Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy általános kritikával szeretném kezdeni. Hallhatta, hogy ellenzéki képviselőtársaim elég sok bizonytalanságot, kérdést megfogalmaztak a hozzászólásaikban.

Nagyjából mindenki azzal kezdte, hogy egyetért a kimondott célokkal, az itt elhangzott célokkal, ugyanakkor ezt-azt-amazt nem látják át. Egy picit szerintem ez az előkészítés kritikája is lehet, hogy az előterjesztett javaslatból mindezekre a kérdésekre nem kaptunk választ. Szerintem ilyen módon jobban kellene figyelni az előterjesztésekre, hogy ezeket a kérdéseket esetleg meg is lehessen spórolni, vagy a felkészülés során jobb szívvel tudják az ellenzéki frakciók is megkezdeni a munkát és a saját döntés-előkészítési folyamatokat.

Én magam is azt alá tudom húzni, sőt egy kicsit tovább is időznék azon, hogy a kimondott célok mennyire fontosak és mennyire jelentősek. Általánosságban beszélt az államtitkár úr, miniszterhelyettes úr és Juhász Hajnalka képviselő asszony, illetve a Fidesz vezérszónoka is arról, hogy milyen lemaradásaink vannak egymás történelmének, saját történelmünknek az ismeretében, és hogy dacára annak, hogy milyen politikai és más átfogó jellegű kihívásokkal nézünk szembe, mennyire nem tudjuk ezt az egységet ilyen módon megteremteni, mennyire nem tudunk egymásra számítani, vagy legalábbis nem tudjuk még kihasználni az ebben lévő lehetőségeket. Láthatjuk, hogy nagyon komoly politikai megosztottság, politikai problémák is szabdalják az itt élő országokat, nehezítik az együttműködést, és ezeknek egyébként vannak a történelem sajátos értelmezéséből fakadó okai is. Illetve vannak olyan nagyon-nagyon komoly környezeti kihívások is, amelyek egyre erősödnek, ami megint csak abba az irányba mutat, hogy erősíteni kéne az együttműködését ‑ akár a Kárpát-medencét nézzük, akár egy nagyobb képet, egy közép-európai térséget ‑ az itt élő államoknak, hiszen mondhatjuk, hogy egy sorsközösségben vagyunk, és a jó együttműködés az alapja annak, hogy ezekkel a rendkívül fontos problémákkal, rendkívül nehéz problémákkal meg tudjunk küzdeni.

Ebben bizony egy nagyon-nagyon fontos folyamat lehet, ha ezt egy picit megpróbáljuk így is katalizálni, hogy jobban megismerjük, megértsük egymást, és ezzel készítsünk elő egy olyan folyamatot, hogy a politikai együttműködéseknek is egészen más terepe lehessen. Hogy mennyire nehéz a helyzet, azt egy tegnapi döbbenetes példa is mutatja, ha már a Kárpát-medencéről beszélünk: láthattuk mindannyian, hogy kihirdették Romániában a Trianon-törvényt, ami egészen gyalázatos, gyakorlatilag minden magyar számára ez egy megaláztatást jelent. Ezek is azt mutatják, hogy milyen súlyos politikai problémák vannak még ebben a térségben. Tehát a célokkal egyetértünk.

Egyvalamit fussanak át picit, ez a kárpát-medencei identitás, ezt nehezen tudom hova tenni, tehát az, hogy magyar identitás, nemzeti identitás, de kárpát-medencei… Meg tudok barátkozni a gondolattal, hogy próbáljunk egy ilyen politikát folytatni, csak ez egy picit nekem furcsa volt így elsőre olvasva.

Azokat a kérdéseket, amelyeket már az ellenzéki képviselőtársaim megfogalmaztak, semmiképpen nem szeretném megismételni. Némi pontatlanság van az előkészítésben: oktatási miniszter, oktatásért felelős miniszter ‑ nyilván levezethető, hogy a jogutód szempontjából ki a közoktatásért felelős miniszter. Én azt gondolom, hogy ez egy picit pontatlanra sikerült.

Illetve láthatjuk, hogy egy jelentős vagyonjuttatás történt, történik, de azt is kiolvashatjuk, hogy a kormány gondoskodik a költségvetési támogatás biztosításáról, további vagyon juttatásáról, és mégis egy tandíjköteles képzést indítanak el. Nyilván ennek is van egy piacképző, piacot megcélzó hatása, de ez alapvetően megnehezíti, hogy magyar diákok nagyobb számban tudjanak jelentkezni, mert nyilván, ha ez egy elitképzőnek indul, akkor alapvetően kizár magyar diákokat. Úgyhogy nagyon bízom benne, hogy minél több olyan pályázati lehetőség és olyan elbírálás lesz, amire utal is a javaslat, csak nem tudjuk a mértékét, hogy minél több magyar gyermek tudjon ebben az intézményben tanulni.

Magával a formával kapcsolatban én is azokat az aggályokat tudom megfogalmazni, amelyeket az ellenzéki képviselőtársaim többsége, de ezeket nem kívánom fölöslegesen megismételni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)