Sebián-Petrovszki László (DK)

SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tíz napja ünnepeltük a szociális munka napját. Bár az önök, az elmúlt tíz év kormányzásának rendkívül sok olyan csoportja van, amelyik hátrányt szenvedett az elmúlt tíz évben, és kárvallottja az önök kormányzásának, de ezek között is a szociális gondozók az egyik leginkább nélkülözött, az egyik leginkább páriaként kezelt csoportja a társadalomnak az önök kormánya szerint.

Ők azok, akik a szegények, elesettek, idősek, fogyatékkal élők, hátrányos helyzetű gyermekek életét próbálják jobbá tenni, ehhez képest mit kapnak cserébe a kormánytól? A szociális ágazatban dolgozóknak egy augusztusi kimutatásban az átlagkeresete mindössze 193 ezer forint volt, messze a legalacsonyabb volt az egyes nemzetgazdasági ágak átlagkeresetei között. Nem új keletű ez a történet, az elmúlt tíz évben folyamatosan ez történt: 2010-ben még 20 százalékkal csökkent az átlagkeresete az ezen a területen dolgozóknak, aztán 2011 és 2015 között folyamatosan, évről évre tovább csökkent, tehát mínuszról beszélünk, és csak 2018-ban sikerült elérni azt a szintet, ahol a világgazdasági válság idején, 2009-ben voltak; mindezt úgy, hogy közben a gazdasági növekedés megengedte volna azt, hogy őnekik ezt növeljük nagyobb mértékben. Teszem hozzá, ezek a KSH-nak az adatai, tehát nem én mondom ezt, hanem az önök által irányított Statisztikai Hivatal.

Közben a humánegészségügyi ellátásban dolgozók kaptak egy egyszeri bruttó 500 ezer forintos bérkiegészítést, de ez a szociális munkásokra nem volt igaz, és ők azok, akik csak most kerültek be abba a körbe, hogy a Covid-szűrést elkezdték a körükben.

Kérdezem azt, hogy mi a baja önöknek a szociális munkásokkal. Mikor fogja elérni az átlagkeresetük azt (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy nem a legalacsonyabb lesz ebben az országban? Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.)