Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azon gondolkoztam, miközben hallgattam a kormánypárti felszólalókat, hogy milyen cinikus tud lenni a pragmatizmus.

Meghallgattuk az okokat. Mi volt az első ok? Összefoglalom, amit Vejkey képviselőtársam elmondott. Végül is attól lesz akkor hatékonyabb, attól tudnak önök hatékonyabban az egyenlőtlenségek ellen küzdeni, hogyha megszüntetik, ugyan jogutóddal, de megszüntetik ezt a hatóságot. Ez nyilvánvalóan nem így van. Ezt ön is tudja, mi is tudjuk.

Találtunk egy másik okot ‑ önök találták ‑ egy majd harmincéves alkotmánybírósági határozatot. Egy picit kellett jogilag ‑ mint ahogyan máshogyan is ‑ úgy megerőszakolni ezt a határozatot, hogy erre rá lehessen fűzni önöknek a gondolatmenetét, és akkor találtak hozzá egy jogi alapot is. Erről is tudjuk, hogy nem erről szól, nem ezért alkották, nem ez volt egyébként az Alkotmánybíróság gondolata, akarata. Önök is tudják, mi is tudjuk.

Annál pedig, én azt gondolom, hogy önök sokkal precízebbek és felkészültebbek, úgy politikából is, mint ahogyan a jogból is, nagyon jól tudják, hogy az ombudsmannak a leánykori neve az országgyűlési biztos, az Országgyűléshez nem lehet telepíteni hatósági feladatokat. Ez egyfajta hatásköri problémát is okoz, és én biztos vagyok benne, hogy önök ennél sokkal felkészültebbek, hogy ezt ne vették volna észre. Tehát önök is tudják, hogy ez az érvelés sem jó. Önök is tudják, mi is tudjuk.

Tehát az a pragmatikus érvelés, amit elmondtak, önmagában egyébként zárt logikai láncot alkotott, csak egyetlenegy eleme sem volt valós, és én ezért mondom azt, hogy sajnos, amikor valaki pragmatikus, akkor ilyen cinikus is tud lenni.

Tehát akkor tényleg keressük meg a valódi okot! Ahogyan azt az előttem szólók is elmondták, ahogy azt Mesterházy Attila is elmondta, nagyon egyszerű: önök ráéreztek arra, hogy a politikában az előítéletesség most jól fizet. Erről van szó! Önök erre ráéreztek, és ezt az előítéletességet megpróbálják táplálni, vagy ha nem tudják táplálni, akkor legalább azokat a fékeket, amik benn vannak ebben a rendszerben, azokat kiiktatni, valamilyen szinten ellehetetleníteni. Az önök politikájához mindig kell egy ellenségkép. Emlékezzünk csak vissza, és csináljunk egy gyors számvetést!

Legelőször csillogó vértben az önök kormánya elé odaugrott a rezsi. Véleményes sikereket értek el benne, majd aztán ugyancsak kardot rántott önökre az államadósság. Abban is véleményes sikereket értek el, bár most ebben a pillanatban egy kicsit magasabb, mint akkor, amikor elkezdtek ellene küzdeni.

Utána pedig jöttek azok az ellenségképek, amikhez azért nem szoktunk hozzá, és a mi politikai kultúránkban ez nem volt benne ‑ nem a szociáldemokratáknak a politikai kultúrájában, hanem Magyarországnak a politikai kultúrájában nem volt benne, hogy olyan ellenségképet fest föl egy kormány, ami már nem ami, hanem aki, akinek neve van, édesanyja van, édesapja van, gyermeke van. Önök elkezdtek ilyenek ellen küzdeni, elkezdtek emberek ellen küzdeni.

Most is látszik, hogy önök eddig sem voltak persze az esélyegyenlőségnek a bajnokai, számtalan olyan nyilatkozatot tudnánk idecitálni, ahol elmondták, hogy hogyan tudja egy nő a princípiumát teljesíteni meg mi lenne a nőnek a feladata, a vak komondortól elkezdve mindenig el tudnánk menni.

(18.30)

Ha ezeket a példákat egymás mögé tesszük, az kijelöl egy egészen egyenes utat, ahol csak van valaki, akinek a státuszánál fogva igaza van, és csak van valaki mindig ezekben az ügyekben, akinek a státuszánál fogva nem lehet igaza. Ez az önök politikájának a lényege és az előítéletességnek valamilyen szintű engedése. Ha valaki a státuszánál fogva elmondhatja magáról, hogy neki mindig igaza van, valaki meg a státuszánál fogva soha nem mondhatja el, hogy igaza van, nos, arra jött létre ez a hatóság, hogy ilyen ne történhessen a XXI. században.

Ezért gondoljuk azt, hogy itt valójában arról van szó, hogy ugyanezt a politikai vonulatot tovább erősítve, alapvetően az előítéletességre építve, az előítéletességet ha nem is táplálva, de azt nem akadályozva ‑ s úgy gondolom, hogy a XXI. században Európa közepén már ez nem hiba, hanem bűn, ha az előítéletességet nem gátoljuk ‑, új ellenségképeket keresnek. Kik lesznek majd? Nők, hajléktalanok, bármelyik kisebbség? Gondolom, ezt majd megmérik a Rogán-féle minisztériumban. Aztán majd lesz róla óriásplakát és lesz róla majd kommunikáció. Ez ennek az első lépése, ezért tartunk itt.

Higgyék el, urak, nem az az erős, aki kíméletlen, és meg is tesz mindent, amit meg is lehet tenni. Önök most kíméletlenek. Megtehetik, megteszik. Ez egyszerű kíméletlenség. Az az erős, aki ha valamit megtehetne, akkor sem teszi meg, mert nem való. Ezt most nem való megtenni. Ezért nem fogjuk támogatni, és szerintem önök is gondolják újra. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)