Dr. Kaderják Péter

DR. KADERJÁK PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Mindenekelőtt engedjék meg, hogy a kormány nevében is megköszönjem a kormánypárti képviselőknek a hozzászólásait és a támogatását a kiégett üzemanyagok és a radioaktív hulladék kezelésének nemzeti politikájáról szóló országgyűlési határozat módosítására vonatkozó előterjesztéssel kapcsolatban.

Hadd kezdjem talán azzal a reakciómat az elhangzottakra, hogy nyilvánvalóan és egyértelműen a nukleárisenergia-hasznosítás, úgy, ahogy a világon és Európában, Magyarországon is egy megosztó kérdés. A kormány részéről ugyanakkor mi tényként kezeljük a nukleárisenergia-hasznosítást Magyarországon, tényként kezeljük, hogy elődeink döntése nyomán ma és várhatóan legalább a 2030-as évek végéig használni fogjuk a nukleáris energiát, a Paks II. projekt sikere esetén ettől sokkal hosszabb ideig használni fogjuk, és azokkal a hulladékokkal meg ‑ legyenek ezek nagy aktivitásúak vagy kis aktivitásúak ‑ még sokkal tovább mi is meg az unokáink is együtt fogunk élni, amelyeket ezeknek a műveknek a működése előállít. Tehát ez ténykérdés. Nem a legyen vagy ne legyen a kérdés, hanem a hogyan oldjuk meg a problémát valójában a kérdés. Itt említeném meg, hogy például a lengyel barátaink számára még a legyen vagy ne legyen a kérdés, amikor ilyen vitákat folytatnak. Hallunk arról, sőt nemrégiben jelent meg az a hír, hogy éppen a klímapolitikai célok elérése érdekében, és éppen azért, mert Lengyelország teljesíteni szeretné az Európai Unió 2050-es klímasemlegességi célját, éppen úgy, ahogy Magyarország a parlament idén júniusi döntése nyomán úgy döntött, hogy a szenes erőművek helyett és a megújuló energia mellett nukleáris energiát fog használni, hogy teljesítse a karbonsemlegesség célját, és egy nagyon nagy szerződéscsomagot írt alá a transzatlanti partnerrel az atomerőmű-fejlesztésre vonatkozóan... De nálunk nem ez a kérdés, nálunk az a helyzet, hogy nálunk ez már egy létező technológia, és praktikusan arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy hogyan lehet a legcélszerűbben és olyan módon ezt a problémát kezelnünk, hogy az emberi élet és a nukleáris biztonság kérdését a legfontosabb helyen tartva a megfelelő megoldást megtaláljuk erre a kérdésre.

Úgy vélem, hogy az előterjesztés és az a javaslat, amelyet a kormány részéről előterjesztettünk, meghatározza azokat a legfontosabb elvi kereteket ‑ ezért is nevezzük politikának ‑, amelyek annak a programnak a kereteit meg tudják adni, amely már a konkrét cselekvésnek az egyes elemeit tartalmazza. Itt magában a vitában is talán volt egy kis zavar ebben a tekintetben. A nemzeti politikára vonatkozó országgyűlési határozatra vonatkozó módosító indítvány fekszik az asztalon. Amennyiben az Országgyűlés ezt a döntést meghozza, valamilyen módon módosítja a politikát, akkor kezdődik meg az erre épülő program kialakítása a következő évben, egyébként az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak a vezetésével, és ott tudunk a konkrétabb döntésekig eljutni majd.

Kiemelt kérdés tehát az, hogy a kiégett üzemanyagoknak a végleges elhelyezése hogyan történjen Magyarországon. Szeretném jelezni, hogy nincs jelenleg ebben az értelemben választásunk. Az Euratom-szerződéshez tartozó, az európai uniós tagállamok számára kötelező feladat az, hogy aki nukleáris energiát használ, annak gondoskodnia kell legalábbis a kiégett üzemanyagoknak a végleges elhelyezési lehetőségéről, és ilyen értelemben ez a bizonyos nyitott üzemanyagciklus-zárási feltétel megköveteli, hogy legalábbis Magyarország a lehetőségét megteremtse annak, hogy ha nincs más megoldás, akkor úgy zárjuk ezt a ciklust, hogy eltemetjük konkrétan ezeket a kiégett üzemanyagokat. Még egyszer hangsúlyozom, hogy persze ez csak akkor kell hogy sorra kerüljön majd évtizedek múlva, ha addigra erre vonatkozóan nincs jobb megoldás, de Magyarországnak ezt teljesítenie kell a mai szabályaink szerint. Egyébként a magyarországi hulladékkezelés ezen a területen teljes mértékben konform a mindenféle nemzetközi normával, ami erre vonatkozóan ma ránk vonatkozik.

Miért hangsúlyozom azt, hogy biztosítani kell ezt a lehetőséget, de nem kell lezárni ezeket a lehetőségeket gyorsan? Nyilván az ember, amikor valami rossz dologgal van kapcsolatban, és ne haragudjanak, hogy ezt a példát használom, de, mondjuk, kimúlik a kutyája, akkor gyorsan valahogy meg akarja oldani ezt a problémát, gyorsan eltemeti, mert nem lehet mást kezdeni ezzel a dologgal. Ez egy nehéz kérdés, a nukleárishulladék-ügy. Van egy olyan reflex bennünk, hogy szeretnénk gyorsan megoldást találni erre a problémára, és legjobb lenne gyorsan valahogyan ettől megszabadulni, de úgy tűnik, hogy mivel ez egy hosszú távú ügy, az a bizonyos fontolva haladás elv, ami ezen a területen megjelenik hangsúlyosan ebben az anyagban, mégiscsak fontos elv, ami arra vonatkozik, hogy nem szeretjük ezt a problémát, szeretnénk gyorsan megszabadulni tőle, de várjunk ezzel egy kicsit, mert lehet, hogy fel fognak merülni jobb megoldások a jövőben akár a technológiai fejlődés következtében, akár a tudományos eredmények következtében, vagy valamilyen más megoldást talál, ha úgy tetszik, az egész emberiség erre a kérdésre. Hiszen ez nem egy magyar és nem egy európai probléma, hanem ez egy globális kérdés, hogy a nukleáris energia használatának ezeket a problémáit hogyan lehet megoldani.

(Folytatás 169/2-ben!)

2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2020. november 19. csütörtök 169/2. szám

Országgyűlési Napló

Csak hogy egy példát említsek kifejezetten arra vonatkozóan, hogy Magyarországon milyen típusú megoldás is az asztalra került már: az a bizonyos lézerkutató központ, amelyik Szeged mellett létesült, olyan berendezésekkel rendelkezik, amelyekkel úgynevezett transzmutációs kísérleteket lehet végezni, ami annak az egyébként Nobel-díjas kutatók által megalapozott eredménynek a lehetőségével kecsegtet ‑ elméletileg ez már bizonyított, gyakorlatilag még nem ‑, hogy a nagy aktivitású nukleáris hulladékoknak bizonyos lézeres beavatkozás következtében lehetséges a felezési idejüket több ezer évről néhány száz évre vagy néhány évtizedre rövidíteni. Ezek ma felvetett, már létező elméletek és kutatási gyakorlatok, de még nagyon sok mást is említhetnék. Tehát részben a technológiai fejlődés hozhat ilyen eredményeket, másrészt ‑ és erre felhívom hangsúlyosan a figyelmet ‑ az a szöveg, amit az országgyűlési határozat tartalmaz, nem zárja ki azt, amit Tordai képviselő úr vetett fel egyébként, habár egy kicsit, a környezetvédők szokták kritizálni ezt a not in my backyard hozzáállást, hogy jó, jó, van egy probléma, oldjuk meg, csak ne az én kertemben történjen a dolog.

(15.10)

Ő arra utalt, azon dolgozzunk, hogy valahol Oroszországban ássuk el ezeket a hulladékokat. Ez egy érdekes felvetés. Ezzel együtt szeretném hangsúlyozni, hogy az országgyűlési határozat szövege egyáltalán nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy ez a jövőben megvalósuljon. S azt sem zárja ki ‑ most mondok valamit ‑, hogy ha Európában létrejön egy olyan hulladéklerakó, ahova a nukleárisenergia-használók elvihetik a hulladékokat, akkor Magyarország adott esetben később ott helyezze el ezeket az anyagokat. Ezenkívül ezek újrahasznosítása, újrahasználata mind-mind technológiailag is az asztalon van. Tehát szeretnénk gyorsan lezárni ezt a kérdést, de évtizedes ügyről van szó, ezért hamar eldönteni, lezárni a dolgokat nem lehet, de keresni kell azt a lehetőséget, hogy hogy lehet ezt megoldani, abba fektetni kell.

Nagyon hangsúlyosan hangzott el Keresztes képviselő úrtól, hogy akkor viszont megszületett‑e már a döntés erre az ügyre vonatkozóan. Ön amellett érvelt, hogy igen, megszületett. Én nagyon határozottan állítom és hangsúlyozom, hogy nem született meg erre vonatkozóan a döntés. Egész pontosan azt mondhatom, amennyiben azok a kutatások, amelyekre ön utalt, és amelyek valóban milliárdokat igényelnek, nagymértékben alátámasztják, hogy a bodai helyszín alkalmas lehet a nagy aktivitású radioaktív hulladék elhelyezésére, az Országgyűlés előzetes elvi jóváhagyását követően egy föld alatti kutatólaboratórium létesítése szükséges, és az ott folytatott vizsgálatoknak kell a helyszín alkalmasságát véglegesen megállapítani, ha ahhoz a magyar Országgyűlés egyáltalán hozzájárul. Tehát a kérdést nem lehet elmosni, nem lehet úgy beállítani, hogy ez a döntés megszületett.

Ebben az ügyben, mármint a helyszínt illetően, és hogy ott létesülne ilyen létesítmény, még semmilyen döntés nem született meg. Egyébként az ehhez értő kollégák becslése szerint Magyarország területének 3-5 százaléka alkalmas lehet ilyen helyszínekre. Az a felvetés, hogy egy újabb körben Magyarország vizsgálja meg, hogy a lehetséges helyszínek Boda mellett milyen állapotban vannak, és mit tudunk ezekkel esetlegesen kezdeni, ott a társadalmi és gazdasági feltételek hogyan alakulnak, egy lehetséges és konstruktív felvetés. Ez a programban megfogalmazható, és erre anyagi forrásokat a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból, amely ezeket a típusú problémákat kezeli, lehet fordítani. Azt gondolom, hogy ezt a kérdést nyitva kell hagyni, és a konkrét program kialakításánál erre a kérdésre vissza kell térni.

A tájékoztatással és a lakosság informálásával kapcsolatban ugyancsak sok kritika hangzott el. Szeretném megerősíteni, mi úgy látjuk, hogy az információadás kormányzati oldalról, illetve az érintett vállalkozások részéről minden lehetséges módon megtörténik. Elhangzott, hogy a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft.-nek ez alapfeladata, és hogy az információs társulások ezt a munkát végzik, hogy Pécsett is közmeghallgatásra került sor, hogy a közvetlenül érintett településeket, Bodát és a környező településeket ‑ ha már erről a kutatási helyszínről beszélünk ‑ folyamatosan tájékoztatja az RHK Kft. arról, ami ebben az ügyben folyik. Egy pontot a helyi döntéshozatali beleszólással kapcsolatban nem tartunk és nem is tartottunk soha indokoltnak, azt, hogy ezt a kérdést népszavazással vagy helyi népszavazással kéne eldönteni, hiszen nem helyi ügyről van szó, és a mi értelmezésünkben ez túlmegy az ügyeken. Ezen túlmenően viszont úgy látjuk, hogy ebben a kérdésben mi mindent, amit tudunk, megteszünk.

Felmerült az üzemidő-hosszabbítás kérdése, noha nem szűken a kérdéskörhöz tartozik. Azt gondolom, hogy minden alternatívát vizsgálni lehetséges, semmilyen olyan kizáró ok nincs, ami miatt erről a kérdésről ne lehetne beszélni. De határozottan jelzem, hogy a magyar kormány a Paks II.-projekt megvalósítása mellett tette le a voksát, és azon dolgozunk, hogy a kapacitásfenntartási projekt sikeresen megvalósuljon.

Egyébként meggyőződésünk, s ezzel zárnám, hogy a jelenlegi tudásunk szerint, a jelenlegi technológiákkal az a 2050-es klímasemlegességi cél, amit kiemelten fontosnak tartunk, amit az Európai Unió kiemelt célnak tart, amiről a magyar parlament idén júniusban döntött, nem érhető el az atomenergia vagy a nukleáris technológia alkalmazása nélkül; még egyszer hangsúlyozom, a jelenlegi tudásunk szerint. S itt nemcsak Magyarországról van szó. A Nemzetközi Energia Ügynökség már többször megmutatta, hogy Európa nem tudja a 2050-es céljait elérni a nukleáris energia hasznosítása nélkül. S azokban a 2050-re vonatkozó klímasemlegességi forgatókönyvekben, amelyeket az Európai Bizottság megvitatott, és amire alapozva jelenleg folytatjuk azt a vitát, hogy a 2030-as célszámok a 2050-es klímasemlegesség függvényében hogyan érhetők el, azok a hosszú távú forgatókönyvek, amelyekből nyolc van, mindegyik számol a nukleárisenergia-felhasználással még 2050-ben is az áramtermelés esetén, európai átlagban legalább 15 százalékos szinten. Még egyszer mondom, ez egy olyan kérdés, amihez praktikusan kell viszonyulni.

Ennek a kontextusában kérném még egyszer azt a tisztelt Országgyűléstől, a tisztelt képviselőktől, hogy amennyiben lehet, támogassák a mostani előterjesztést, illetve amennyiben módosítóik vannak, akkor természetesen várjuk a kormány részéről a javaslataikat. Köszönöm szépen.