Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Minden egyes alkalommal, amikor ezt tárgyaljuk, hasonló szabályokat tárgyalunk, amiben szóba jön a bodai atomlerakó kérdése, s minden egyes alkalommal megyei képviselőtársamtól, Bánki Eriktől meghallgatjuk, hogy nincs döntés, ez még nem a döntés, és ez a döntés még nem arról szól. Ezzel együtt egyébként mindenki tudja, hogy ott lesz az atomlerakó, mindenki tudja, hogy ott kezdték el és ott értékelik ki a geológiai adatokat, és mindenki tudja, hogy erről teljesen mást gondolunk. Azt gondoljuk, hogy Pécs belvárosától tíz kilométerre nem lehet lerakni használt fűtőelemeket. Mindannyian úgy gondoljuk, a többség úgy gondolja Pécs városában is, hogy egyáltalán nem biztos, hogy addigra, amikor majd megépül ez a lerakó ‑ jól emlékszem, 2062? ‑, amikor azt elkezdik használni, akkor Boda község nem Pécs része lesz, ha Pécs városának sikerül fejlődnie. Tehát ebben minden egyes esetben helyi politikát lát a képviselőtársam, alapvetően helyesen. Egy dolgot nem lát alapvetően helyesen, hogy mi a baranyaiak érdeke. Mi azt gondoljuk, hogy nem ez.

(13.40)

Mindig elmondja, hogy nincs döntés, de mindenki tudja, hogy ott lesz ez az atomlerakó és nem máshol lesz, még akkor is, ha a formális döntést ebben egyelőre halogatják.

Meghallgattuk képviselőtársamtól, hogy az atomenergia mennyire elengedhetetlen. Vannak ennek olyan elemei, amelyekben egyetértünk, hiszen nem lehet egyik napról a másikra kiváltani, ha jól emlékszem, 37 százalékát a magyarországi elektromos áram termelésének. Viszont önök oda mégiscsak elhelyeztek egy gazdaságpolitikai időzített bombát, ez a Paks II. építése. Nem olyan régen hallgattuk meg egyébként Süli János miniszter urat a Gazdasági bizottság ülésén, ahol elmondta, hogy valójában nem sok mindenhez van közük. Ha jól értettem, ez volt a válasza arra, amikor megkérdeztem, hogy miért a Mészáros csemeték azok, akik ott is építkeznek, meg a NER-közeli vállalkozók, mindig valahogy közel férkőznek ezekhez a nagyberuházásokhoz. Ha jól értettem, a válasz az volt, hogy sokszoros rostán keresztül, de mégiscsak az orosz partner az, aki eldönti ezt a kérdést.

Ennek két vonatkozása van. Az egyik, amit sokszor feszegetünk, amikor önök azt mondják, hogy kiárusítottuk az országot, ez az oldal, amikor kormányon volt, mi pedig mindig elmondjuk, hogy önök vettek fel orosz hitelt, nem keveset, hanem sokat, olyan kamatozással, hogy a sokszor szidott IMF ennél olcsóbban adott volna hitelt, 3,95 és 4,95 százalékos kamatról beszélünk e tekintetben. Ezzel nem utolsósorban, ha jól értettük, még döntési jogosultságok is kerültek át, tehát ez majdnem hogy szuverenitási kérdéseket is jelent ebben az ügyben.

A másik kérdése ennek a beruházásnak, a Paks II.-nek az, hogy a hitelt még akkor is fogjuk visszafizetni nagy valószínűség szerint, amikor lehetőség szerint már le kell majd szerelni ezt az erőművet. Tehát azok az unokáink, akik még mindig fizetni fogják a hitelt, azzal fognak szembesülni, hogy még a fizetési kötelezettség fennáll, de az erőművet már le kell szerelni, mert az élettartamát el fogja érni. Ebből egy következtetésre lehet jutni: a Paks II. beruházás egészen biztosan nem ellátásbiztonsági kérdés. A Paks II. beruházásáról nem lehetett volna úgy dönteni, hogy arról nem kérdezzük meg az embereket. Mi mindig ezt szorgalmaztuk. Lehet az az álláspontja a kormánynak, lehet az az álláspontja a pártoknak, hogy az atomenergiának ilyen vagy olyan szerepe van. Egy biztos: ez egy nagyon hosszú távú döntés, úgy pénzügyileg, mint a természeti adottságot, mint egyébként az energiakitettséget tekintve, amiben ki kell kérni az emberek véleményét. Azt gondoljuk, hogy nincsenek olyan felkent helyzetben sem az országgyűlési képviselők, sem a kormány, hogy ezt egymagában eldöntse. Mielőtt hivatkoznának a 2009-es döntésre, a 2009-es döntés egy elvi döntés volt, azt nyugodtan meg lehetett volna támogatni egy népszavazási kezdeményezéssel, sőt esetleg támogathatták volna, amikor mi ezt kezdeményeztük.

Hogy ezt még egyszer alátámasszam, a Paks II. azért nem ellátásbiztonsági kérdés, mert azt nem vizsgálták meg, hogy a jelenleg meglévő blokkok élettartamának hosszabbítására milyen költségráfordítás mellett mekkora, hány évnyi lehetőség van. Azt gondoljuk tehát, hogy mindezek vizsgálata nélkül nem lehet ezekről a kérdésekről megfelelően dönteni, és talán ezeket érdemes is kitenni az asztalra akkor, amikor megyünk beljebb és beljebb egy olyan projektbe, amely, még egyszer mondom, gazdaságpolitikai időzített bomba.

Az idei év ebben különösen fájó volt. Nagyjából márciusban okkal-joggal, senki nem vitatja, mindenki rátenyerelt a stopgombra, a kormány első körben természetesen, hiszen ők vannak cselekvési kötelezettségben. Meg kellett állítani az országot, a gazdaságot, de ez a beruházás tovább folyt, és további forrásokat kellett máshonnan elvonni, adott esetben a védekezéstől, adott esetben a gazdasági védekezéstől elvonni, hogy ez a beruházás tovább folyhasson. Úgy gondoljuk, hogy ha eddig már csúszott ez a beruházás sokat, most az egyszer egy évet csúszhatott volna okkal. Azzal az okkal, hogy most az emberekre kell fordítani, hogy most a nyugdíjasokra kell fordítani, most a munkahelyek megőrzésére kell fordítani ezeket a forrásokat, nem pedig arra, hogy ezt a gigantikus tervet végrehajtsák, és végre egyszer okkal csúszhatott volna egy évet.

Még egy gondolat a csúszásról. Azon elgondolkodott‑e már valaki, nem ez lenne az első ilyen beruházás, hogy annyit csúszik ez a beruházás, hogy adott esetben maga a technológia is elavulhat. Ez egy nyugodtan felvetendő kérdés. Vannak még ilyen beruházások Magyarországon. Nyugodtan felvethető kérdés, hogy elavulhatnak technológiák, amelyeket oda terveznek. Én megértettem azt, amit elmondott a miniszter úr, Süli János a Gazdasági bizottságban, és biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül kellett neki ezt elmondani, hogy hány ezer oldal, sőt hány tízezer oldalas dokumentációt tettek le és hány nyelven tették le, de, gondolom, ez nem tegnapelőtt derült ki. Hogy az oroszok oroszul fognak tervezni, hogy a projekt nyelve magyar, mi meg magyarok vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy ez nem tegnap derült ki, hogy az oroszok oroszul tudnak, mi meg magyarul, és van egy közös nyelv, az angol. Biztos vagyok benne, hogy a korábbi csúszásokért egy személyben lehet persze Aszódi államtitkárt felelőssé tenni és őt le lehetett váltani, de én azt sem látom, hogy azóta rakétaként indult el ez a projekt és megy tovább.

Tehát azt gondolom, hogy mindezeket a kétségeket egymás mellé téve, a csúszást, a technológia elértéktelenedését, alternatívaként Paks meglévő blokkjai időtartamának a meghosszabbítását, mind egymás mellé kell tenni akkor, ha ezekről egyöntetűen szeretnénk beszélni. Ezek a kritikai észrevételeink. Azt pedig elmondom úgy is, hogy képviselőtársam itt van, hiszen úgy hivatkoztam meg, hogy akkor még nem volt a Házban.

Tudjuk, hogy még mindig nincs döntés a bodai atomlerakóról, tudjuk, hogy a kormány nem határozta meg, de azt is tudja mindenki, hogy ott lesz. Ezt mi soha nem fogjuk támogatni, nem fogjuk azt támogatni, hogy Pécs belvárosától tíz kilométerre atomhulladékot tároljanak akkor is, ha formailag erről soha nem döntött eddig igazából senki, mert ez politikailag kockázatos. Ezt megértem, de gyakorlatilag mindenki tudja, két feltárt terület van Magyarországon, amely alkalmas erre, ebből egyet kiválasztottak, méghozzá Pécs szívétől, a pécsi Széchenyi tértől alig tíz kilométerre lévő Boda községnek a területe mellett, és nem máshol. Ez nagyon fontos.

Azt gondolom, ha határozat szintjén nem is köteleződött el a kormány, de a dolgok mégiscsak egy irányba haladnak. Azt gondolom, úgy tudunk nyugodtan egymás szemébe nézni, ha a tényeket is alapul vesszük, nemcsak a leírt kormányhatározatokat. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet, elnök úr.