Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Na végre, akkor pontosította a képviselő úr, hogy miről beszél! Ezért nem mindegy, hogy milyen évhez mit hasonlítunk hozzá! Tehát hogyha nem a válsághoz hasonlítja, akkor azt gondolom, hogy reális az összehasonlítás. Én azt kértem önön számon, hogy pontosan idézzen, és azt hasonlítsa össze valamivel, amivel van értelme összehasonlítani.

Tudja, mire ment el akkor az a pénz? Az emberekre! Képzelje el, az a pénz, ami államadósság-növelő volt, ami költségvetésihiány-növelő volt, az a magyar emberekre ment el, béremelésre ment el, fejlesztésekre ment el, persze nem stadionfejlesztésre, hanem kórházra, iskolára, bölcsődére, utakra és az emberek fizetésének a növelésére ment el akkor ez a pénz.

Lehet erre azt mondani, hogy ez egy túlzó politika volt, lehet azt mondani a Medgyessy-kormányra, hogy túllépte a mozgásterét, a költségvetési mozgásterét, sokan kritizálták is akkor (Nacsa Lőrinc: 2006!), egyébként a mi oldalunkról is (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) az akkori kormányzatot, sőt azóta is van, aki úgy ítéli meg, hogy akkor ez egy tévedés volt. Én mégis azt mondom, hogy akkor bizony egy olyan fejlődési pályát kezdett az ország, amiből valóban az átlagemberek is kaptak valamit, és hasznosult valami a 2002-től kezdődő időszakban.

A másik: Vigh képviselő úr, én is azt gondolom, hogy ez már csak így fog maradni, hogy amikor önök vannak kormányon, önök azt gondolják, hogy aranykor volt, mi ezt nem így gondoljuk; amikor mi voltunk kormányon, én azt sose gondoltam, hogy aranykor volt, de hogy sokkal tisztességesebben költötték el a forrásokat, az egészen biztos.

Egyben szerintem egyetértünk, hogy mindenki azt kéri a másiktól, hogy reálisan ítélje meg a helyzetet. Nekem úgy tűnik, hogy amikor önök 2002-ben, 2006-ban vagy 1994-ben veszítettek, akkor nem hivatkoztak annyit az emberek bölcsességére, mint amikor önök nyertek.

De azért a figyelmébe ajánlom azt, hogy egy egész könyv készült arról, hogy 2002 és ’10 között Magyarországnak milyen fejlesztéseket sikerült megvalósítania. Tehát azt gondolom, hogy ha kell, akkor természetesen odaadom önnek ezt a könyvet (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy forgassa, és abból látja, hogy nem csak akkor épül az ország, amikor önök vannak kormányon. Köszönöm szépen.