Hajdu László (DK)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy az energiamegmaradás törvényéhez hasonlít a hajléktalanság is: bármit csinálunk vele, nem vész el a hajléktalan, legfeljebb átalakul, börtönlakó lesz, vagy nem tudom, mi, de lényegében nem tudunk vele sokat tenni.Hadd mondjam el azt, hogy véleményem szerint van egyfajta hajléktalanság, akik még nincsenek fedél nélkül, lakásban élnek, de gyakorlatilag már hajléktalan-életmódot folytatnak. Ez Budapesten nagyon nagy tömegben van, akik már az ingyenes konyhára jönnek gyerekestül, mert egyszerűen nincs, csak az önkormányzati jóindulaton múlik, hogy mikor lakoltatják ki őket. Ezek általában önkormányzati bérlakók is egyben. Nem tudnak semmit fizetni, ezért villany, minden ki van kapcsolva a lakásban, nem látnak tévét, semmit nem néznek.

Van az a hajléktalan, aki valóban fedél nélkül él, valahol az erdőben, bokorban; ugye, most a törvény az erdőben élést is tiltja. Lényegében nem tudjuk, hogy mi fog történni. A városban való vegzálás miatt a külső kerületekbe menekülnek ki ezek a hajléktalanok, tehát az átalakulás azt jelenti, hogy a külső kerületek tele vannak hajléktalanokkal. Így például Budapest XV. kerületében is így van. Száz körüli hajléktalan van, abból 70 körüli, aki együttműködő, ebből tudjuk azt, hogy körülbelül ennek fele dolgozik. Ez az üzleti szférának jól jövedelmez, mert ezek az emberek nincsenek bejelentve, csak egyszerűen valami kis jövedelmet kapnak, valami olyan munkára használják őket, amit senki nem vállal el. Szerencsétlenek ebből tengetik magukat.

Amikor ezekről az emberekről törvényt hozunk és döntünk, gondoljunk arra, hogy mi is emberek vagyunk, és ne adja isten, bárki kerülhet ebbe a helyzetbe. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)