Vigh László (Fidesz)

VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Folyamatosan megy az összehasonlítás, hogy mit csináltak önök abban a nyolc esztendőben, és mit csináltunk mi ebben a tíz esztendőben. A vitánk nem ér véget, mert folyamatosan mondják, hogy önöknek milyen igazuk van, meg mi is mondjuk. Viszont mindig van nyolcmillió állampolgár, aki négyévente elmondja, hogy kinek volt igaza, és most már harmadszor mondták azt kétharmadnyian, hogy nekünk volt igazunk.

Vannak itt régi képviselőtársaim, akikkel együtt voltunk itt azokban a ciklusokban is, amikor a szocialisták kormányoztak, és folyamatosan megkapjuk, hogy elloptuk a pénzt ‑ Mesterházy Attilától is ‑, és akkor érdeklődöm, hogy miért építünk annyi mindent. Ha most az önök ciklusaival összehasonlítjuk, hogy mi történt abban a nyolc évben, hogy mi az az óriási fejlődés, amit megvalósítottak, mit hoztak létre, mennyi út épült, a magyar falvakban most mit adunk és önök mit adtak a falvaknak, a „Modern városok”-ban most mit adunk, és önök mit adtak annak idején a városoknak, én azt gondolom, hogy óriási különbség van.

Tehát tudjuk ezt játszani folyamatosan, és mondani, hogy igen, mi többet csináltunk vagy mi mondjuk, hogy többet csináltunk, de az emberek azért négyévenként megítélik. Én azt gondolom, hogy az emberek nem buták, nagyon okosan látják, hogy 2010-től kistelepülések, nagyvárosok, térségek mit fejlődtek. Én azt gondolom, függetlenül a vírustól, ma Magyarország egyik aranykorszaka van, örömmel fogunk visszaemlékezni évtizedek múlva erre az évtizedre, hogy mit fejlődött ez az ország, mit fejlődtek településeink és megyéink.

Úgyhogy énnekem az a kérésem, hogy reálisan nézzék az önök nyolc évét és a mi tíz évünket. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)