Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltást követően elég hamar kiderült, hogy a korábbi ipari, katonai, MÁV- és egyéb telephelyeken az emberi egészséget, a környezetet és a természetet aktuálisan vagy potenciálisan súlyosan veszélyeztető szennyező anyagok maradtak hátra. Ennek egyik oka volt, hogy megengedőbb környezeti szabályozás működött, itt gondolok a nehézipari szennyezésre, de szerepet játszott az ismerethiány és nem utolsósorban a gondatlanság vagy a haszonszerzésből elkövetett felelőtlenség is. Nem véletlen, hogy 1996-ban a nemzeti környezetvédelmi program részeként elindult az országos környezeti kármentesítési program. Ezeken a szennyezett területeken olyan anyagokat hagytak hátra a hordókban, a földbe elásva, a talajba és így a felszín alatti vizekbe szivárogtatva, amelyek különösen a környezetben vízzel szétterjedve, szél által kiporozva talajainkat élelmiszer-termelésre, lakhatásra alkalmatlanná, vizeinket az egészségre ártalmassá teszik.A környezet állapotának mind nagyobb területen bekövetkező romlása az emberi egészségen túl a természetes élővilágot is veszélyezteti. A legfontosabb, amit ezekkel a területekkel tenni kell, az egyértelmű: mielőbb szükséges a kármentesítés, mert az idő előrehaladtával mind a kockázat és a bekövetkező kár, mind a kármentesítés költsége nagymértékben növekszik. Ezért a program ütemezett végrehajtása alapvető nemzeti érdekünk és felelősségünk, de emellett európai uniós kötelezettség is. Az EU víz keretirányelve értelmében ugyanis feladatunk a vizeink jó ökológiai állapotának megőrzése vagy elérése, amelyhez a szükséges kármentesítési feladatok végrehajtása alapfeltétel mindazokon a területeken, ahol a vizek jó állapotának veszélyeztetettsége fennáll.

Az 1996-ban megalkotott országos környezeti kármentesítési programban több mint 35 ezer potenciálisan szennyezett területet regisztráltak. Ebből eddig azonban alig pár száz területen került sor teljes körű kármentesítésre; ha kiszámoljuk, akkor ez alig 1 százaléka. Tudjuk azt, hogy nagyon sokba kerül a kármentesítés, de meg kell tanulni azt, hogy a cselekedeteinknek vannak következményei. Szakértői becslések szerint mintegy ezermilliárd forintra volna szükség az országszerte egészségügyi kockázatot és közvetlen veszélyt jelentő károk enyhítésére, de azt látjuk, hogy a kármentesítési közbeszerzések száma csökkenő tendenciát mutat. A hatóság is csak kérelem esetén ellenőriz, nincs folyamatos kontroll.

Azt gondolhattuk, hogy az EU-támogatások milliárdjai közvetlenül vagy közvetve hozzájárulnak majd a kármentesítési program felgyorsításához, de ez nem így történt. A Fidesz kormányzása óta az országos környezeti kármentesítési program végrehajtása megtorpant, kikerült a prioritások közül. Csak akkor történik bármi az ügyben, ha a lakosság és az önkormányzatok határozott tiltakozása ezt végképp kikényszeríti, mint például a Budapesti Vegyiművek Illatos úti telephelye esetében, bár teljesen megnyugtató megoldás még ott sem született.

A veszélyeztetett területek közé tartozik Gyömrő is. A Pevdi gyömrői gyára az 1950-60-as években kezdte meg a termelést. 1992-ben Pevdi Kft. néven privatizálták, ám ekkor nem rendelkeztek környezetvédelmi kérdésekről, azaz a korábbi szennyezésről, az ott maradt több száz tonnányi veszélyes és nem veszélyes hulladékról, megsértve már akkor érvényes jogszabályokat is. Így, miközben a termelés tovább folyt, a hulladékok ott álltak kezeletlenül.

A helyi önkormányzat a hatóságoktól kért támogatást, megoldást, amely részleges eredményt hozott. Bár a hordókat elszállították, a kormányhivatal által előírt jelentés szerint is az elásott veszélyes anyagok teljes feltárása, további vizsgálatok, a talaj és a szennyezett felszín alatti víz kármentesítése még várat magára. A kormányhivatal is tisztában van azzal, hogy a területet kármentesíteni kell, de tehetetlen, az új tulajdonosnak nincs erre pénze. A kormánytól pedig nem várhatnak segítséget. Halaszthatatlan volna a további szennyezések megakadályozása is, amelyet a kötelező környezeti felelősségbiztosítás rendszerének bevezetése jelentősen segítene. Érthetetlen, hogy erre eddig miért nem került sor. Várjuk a kormánytól, hogy tegye meg a szükséges lépéseket az országos kármentesítési program gyorsított végrehajtása érdekében, és minderről év végéig számoljon be az Országgyűlésnek és az érintett lakosságnak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiban.)