Dr. Bősz Anett (DK)

BŐSZ ANETT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Mindenekelőtt köszönöm a beszámolót, és el kell mondanom, hogy fontos a külszolgálatok szabályozásának stabilitása. Ebben nincsen köztünk vita, azonban Zsigmond Barna Pál képviselőtársam említette, hogy a korábbi törvényjavaslatot egyedül a Demokratikus Koalíció parlamenti képviselőcsoportja nem szavazta meg, és ezzel egy kicsit meg is könnyítette a dolgomat abban a tekintetben, hogy ezt a felszólalást hogyan és miként szeretném elmondani önöknek, mert én magam ugyan a Magyar Liberális Párt elnökeként állok itt önök előtt, ugyanakkor a DK frakcióvezető-helyetteseként.

Fontos elmondani azt, hogy a külügyi ügyeink vita tárgyát aligha képezik itt az elmúlt időszakban. Jelentős bizalomhiány áll fenn az ellenzék és a kormány között elsősorban azért, mert azt látjuk, amire Dudás Róbert képviselőtársam többször is utalt a felszólalásában. Nevezetesen, hogy egy jelentősen központosított, illetve külpolitikai tekintetben diplomáciai kapcsolatainkat számos ponton romboló külpolitikát találtunk. Ilyen értelemben tehát a törvénymódosító javaslatban akármilyen előremutató indítványokat találunk, az egész külpolitikai megvalósulás, amiben ez megnyilvánul, nemcsak hazánk polgárai, hanem a külkapcsolataink felé, az elfogadhatatlan. Éppen ezért nincs, azt gondolom, olyan jóérzésű demokrata, aki el tudná fogadni.

De hogy a jelenlegi helyzetre is reflektáljak, és elmondjam, hogy a gyakorlatban mit jelentett ez például a járványhelyzetre nézve: fürkészeket és portyázókat kellett Orbán Viktornak kiküldeni annak érdekében, hogy lélegeztetőgépeket tudjon beszerezni hazánk, míg a világ számos pontján külképviseleti szolgálatot teljesítő munkatársak voltak azok, akik nálunknál sokkalta eredményesebben tudtak beszerezni lélegeztetőgépeket, és ezáltal menteni a hazájuk polgárainak életét, illetve egészségét.

(9.00)

Sokszor beszélünk arról, hogy megfelelő szakmai és diplomáciai képességek nélkül nincs olyan külpolitika ‑ akármilyen törvénymódosító javaslat fekszik is előttünk ‑, ami hazánk számára előnyös lenne.

Azt látjuk, hogy a számos ponton központosított és csak a központi elvárásnak megfelelni igyekvő külképviseleti munka olyan, Fidesszel és KDNP-vel jó kapcsolatot ápoló honfitársaink kiküldésével kezdődik, ami egészen egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy szakmai értelemben megalapozott munkát tudjanak végezni ezek a kollégák.

Éppen emiatt történhetett meg az, hogy a járvány első hullámában például az olaszok tízszer olcsóbban tudtak beszerezni lélegeztetőgépeket, de volt olyan pontja az előző hullámnak, ahol Németország ‑ most figyeljenek! ‑ nálunknál ötvenszer olcsóbban szerzett be lélegeztetőgépeket. Ez a fajlagos ár; tehát kilogrammonként lebontott árról beszélek én.

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim ‑ és nézek elsősorban Zsigmond Barna Pál képviselő úrra, aki megemlítette azt, hogy a DK volt az egy szem, amely nem támogatta korábban sem a törvényt ‑, azt gondolom, hogy az az alapvető bizalomhiány, ami fennáll az ellenzék részéről a kormány iránt, nem számolódik föl ezzel a törvénymódosító javaslattal. Sőt, ahogyan számos paragrafusban megjelenik az a típusú diktatórikus külügyi vagy külpolitikai irányvonal, amit önök megvalósítottak az elmúlt tíz évben, nem is tudjuk ezt támogatni. Azt gondolom, hogy amint átitatja a pártpolitika a külpolitikát, abban a pillanatban elfelejthetjük, hogy igazán tudják a külképviseleten szolgálatot teljesítők a hazánkat szolgálni. Elsősorban a hazánkat és nem pedig a kormányt kell szolgálni ezeknek a külképviseleteknek.

És önöknek, félreértés ne essék, abban igazuk van, hogy ezek, amik az előttünk fekvő módosító javaslatban vannak, rendezendő kérdések, de elsősorban a globális kérdéseket kell rendeznünk. És azt kell rendeznünk, hogy ez a külpolitikai irány igenis káros a magyar társadalomra nézve. Innentől kezdve tehát akárhogyan módosítanak törvényeket, ez nem megfelelő és nem elfogadható, hiszen a rendszeren belül mozognak. Ebből a rendszerből kellene most már kilépni, és amennyiben önök nem vitáznak velünk, például a járványügyi intézkedésekről, hogy a külügyi vonatkozásról is beszéljek, és arról, hogy a külképviseleteknek ebben mi lett volna a feladatuk, és hogy ellátta‑e ezt a Külgazdasági és Külügyminisztérium megfelelően, így azt gondolom, hogy nem tudunk arról vitázni, és el sem tudjuk fogadni ezt a törvénymódosítót.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)