Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Még pár gondolat felmerült itt bennem az elmúlt órák különösen kormánypárti felszólalói kapcsán. Hát, először is, én azért nem nagyon szívesen lennék ma gránitkereskedő (Dr. Gyüre Csaba felnevet.), mert hogyha a polgárok azt az anyagot is olyan lágynak és hajlíthatónak látnák, mint amennyire a mi Alaptörvényünk ezt megerősíti bennük, szerintem tönkre fog menni az összes gránitkereskedő, mert félnek az emberek, hogy az a gránit is, amit Magyarországon lehet kapni, olyan hajlítható és hajlékony, mint a mi gránitszilárdságú Alaptörvényünk.

Folyamatosan a hazaszeretetről és a jövő nemzedékről és a jövő nemzedék nemzettudatú neveléséről hallunk itt különböző nagy ívű előadásokat, csak, tudják, én azért egy dolgot olyan szerényen hadd jegyezzek meg: azért az eléggé sajátságos, hogy a rendszerváltás után harminc évvel Románia a mi legnagyobb, leggyászosabb nemzettragédiánkat, Trianont ünnepnappá tudta nyilvánítani. Tudják, ez kinek a nagy kudarca? Az önök külügyi és diplomáciai munkájának a kudarca. (Dr. Gyüre Csaba: Úgy van!) Száz év alatt, sem a kommunista rendszer alatt, sem utána, a szélsőséges román kormányok alatt egy sem merte megtenni azt, hogy ezt a gyalázatot létrehozza, meggyalázva nemzettestvéreink legnagyobb tragédiáját; és önök, persze egy-két Potápi által elmondott nyavalygó szöveggel kommentálták, de gyakorlatilag az égadta világon semmit nem tettek azért a nagy nemzettudattal és a nemzet megvédésével teletűzdelt gondolatiságuk mellett, hogy elérjék a románoknál, hogy ezt ne csinálják meg. Tehát alaptörvényezhetünk, meg beírhatunk ilyen védelmi rendszereket meg olyan védelmi rendszereket meg családvédelem meg gyerekvédelem, amikor a mindennapokban a mi nemzetünk legalapvetőbb érdekeit, azt, amitől minket megcsonkítottak, és még legalább tíz generáció fogja megszenvedni azokat az elszakított gyökereket, amiket száz évvel ezelőtt kihúztak a mi nemzetünk testéből, hogy a románok így, ilyen módon tudjanak minket arcul ütni. Na, ez az önök kudarca. És tudják, mit mondanék még önöknek? Hogy lehetséges, hogy a románok ezt is fricskának szánták nekünk, azért, mert látják, hogy önök mennyire álszent módon teszik mind a belpolitikában, mind a külpolitikában a dolgukat.

Semmi mást nem hozok ide, csak migráns, letelepedési kötvény, csak ezt a kettős dolgot, csak ezt a kettős dolgot. Gyakorlatilag összevesztek az egész világgal, belpolitikai zűrzavart és szinte válságot idéztek elő, közben 22 ezer iszlám ember úgy jöhetett ide be, minthogyha itt született volna, csak azért, mert fizetett. És utána a politikai ellenfelükre sütötték rá, hogy támogatja a migrációt, csak azért, mert feltételnek állította, hogy pénzért se.

Aztán azt tessenek nekem elmondani, tisztelt kormánypárti, most már csak egy darab képviselőtársam (Nacsa Lőrinc a padsorok mögött sétáló dr. Völner Pál felé mutat.), hogy az hogy van önöknél, hogy amikor a nemzet érdekeiről papolnak, akkor a legdurvábban és a legszemérmetlenebbül tudják bármely multival megkötni azt a megállapodást, amely a nemzetünk tagjait zsigereli ki filléres bérekkel, azt, aki ugyanolyan értéket termel, mint a nyugat-európai anyavállalatnál dolgozó emberek, és ezt azért tudja megtenni, mert önök ezt megengedik neki, mert a stratégiai partneri szerződések alapján fillérekért eladják neki nemzetünk tagjait. Akkor azt tessék megmondani, hol van ebben a helyzetben az önök nagy nemzettudata és a nagy óvó-védő hálója a magyar nemzet tagjait illetően! Kereszténységről papol, de azt még eddig nem tudta elérni, hogy aki tisztességesen munkát végez, az tisztességes bért is kapjon érte. A nagy keresztényi elveket hallom nap mint nap, de azt egész jól eltűri, hogy negyvenévi munka után 65 ezer forint legyen egy takarítónéni nyugdíja, ugye? Holott tudjuk jól, hogy az az éhenhaláshoz elég körülbelül.

Tehát tessenek már, legyenek szívesek, a lelkükből a kettős mércét tereljék ki, mert addig nem lesznek hitelesek. Lehet, hogy a saját szavazóbázisukban mindig meg tudják erősíteni a hitet és a ragaszkodást az önök személyéhez meg az önök elveihez, de higgyék el, minden áldott nappal eggyel több gyerek lesz 18 éves és egy napos, minden áldott nap, és az új nemzedék ezt nem fogja elviselni, mert az új nemzedék racionális, mert az új nemzedék egy olyan világban nő fel, ahol sajnos a technikai fejlődéssel rengeteg-rengeteg attitűd veszett ki a lelki nevelésből, és nem azért, mert a szülők nem szeretik a gyereküket, hanem azért, mert a szülők is egy felgyorsult, technikai eszközökkel teletűzdelt életet élnek, és ebben sajnos gyakran elvész a lélek. És hogyha az új nemzedék racionális alapokon nő fel, akkor ki fogja önöket nevetni, mert önöknek nincs az új nemzedék felé semmilyen olyan üzenete, amivel meg lehet őket fogni. Mert, már bocsánatot kérek, drága Nacsa Lőrinc képviselőtársam, azt ne tessék elhitetni saját magával, hogy ezek a keresztény szavakba öntött, lelkizős, álszent megnyilvánulások bármely mai fiatalhoz elérnek; hát kiröhögik magukat.

Elmondok önnek valamit. Két hete vagy pár hete volt itt a Házban egy nagyon kedves, nagytiszteletű és általam nagyon szeretett kormánypárti képviselő, mesélte, itt voltak gimnazisták, és néztek minket, és azt mondta a tanár, hogy nem hoz ide többet gyerekeket. És biztos vagyok benne, hogy nemcsak az ellenzéki, hanem a kormánypárti képviselők stílusa és szóhasználata is indokolta ezt, hogy azt mondja, hogy távol marad, tehát ebben együtt vagyunk bűnösök, és együtt vagyunk felelősek.

És higgyék el, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, nincs az ellenzék soraiban, a jobboldali ellenzéki képviselők között nincs egyetlenegy sem, akinek nem a nemzeti érdek a legfontosabb. Önök ne vindikálják maguknak a hazaszeretet egyedülvalóságát! Önök ne sajátítsák ki a hazaszeretetet! (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Egyelőre szerintem az énkörülöttem lévő sorokban többen vannak, akiknek amikor Hegyeshalmon átmennek, akkor a könny kicsordul a szemükből. Én azt gondolom, hogy többen vagyunk olyanok, akik mikor megszólal a Himnusz, akkor nem tudunk nem könnyezni, csak mi nem beszélünk róla, mert a lelkünkben érezzük, nekünk ezt nem kell igazolni, nekünk nem kell igazolást keresni, nekünk nem kell magyarázkodni, nekünk nem kell visszaigazolást kapni a néptől, hogy ugye látjátok, hogy mi mennyire szeretjük a hazánkat. Mi azért szeretjük a hazánkat, mert annak születtünk, magyarnak születtünk, és számunkra ez a föld a legfontosabb a világon, és mi meg akarjuk ezt védeni ‑ de nem álszent módon, meg nem hazugságokkal, meg nem alaptörvényi manipulációkkal, meg nem a közpénz eltüntetésével, meg nem a vagyonkimentési szervezetek bebetonozásával, meg nem azzal, hogy becsapom, becsapok egy egész szakmát!

(23.00)

Idehozták a nagy nemzettudatukkal az egészségügyi törvényt úgy, hogy fölemeli a fizetést bizonyos egészségügyi dolgozóknak, mert nem is mindenkinek, majd mindjárt azt mondja, hogy gyere, azért rakok rád egy pórázt, hogy a mozgáslehetőségedet beszűkítsem. Majd persze kapkodtak, amikor azt hallották, hogy a 70 százalék nem írja alá az új szerződést.

Ha már arról beszélnek, hogy önök óvják a nemzetet és a jövő nemzedéket, nem lehetne, hogy úgy is viselkedjenek? Higgyék el, az ellenzéki képviselőnek nem az az álma, hogy mindennap ellentmondjon. Nem hiszik el, hogy én milyen boldog vagyok, amikor azt látom a kijelzőn egy törvénynél, hogy minden szavazat igen, s nulla nem és nulla tartózkodás. Önök nem hiszik el, hogy az nekünk mennyire jólesik, mert legalább van egy-két dolog, amiben nemzeti konszenzus van, amiben nem vitázunk. Egyet tessenek megtenni: hozzanak ide olyan szabályokat, amiket az ember a legnagyobb jó szívvel megszavaz, és azt lehet mondani, hogy legalább a nemzet legfontosabb értékeiben és legfontosabb jövőbeni túlélését szolgáló kérdésekben teljesen egybehangzó a kormánypárt és az ellenzék gondolatvilága és szándékai.

S még egyet hadd mondjak, kormánypárti képviselőtársaim. Az egyszerű választó nem szereti ezt a veszekedést. Mi, önök például a Facebookon csak azokkal a kommentelőkkel találkozunk leginkább, akik valamelyik tábornak erős, durva szószólói. De nem találkozunk azokkal az emberekkel, mert nem írnak, akik meg azt szeretnék, hogy legalább alapvető kérdésekben ne legyen veszekedés.

Csak apró dolgokban vitatkozzunk, hogy bizonyos eljárásrendet innen közelítünk meg, vagy onnan közelítünk meg. Vagy egy közigazgatási eljárásban így kezdődik az eljárás, vagy úgy kezdődik. De abban, hogy mi a nemzetünk érdeke, s nekünk miért kell itt lennünk ebben a Házban, hogy tegyük a dolgunkat. Ne kényszerítsenek arra, hogy ilyen iszonyatos ellenállást és ellentétet kell kifejeznünk, mert higgyék el, attól, hogy valaki ellenzéki képviselő, még nem az ellenkezés a legfontosabb életelixíre, hanem azt szeretné, hogy úgy menjen ki mindennap ebből a Házból, hogy a népének tett valami jót. Ezt pedig csak pozitív dolgokkal lehet megtenni, mert a nemből még nem sarjad semmi. A nemből még nem jött létre semmi. A nemből legfeljebb leállíthatok egy folyamatot, amit nem tudok befolyásolni, hogy jó vagy rossz irányba menjen.

Úgyhogy nagy tisztelettel a rendkívül nagy önérzetességüket, nagyképűségüket, fennhéjázásukat, a felsőbbrendűséget éreztető attitűdjüket legyenek szívesek, kezdjék el, ha másért nem, a járvány miatti alázatukban vetkőzzék le, és jöjjenek be úgy, mint szerény, valóban a nemzet érdekeit képviselő politikusok, és ne a minősítés, a mások megalázása, meggyalázása legyen az eszköztáruk, hanem legyen az értelmes meggyőzés. Mert én azt gondolom, hogy mindenkit meg lehet győzni a jóról. Nincs olyan ember, akire nem hat a jó. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)