt, amit a Horn-kormány idején csináltak, amit 2002-2010 között tettek. Az, hogy ő ilyen színváltoztató, és majd megint el tud majd mondani egy őszödi beszédet, hogy nem teljesen úgy gondolták, nem teljesen úgy tették, hazudtak reggel, éjjel, este, ha jól idézem a mondatokat, ugye, ezt a délt megpróbálom mindig kihagyni, nehogy pontatlansággal vádoljanak.

Szakképzésről beszél nekünk. Önök úgy leépítették a szakképzést, hogy amikor végeztek a gyerekek, nem kaptak szakmát az iskolában. Egy OKJ-s tanfolyamon kellett megszerezniük a szakképzési papírt, hogy miután éveket jártak iskolába, legyen egy olyan papír a kezükben, amivel majd el tudnak helyezkedni.

Munkanélküliség, gyakorlatilag ön beszél itt a bérekről. A béreket mi emeltük, az adókat mi csökkentettük, és a munkanélküliséget mi számoltuk fel, a korábbi 3 millió 600 ezer munkahely helyett 4 millió 500 ezer munkahely működik ebben az országban. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)