Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kormánypárti képviselőtársaimmal biztos, hogy találunk közös pontokat a 2010 előtti időszak kritikáját illetően, de azért álljunk már meg egy pillanatra. Ha a kormánynak tényleg az a fő vonalvezetése, hogy mi volt 2010 előtt, hát, ez hashtag szánalom, képviselőtársaim. Ne haragudjanak, de egy világválság közepén, amikor emberéletekről szól minden egyes döntésük, 2010 elé visszamutogatni legalábbis felelőtlenség.

Nagyon sok közös kritikánk van, még egyszer mondom ‑ de mit csinálnak önök? Most éppen az Alaptörvényben megpróbálják úgy újradefiniálni a közpénzt, hogy annak a kategóriáit leszűkítik, így kevesebb rálátást és visszarendezési lehetőséget akarnak biztosítani mindenféle későbbi kormányzásnak. A vagyonkezelői alapítványokkal ugyanezt teszik, amikor sarkalatos törvények dimenziójába helyezik ezeket, sokkal nehezebb lesz hozzájuk nyúlni, ezenközben a látszólagos patrióta, harcias retorikájuk mellett kimegy az egyik vezetőjük Brüsszelbe, és elkezd lobbizni azért, hogy még több közpénzt adhassanak itthon nagyvállalatoknak. A több száz millió eurós értékhatárt megpróbálják felülírni, feljebb tolni, hogy a nagyvállalatoknak még inkább kedvezhessenek. Kipótolják az Audi teljes idei veszteségét, kipótolják a multi cégek veszteségeit, a magyar mikro-, kis- és közepes vállalkozói szektor pedig nem is álmodhat hasonló lehetőségekről. Ezenközben egész Európa a kieső bérek pótlásán dolgozik, egész Európában működnek ilyen rendszerek. Az önök világában miért nem?

No, erről beszéljenek! Ezek a valódi rögvalóság felé mutató kérdések. Nagyon fontos a szakirodalom szempontjából, hogy mi volt 2010 előtt. Az én rendszerkritikám az elmúlt harminc év gazdaságpolitikájának szól. Nagyon kevés olyan üdítő időszakot találok ebben, amire azt tudom mondani, hogy ez 100 vagy 110 százalékos volt. Most itt van egy adott történelmi helyzet, próbáljanak felnőni ehhez. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)