Molnár Gyula (MSZP)

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A lengyel-magyar barátságról hosszasan tudnék itt értekezni. Van az a klasszikus mondás, hogy „Lengyel, magyar, két jóbarát, együtt harcol, és issza borát.” Ezt el tudnám mondani lengyelül is természetesen, de nem akarom sokkolni a középen ülő gyorsírókat.

Azt akarom csak mondani, hogy kiváló javaslatról van szó, és azon gondolkoztam, míg hallgattam önöket, hogy nem szoktak‑e elmerengeni azon, hogy amikor önök olyan nagyon erősen védik azt, hogy lemondunk a szuverenitásunk egy darabjáról, hogy milyen harcosak bizonyos esetekben, és amikor egy barátról van szó, ez milyen egyszerű.

(11.20)

Milyen könnyű dolog ez! Mert valójában itt most belegondolok, egy nagyon komoly bizalmi lépést teszünk valaminek az irányába, pusztán csak azért, mert kedveljük őt. De hát most úgy gondoljuk, hogy ők jók.

Én nagyon gyakran olvasok mostanában az előző EP-választási kampány kapcsán az önök európai programjáról. Érdemes lenne egyébként önöknek ezt felcsapni néha, mert nagyon okos és érdekes dolgokat látnának benne a jogállamisági kritériumokkal kapcsolatban.

Nagyon tanulságos és okos lenne, ha ezeket átfutnák, és örülnék annak egyébként a vízumkapcsolatok mellett, ha nem kerülnénk most olyan kényes és kínos helyzetbe adott esetben, hogy valamilyen félelemből, ami egyébként szerintem egy beismerő vallomásnak is minősül ebben az esetben… ‑ tehát hogy önök, ugye, félnek attól, hogy jogállami feltételekhez kötődnek az EU-pénzek, ebben lennénk együtt. Én örülnék, ha más dologban lehetnénk a lengyel barátainkkal egy platformon.

De ennek a vízumügynek meg ennek az egész egyezménynek természetesen örülünk, és most nem iszunk előre a medve bőrére, de támogatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket.