Bódis József

BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném megköszönni, hogy ezen törvényjavaslat kapcsán egy vitaszerű tárgyalás azért mégiscsak kibontakozott, még akkor is, hogyha egyrészt korábbiak ismétlésébe bocsátkoztunk, de azt gondolom, hogy egyébként a veszprémi felsőoktatás ügye, illetve a Pannon Egyetem ügye legalább néhány fontos mondatot megérdemel.

Én továbbra is hálás vagyok Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak, hogy nem vitatja a pozitív szándékomat. Azt gondolom, többször kifejtettem a modellváltásokkal kapcsolatos hozzáállásomat, ami nem új keletű, ami szorosan véve legalább négy évre tekint vissza, kicsit tágabban értelmezve egy évtizedre. Higgyék el, én pontosan tudom, milyen egy állami felsőoktatási intézménynek költségvetési intézményként a kihívásoknak megfelelni, de nem untatnám a jelenlévőket ezzel, viszont megtisztelném azzal, hogy a feltett kérdésekre válaszoljak.

Felmerült a finanszírozás kérdése, honnan lesz pénze az egyetemnek? Ugye, a modellváltásokkal egy időben egy új finanszírozási módszert is kidolgoztunk, amely a jelenlegi, úgynevezett egy lábon álló, alapvetően az oktatásra bazírozó finanszírozás helyett háromlábúvá válik, amely az oktatási lábon kívül egy infrastruktúra-fenntartói lábról is szól, illetve a kutatás, a tudományos munka támogatásáról, mindezt teljesítményelven. Egyébként az oktatási funkció is teljesítményelven lesz finanszírozva. Az alapítványok, amelyeket létrehozunk, így az is, amelyet a Pannon Egyetemmel kapcsolatban létrehozunk, közalapítvány, és olyan egyetem marad a modellváltás után is például a Pannon Egyetem, amely közfeladatot is ellát, és a közfeladatot a kormány természetesen finanszírozza. Ezen túlmenően, ami egy más mozgásteret nyit ki számára, az az, hogy más módon lesz a közbeszerzés, más módon működik a vagyongazdálkodás, más módon tud úgymond innovációs mozdulatokat tenni egy modellváltáson átesett egyetem, így a Pannon Egyetem is.

Azt, hogy az alapítói jogok nem válthatók pénzre, én elfogadom, de az alapítói jog jelenleg itt van az államnál, tehát a minisztériumnál, ezt a jogot a kuratórium fogja megkapni… Bocsánat, a fenntartóit, a fenntartóiról beszélek, tehát a fenntartói jogot kapja meg az alapítvány a modellváltással egy időben. Az alapítói jogot egy későbbi időszakban fogja átadni a miniszter úr az alapítvány, illetve a kuratóriumok számára, pusztán azért, mert ha működési zavarok lépnek fel, akkor ez az egy igazi beavatkozási lehetőség marad meg a minisztérium számára.

A szeptember 1-je egy fontos dátum, egyébként a magyar felsőoktatás napja, az első magyar egyetem alapításának a napja, és azt gondolom, hogy az egy nagyon tiszteletteljes dátum; de nemcsak erről szól a történet, hanem arról is, hogy legyen ideje felkészülni az egyetemnek a modellváltásra.

Elhangzott a kérdés, hogy miért Navracsics Tibor vitte a hírt az egyetemnek. A korábbiakban is előkerült ez a téma, akkor én elmondtam, hogy nem Navracsics Tibor vitte, hanem én beszéltem a rektor úrral, a kancellár úrral a modellváltás lehetőségéről az év elején, egy tudományos konferenciát követően. Azt tehát, hogy ők találkoztak Navracsics kormánybiztos úrral, aki egyébként a regionális fejlesztésnek az első számú vezetőjévé vált abban a régióban, én egy jó dolognak tartom; hogy miről beszéltek, én nem voltam jelen, azt nem tudom, valószínű, erről is beszéltek.

Hogy ki lesz a kuratórium elnöke, azt én most nem tudom megmondani. A korábbi modellváltásokkal kapcsolatban sok-sok felvetés volt, mielőtt még nyilvánosságra került a kuratóriumok összetétele, illetve az elnökök neve; volt, ahol beletalált a szóbeszéd a végső döntésbe, volt, ahol nem. De a folyamatnak az a lényege, hogy amikor a törvényt, most konkrétan a Pannon Egyetemmel kapcsolatos modellváltás törvényét megszavazza az Országgyűlés, utána válik reálissá, hogy a kuratóriumok valós összetételéről beszéljünk, illetve nyilvánvaló, hogy azokat nyilvánosságra kell hozni.

Mesterházy képviselő úr kérdezte tőlem, hogy milyen további vagyonelemek kerülhetnek az egyetemhez. Az egy komoly megfontolás és vizsgálat tárgyát képezi, hogy milyen vagyonelemek tudják sikerrel támogatni azt a tevékenységet, amely egy modellváltó egyetemnél megjelenik, én úgy gondolom, meg mondjuk a funkciójában elvárható, amikor ez teljesen világossá válik, akkor, nyilvánvaló, az Országgyűlés biztosan tudni fog róla; illetve jelen pillanatban azok a vagyonelemek kerülnek az egyetemhez, amelyek az alapfunkciójához, annak működtetéséhez szükségesek, jelenleg, most, azt hiszem, mint vagyonkezelőnél vannak az egyetemnél ezek a vagyonelemek.

Őszintén megmondom, nincs olyan kérdés a felsőoktatásban, amelyiknél politikai vonzat ne merülne fel, nyilvánvalóan a modellváltásokkal kapcsolatban is van, de én őszintén hiszem és állítom, hogy a modellváltás nem egy politikai kérdés, az egy szakmai kérdés, egy egyetem, egy felsőoktatási intézmény menedzselésének kérdése. Én örülök, hogyha sokkal pozitívabb színben tűnünk mi ma fel mint fenntartó, akár az államtitkárság, akár a minisztérium, és tulajdonképpen mindig elgondolkodom azon, hogy miért tartja nagyon sok, a modellváltást kritizáló, komoly ember egy rossz lépésnek azt, hogyha az állam egy lépéssel távolabbra teszi az ő szerepét, eltávolodik a fenntartói funkciókkal, miközben a finanszírozásban a köldökzsinórt megtartja most éppen ezzel a háromlábú finanszírozási szisztémával.

Lehet valaki jófiú meg rosszfiú, jó szándékú meg rossz szándékú, én azt gondolom, hogy a modellváltás egy fontos szakmai kérdés. Hogy milyen lesz a sikere, az attól függ, hogy az illető kuratóriumok, illetve az egyetem közössége hogy találja meg azt az együttműködést, amelynek eredményeként több, képzettebb, nagyobb tudományos produkcióra képes fiatal, illetve tudós ‑ hogy mondjam? ‑ jelenik meg ebben az intézményben. Én úgy gondolom, ha innen nézzük a modellváltást, akkor ez egy kívánatos, fontos lépés, ezért kérem, hogy támogassák. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)