Molnár Gyula (MSZP)

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Kihasználom a lehetőséget, hogy a mai napon még itt új fiú államtitkár úr, úgyhogy szeretném azt az általános gondolatunkat megfogalmazni, amit az elmúlt napokban minden ügy kapcsán szeretnénk megosztani a közvéleménnyel, megosztani a politikával foglalkozó emberekkel, hogy látjuk és értjük azt a szándékot, amikor a kormány valamilyen formában a járványt próbálja kezelni, próbálja az egészségügyi rendszert fenntartani, és közben a gazdaság működőképességét fenntartani. Jól látjuk, érzékeljük ebben az egyensúlyt, ezt elmondtam pont, azt hiszem, talán valamelyik nap; hogy ebben sikeresek lesznek‑e, ezt majd csak történelmi távlatból fogjuk tudni megítélni. Most úgy látjuk, hogy egyelőre többségében vesztésre állnak.

De eközben megdöbbenéssel látjuk és nézzük azt, hogy valami pótcselekvés irányába mennek el, és olyan törvényalkotási cunamit próbálnak ránk zúdítani ‑ aminek értem a kommunikációs részét ‑, ami arról szól, hogy lám-lám, mindenki teszi a dolgát a maga helyén, a képviselők is foglalkoznak az ügyekkel, csak eközben például nagyon szívesen látnánk és örömmel vennénk azt, ha a járványkezelésben, egészségügyirendszer-megőrzésben, gazdaságmegőrzésben esetleg egy negyedik lábat is odavennének, mert azért ez nagyon bűnösen hiányzik az önök tevékenységéből, ez pedig ennek a szociális vetülete, hogy mi lesz eközben a munkanélküliekkel, mi lesz eközben azokkal, akik a gyermekükkel otthon kell hogy maradjanak, mi lesz azokkal, akik most keresnek állást, mi lesz a nyugdíjasokkal.

Tehát azt szeretnénk mondani, hogy miközben érteni véljük, és ugye, látják, hogy milyen együttműködőek vagyunk mindenben (Nacsa Lőrinc közbeszól.), aközben azért helyes lenne, ha másokkal is foglalkoznánk. Nem is teszem azt hozzá, most, hogy Nacsa képviselő úr… Majd egyébként egyet fogok önnel érteni egy dologban, úgyhogy ne lepődjön meg, nem akarok kárt okozni önnek semmiképpen sem a pártjában.

De akkor gyorsan még két dolgot idehozok, mert végül is időm van bőven, ez pedig az, hogy eközben persze foglalkoznak azzal, hogy az önkormányzati rendszert hogyan lehet lábon döfni, tehát olyan apróságoknak tűnő dolgokat hoznak, és kommunikálják azt, hogy vannak itt tartalékok, miközben önök is pontosan tudják, hogy azok a számok, amelyekkel önök dobálóznak, az önkormányzati rendszer ezermilliárdos tartalékai, valójában nem léteznek, ezek mind lekötött pénzek, és nem igaz az, hogy ha valami a számlán van, az szabadon felhasználható pénznek tekinthető.

És akkor önök még egy ötödik dolgot is idehoztak, ez már tényleg, úgy gondolom, talán még az önök nagyon széles és izmosnak tűnő vállának is kicsit sok lesz, ez pedig az, hogy meghirdették a globális támadást az Unióval szemben. Én megmondom őszintén, érdemes lenne többet foglalkozni azzal, ami az igazi probléma, és ez pedig egyértelműen a járvány. Ebben a helyzetben érkezett meg hozzánk ez a nagyon fontos törvénymódosítás.

Szeretném elmondani, és itt fogok egyetérteni pár előttem szólóval, akár kormánypárti képviselővel és az államtitkár úrral is, hogy elképesztően fontosnak tartom azt, hogy ez a törvény 2004-ben született, és valóban az volt akkor a szándék és a cél, hogy hogyan, miképpen lehet azt a fajta képességet, azt a fajta lehetőséget, amivel Magyarország rendelkezik, a világnak megmutatni. És igenis vannak olyan kitörési pontok ennek az országnak, ahol relatíve pici befektetéssel, pusztán csak azzal, hogy meg tudjuk mutatni saját magunkat a világnak, tudunk sokkal, de sokkal több sikert elérni.

Nagyon halkan jegyzem meg, nem akarok tényleg ilyen mély politikai összefüggéseket megfogalmazni ma, hogy ha önök az elmúlt tíz esztendőben azzal foglalkoztak volna, hogy egy modern Magyarországot építenek, hogy megnézik azt, hogy mik azok az iparágak, amelyekben ez a fajta szellemi tőke, ez a fajta többlettudás, amire önök is mindig hivatkoznak, ez a magyar virtus igazából utat tud törni, akkor mára nem egy ilyen összeszerelő üzemmé lettünk volna, ahol különböző nagy multinacionális cégek termékeit szereljük össze.

De visszatérve a dolgokhoz: igen, ez egy nagyon helyes és nagyon fontos dolog.

(12.40)

Én magam is úgy gondolom, hogy ez egy nagyon komoly kitörési pont, és ha ebben kell, akár a járvány miatt, akár mert a világ haladt előre, mert a jövedelmek változtak, meg az egyéb eljárások, akkor azt gondolom, helyes, hogy ezen az úton megyünk tovább.

És most következik, amit nem nagyon hittem volna az elmúlt évtizedekben, hogy el fogom mondani, de igen, valóban, Andy Vajna nagyon sokat tett a magyar filmművészetért. De kérem tisztelettel, vegyék azt észre, hogy nem azért, mert jó utasításokat kapott a kormánytól; ezt mondom Kálló képviselő úrnak is. Mert egyet tudunk segíteni a kormánynak, hogy a magyar filmművészetet segítse, hogy ’22-ben leváltjuk, és elmehetnek statisztának, és akkor tudnak egy csomó jó filmben szerepelni, tehát akár ilyen formában megpróbálhatunk segíteni. Én nem nagyon szeretném, hogyha ez a kormány, de általában a kormányok valamilyen módon a magyar filmművészet szekerét valamilyen nagyon nagy tempóval megpróbálnák tolni. Tudják, miért volt Andy Vajna jó a magyar filmnek, és miért volt jó ennek az egésznek? Azért, mert ő ezt a dolgot a piaci oldalról nézte, a fogyasztó oldaláról nézte; nem a politika oldaláról nézte. Egyébként, ha van az a piaci szegmens, amit Kálló képviselő úr mondott, akkor ő azt ki tudta elégíteni, és azt gondolom, hogy erről szól sajnos ez a világ.

Lehet ezt nem szeretni, lehet azt gondolni, hogy önök mindent tudnak központilag szabályozni, csak el kell hogy keserítsem önöket, vannak dolgok, amik szét fogják feszíteni ezeket a kereteket. És egyébként ha önök ennyire elkötelezettek abban, hogy ez a csodálatos magyar filmművészet ezekkel a fantasztikus szereplőkkel továbbra is olyan legyen, amilyen, akkor például, mondjuk, levehetnék a kezüket a Színművészeti Egyetemről, tehát hagyhatnák ott például nyugodtan azokat az embereket a saját maguk szabályai szerint működni, és például ez az a szféra, tényleg őszintén mondom, ez az a szféra, ahova nem kell ennyire direkt módon belenyúlnia a politikának és a kormánynak.

Mindenkinek vannak élményei. Picit idősebb vagyok önöknél, úgyhogy elmondom, nekem is van egy ilyen típusú élményem, és imádom azt, amikor látom az Evita című filmben Buenos Aires főutcáján vonulni Antonio Banderast és Madonnát, és meglátom a háttérben a Csemege vállalat feliratot, ez engem mindig olyan boldogsággal tölt el. Nem tudom persze, hogy a világon bárki, aki nézi ezt a filmet, tudja‑e, hogy ez nálunk van, de az újabb filmekben, valóban, ezt én is elfogadom, és meg is süvegelem, hogy az a szándék, amit mi 2004-ben elkezdtünk, valóban folytatódott, és én is azt mondom, hogy egy ilyen típusú szabályozásra szükség van, és kellhet is.

Én egy kicsit határozottabban szeretném azt a tételt megfogalmazni, amit jobbikos képviselőtársam is az expozéjában kifejtett, hogy nem teljesen világos, hogy miért tették bele ebbe az egyébként, még egyszer mondom, sok minden szempontból helyes törvénymódosításba az artmozik adott esetben más kézben való vagy más által való felügyelését.

Ha nem haragszik, államtitkár úr, azért az önök tárcájában olyan nagyon nem bízunk ebből a szempontból, hogy önök itt a magyar kultúra és a magyar nép legaggódóbb hívei. Azért önök itt meglehetően azon tárca képét mutatják, akik meglehetősen komoly lobbiérdekeket fejtenek ki abban az irányban, amelyik a kormányzópárt érdekét kifejezi. Miért nem lehetett ott tartani a kulturális tárcánál az artmoziknak a jóváhagyását? Miért gondolják úgy…? Ugye, most az van benne, hogy majd egy új rendeletben ‑ de nagyon úgy tűnik, mint hogyha ez önökhöz kerülne.

Tehát én tényleg, őszintén mondom, minden tiszteletem az öné és a miniszteréé, nyilván sokat jártak artmozikba, nyilván tudják, hogy ez pontosan mit jelent, de miért nem hagyjuk ezt ott, ahol ez ténylegesen van és való? Csak ezt akarom itt olyanként megfogalmazni, ami alapján fájó szívvel mondom, hogy minden jó szándékunk ellenére valószínűleg nem fogjuk támogatni ezt a fajta módosítást. Nem mondjuk azt, hogy alapvetően, teljes egészében elutasítjuk, csak azt szeretném mondani, hogy ez teljesen érthetetlen módon került ebbe a törvénybe. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)