Dr. Vadai Ágnes (DK)

DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén el szeretném mondani önöknek, hogy amikor megláttam, hogy a honvédelmet érintő egyes törvények módosításáról lesz szó a Házban, akkor arra gondoltam, hogy valami olyan típusú változtatás lesz, ami valóban szolgálja ‑ így a járványhelyzet idején, hiszen több képviselőtársam is arról beszélt, hogy ez mennyire fontos ‑ a Magyar Honvédség fejlődését, szolgálni fogja a magyar polgárok érdekeit, hogy szolgálni fogja Magyarország érdekét, hogy szolgálni fogja azt a folyamatot, amelyet itt mindannyian szeretnénk, hogy normális mederben menjen, hogy normális, járvány elleni védekezés legyen.

(22.40)

Ehhez képest meg kell mondjam: azt, hogy a korábbi, itt a Házban tárgyalt törvények milyen óriási csalódást okoztak számomra, azt el sem tudom önöknek mondani. Itt foglalkoztak emlékévvel, ami természetesen nagyon fontos, de nem gondolnám, hogy 2022-re és ’23-ra kellene koncentrálni. Foglalkozott az Országgyűlés jogfosztással, foglalkozott egy fontos intézmény megszüntetésével, természetesen szokás szerint lopás törvényesítésével. Ezek mindazok a törvények, amelyeket önök nyújtottak be másokkal való kiszúrással, mert az egy tök természetes folyamat önöknek, képviselőtársaim, képviselő hölgyek és urak, hogy válsághelyzet idején önök szeretnek más állampolgárokkal, olyanokkal, akiket önök valamiért, nem tudom, miért nem kedvelnek, kiszúrni; olyan döntéseket hozni, amelyek kifejezetten irányulnak egy-egy társadalmi csoport felé, amivel, hogy mondjam, olyan rosszindulatúan rosszat tesznek ezekkel az emberekkel. Nem tudom, hogy önöket mi motiválja ebben, egészen biztosan nem a keresztényi szeretet, sokkal inkább valami belülről fakadó rosszindulat, amiért szeretnek emberekkel ebben a Házban kiszúrni.

De az, hogy benyújtják ide a honvédelmi törvényt, és ebbe ‑ ahogy a képviselőtársaim fölsorolták ‑ egész egyszerűen olyan dolgokat tesznek bele, amivel a honvédelemért, a hazánkért, értünk dolgozó olyan emberekről döntenek, és tesznek velük rosszat, akik közül nem kevesen az esküjüket arra teszik le, hogy ha kell, az életük árán is megvédik a hazát és benne önöket, és most kint vannak az utcán, ott vannak a kórházakban, teszik a dolgukat, szóval azt tudom mondani, hogy ez egész egyszerűen cinikus pimaszság, és akkor nagyon finoman fogalmaztam. Egészen elképesztő! Egészen elképesztő!

Államtitkár úr arról beszélt, hogy a szemünk előtt zajlik a „Zrínyi 2026” program. Először is, államtitkár úr bocsásson meg, hogy ki kell önt javítanom, hiszen az ön katonai kollégái ‑ már nem tudom, hogy hogyan nevezzem őket, merthogy olyan sokféle nevet vezettek be itt az elmúlt időszakban ‑, ők már 2030-ról beszélnek, tehát ők már hosszabb távról beszélnek, ami valamilyen fejlesztéseket illet. Mert alapvetően tudjuk, hogy a „Zrínyi 2026” program olyan, mint Columbo felesége, mindenki beszél róla, de még senki nem látta. Még annak idején, talán Harangozó képviselőtársam is ott volt, sőt biztosan tudom, hogy ott volt azon a bizottsági ülésen, ahol még Simicskó miniszter úr mutatott be egy színes, szagos kiadványt, amely szerint mindent is egyszerre fejlesztenek, tehát mindent is egyszerre fejlesztenek. Ez nyilvánvalóan nem lehetséges.

De megmondom őszintén, akkor szerintem egyikünk sem gondolta, én egészen biztosan nem, hogy ez „a szemünk előtt zajlik a program” azt jelenti az önök olvasatában, hogy a szemünk előtt lopják el az adófizetők pénzét, és a szemünk előtt fognak kiállni államtitkár úr és a miniszter úr is, és hazudik bele mindenkinek a szemébe, amikor azt mondja, hogy az országgyűlési képviselők a Honvédelmi és rendészeti bizottságban megtekinthetik ezeket a szerződéseket. Államtitkár úr, azt hiszem, hogy sokféle műfajjal próbálkoztam már itt, a parlamentben, a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén, írtunk közös levelet, adtunk be írásbeli kérdést. Talán még nem énekeltem meg, nem balettoztam el, és nem is báboztam el önöknek, hogy szeretnék beletekinteni az elmúlt időszakban, mondjuk, azt mondanám, hogy 2018. május 1-jével indulóan a honvédelmi beszerzésekkel kapcsolatos szerződésekbe, beleértve nemcsak magukat a haditechnikaieszköz-beszerzéseket, hanem a hozzákapcsolódó logisztikai szerződéseket is. Mert tudjuk, talán államtitkár úr is tudja, az ön közigazgatási államtitkára már elismerte, hogy sokszor nem az eszköz az, ami drága, hanem maga a hozzákapcsolódó infrastrukturális fejlesztés. Természetesen egyenes választ soha nem kaptam. A miniszter úr akkor, amikor a miniszterelnök úr beszél a parlamentben, és azonnali kérdéseket kap, akkor itt ül, egyébként pedig nem ül itt. Nem lehet vele érdemben beszélni. Őszintén remélem, hogy a sok-sok energiájukat, amit azzal töltenek, hogy bennünket kirekesztenek a nemzetből, most majd azzal kötik le, hogy előbb-utóbb eljön a miniszter úr végre beszámolni a Honvédelmi bizottság előtt arról, hogy milyen beszerzéseket eszközöltek.

A képviselőtársaim és különösen Harangozó képviselő úr már beszélt itt azokról a problémákról, amelyek ebben a törvényjavaslatban megjelennek. Maga a honvédelmi alkalmazotti jogviszony is okozott már problémát, ezt pontosan tudjuk. Ebben az ügyben a honvédelmi tárca úgy próbált eljárni, hogy azt gondolták, hogy önöknek ott is szabad mindent. Tudomásom szerint ebben az ügyben van már elsőfokú ítélet, hogy nem lehet mindenkit bekényszeríteni ebbe a jogviszonyba, nem lehet mindenkit ezzel a jogviszonnyal és a pénz megvonásával zsarolni, mert ezt a módszert alkalmazták.

A túlóra tekintetében ‑ már tavasszal is kifejtettük, sok alkalommal kifejtettük ‑ van az a pillanat, ahol nem lehet tovább terhelni a Magyar Honvédséget. Államtitkár úr pontosan tudja, én csak saccolni tudom, de jelen pillanatban 5-8 ezer fő a Magyar Honvédség hiánya. Ezt nem tudjuk. Ugyan a miniszterelnök úr egyszer már itt megszegte a korábban önök által hozott törvényt, ahol beszámolt a Magyar Honvédség létszámadatait illetően, mi nem kapunk ezzel kapcsolatosan megfelelő információt, de nagyjából lehet látni, hogy ekkora hiánnyal küzd a Magyar Honvédség.

Értem, és szerintem egy akár természetes és normális dolog is lehetne az, hogy olyan helyzetben, mint amilyenbe most került Magyarország és természetesen az egész világ, a Magyar Honvédség vállal szerepet. Csak akkor, amikor önök sunyin belerakják ebbe a törvénybe ‑ és ugyanezt tették az egészségügyi dolgozókkal ‑, sunyin, aljas, sunyi módon bedugdosták a különböző pozitívumok mellé a negatívumokat, akkor azt gondolom, hogy önöket semmiképpen nem az irányítja, hogy azoknak az embereknek ‑ akik, még egyszer mondom, most például az utcán teljesítenek szolgálatot, és ezért rendkívül hálásak vagyunk, és elvégzik egyébként a napi feladatukat ‑, ezeknek az embereknek egy pozitív képet teremtsenek arról, hogy mit is jelent ma magyar katonának lenni.

Mert nagyon jó az, államtitkár úr, és én rendszeresen látogatom a különböző katonai honlapokat, látom, hogy micsoda remek tevékenységet végeznek a katonáink, de nemcsak ezt jelenti katonának lenni. A katona egyenes, tisztességes, és azt gondolom, hogy ugyanezt várja el a katonai és a politikai vezetőitől is. No, persze, azért van egy pillanat, ahol tulajdonképpen meg is értem önt, és meg is értem a tárcát, hiszen mostanra eljutott a honvédelmi tárca oda, hogy nem ura a saját szakterületének. Nézzék, ha a katonai tevékenységet nézzük, akkor azt látjuk, hogy miután szétválasztották az eddigi integrált vezérkart, ami nagyon jól működött, és lényegében a civil ellenőrzést, hogy mondjam, fölszámolták ‑ és kérem, államtitkár úr, amikor viszonválaszában arról beszélt, hogy milyen civil ellenőrzésről van szó, ne hozza föl a Honvédelmi és rendészeti bizottságot, mert ott nemigen tudjuk gyakorolni ezt a fajta civil ellenőrzési lehetőséget, mert nem kapunk lehetőséget az információk beszerzésére és megtekintésére. A beszerzések, a honvédelmi beszerzések tekintetében meg látjuk, hogy a domináns, az alfahím, ha mondhatom így, az most már Maróth Gáspár, ő az, aki mindent leural; ő az, aki mindent meghatároz; aki bejelent és elmondja, hogy mi minden új eszközt szerzett be a Magyar Honvédség, ki tudja, hogyan és milyen folyamatban.

De mindez nem is okozna akkora problémát, tisztelt Ház, ha azt látnánk, hogy közben önök a védekezés, a járvány elleni védekezés tekintetében mindent megragadnak. Itt ülünk, én nagyon szívesen sokáig itt ülök az Országgyűlésben és beszélek ezekről a dolgokról, csak szeretném megkérdezni, hogy ez a törvényjavaslat, ami azonkívül, hogy terhet rak a honvédelmi alkalmazottakra, illetve ahogyan Harangozó képviselőtársam említette, nagyon bájos módon megemeli a rendőrségi vezetők fizetését, amit én nem is vitatok, hogy valóban szükség lenne rá, de a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén ‑ sajnos nincs itt a Belügyminisztérium képviselője ‑ nem egy alkalommal éppen a Belügyminisztérium képviselői ismerték el, hogy a rendőrök életpályamodellje most már nem működik, hiszen míg pár évvel ezelőtt akár versenyképes is volt, mostanra nem az.

És pontosan tudjuk, hogy nemcsak azért kellenek katonák például a kórházakba vagy éppen a közterületekre, mondjuk, a kijárási korlátozással kapcsolatos intézkedésekre vagy egyes egészségügyi intézkedések megtételére, mert erre vannak kiképezve, hanem azért, mert nincsen elég rendőr, és nincsen elég egészségügyi dolgozó. És csak mondom, ebben a folyamatban, ahol nincsen elég egészségügyi dolgozó, önök egy olyan törvényjavaslatot hoztak be a Házba a fizetésemelés mellett ‑ ami szerintem egy nagyon pozitív dolog, ne értsék félre, ezt természetesen támogattuk ‑, amelyik olyan helyzetet teremtett, hogy a végén már magyarok életét veszélyeztette.

(22.50)

Itt vagyunk az Országgyűlésben, nem túl sokan, még vannak nagyon fontos szakmai törvények, de nem arról döntünk, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ingyenes és tömeges tesztelés legyen Magyarországon, és mondjuk, ebben egyes szervek hogyan tudnának részt venni. Nem arról beszélgetünk, tisztelt képviselőtársaim, hogy hogyan lehetne, milyen eszközökkel tudná az Országgyűlés meghosszabbítani, mondjuk, az álláskeresési támogatás folyósításának a meghosszabbítását. Nem arról beszélünk, hogy hogyan lesz itt rendes állami bérpótlék úgy, mint Ausztriában, a laborban. Nem arról beszélünk, hogy hogyan lehetne megduplázni a családi pótlékot vagy hogyan lehetne támogatást nyújtani a legnehezebb helyzetben lévő nyugdíjasoknak. Nem arról beszélünk, képviselőtársaim, hogy hogyan fogja ez az ország ellátni influenzaoltással mindazokat, akik azt kérik. És nagyon szeretném önöket kérni, ne mondják azt, hogy van elég influenza elleni oltás, mert nincsen, mert nem jut gyerekeknek, olyanoknak, akik ezt kérik. Majd államtitkár úrral úgyis a következő napirendi pontnál legalább egy pozitív dologról fogunk beszélgetni, de szeretném, ha ezekről a kérdésekről beszélgetnénk.

Mert bele lehet rakni ilyen törvényeket a napirendbe, és lehet idejönni azzal, hogy ez milyen nagyszerű lesz a hadseregnek, de nem lesz nagyszerű a hadseregnek, és nem lesz nagyszerű az országnak sem. Persze, nagyon jó lesz nyilván az országos rendőrfőkapitánynak meg a helyetteseinek, úgy látom, ezt a balhét most ráosztották a honvédelmi tárcára, de ettől nem lesz jó annak a rendőrnek, akinek az utcán kell lenni, és ellenőriznie kell azt, hogy mindenki betartja‑e a kijárási korlátozást vagy viseli a maszkot.

Tudják, képviselőtársaim, mi itt leszünk, örömmel jövünk az Országgyűlésbe, ha önök nem bábozni akarnak, csak az elmúlt napirendek azt mutatják, hogy önök csak el akarják bábozni az Országgyűlést, és nem akarnak olyan döntésekről, olyan kérdésekről vitatkozni, amelyek valóban fontosak lennének a járvány elleni védekezésben.

Nagyon örülök, hogy Bartos képviselőtársam beszállt a vitába, és elmondta az álláspontját, de önnek is szeretném mondani, képviselő asszony, hogy tessék elolvasni ezt a javaslatot végig, és tessék hallgatni arra, amit mi is mondunk.

És a képviselő úrnak is szeretném mondani, hogy nagyon fontos az adatrendezés, sőt szeretném mondani, hogy nagyon fontos lenne például a 12. oldalon található „honvédelmi testalkati követelmények” kifejezés megváltoztatása, ahogy a „honvédelmi testalkati program” kifejezés megváltoztatása is borzasztóan fontos lenne. Ugyan nem ezt célozza a törvényjavaslat, de például annak örültem volna, ha ezt változtatják meg, mert ennek elég rossz áthallása van. Nagyon örültem volna, ha olyan törvényjavaslatot hoznak be, amelyben azt mondják, hogy a haza védelme minden magyar állampolgár kötelezettsége, de ebben a minden magyar állampolgárban valóban minden magyar állampolgár benne van, nem csak az, aki magyarországi állandó lakóhellyel rendelkezik, mert olyan a világon nincsen, hogy vannak olyan magyar állampolgárok, akiknek csak jogaik vannak, és vannak olyan magyar állampolgárok, akiknek meg csak kötelezettségeik vannak.

Na, ha ilyeneket hoznak be, ezekről érdemes vitatkozni, de olyanról nem, amellyel rosszat akarnak tenni azokkal, akik, ha kell, a szabadidejüket, a szabadságukat és az életüket áldozzák ezért az országért. Őket most megpróbálják kizsigerelni. Vagy olyan javaslatokat behozni, amelyek azoknak a rendőröknek, akik egyébként valóban végzik a munkájukat, és akiktől önök elvárják, hogy mindennap ott legyenek, végezzék a dolgukat, és közülük nem kevesen meg is fertőződtek, a juttatásaival, fizetésével nem foglalkoznak, ez egy sunyi, alattomos viselkedés, és megmondom őszintén, visszautasítom ezt a hozzáállást.

Tehát lehet itt adatbázisokkal foglalkozni, lehet itt parancsnoki fizetésemeléssel foglalkozni, az alapvető problémát és az alapvető kérdést, amiért mi most itt ülünk, és bennünket ideküldtek a választók, hogy a most problémáját, a járványt oldjuk meg, ezek a törvényjavaslatok nem oldják meg, képviselőtársaim. Én azt szeretném kérni önöktől, hogy erre koncentráljuk erőinket. Köszönöm szépen. (Dr. Harangozó Tamás tapsol.)