Dr. Varga László (MSZP)

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!

Az a lehetőség, hogy megosztva mondhatom a vezérszónoklatot Gurmai Zitával, az nyilván lehetőség arra is, hogy picit más megvilágításból közelítsem meg az előterjesztést, illetve annak, itt az Országgyűlésen belüli közvetlen előzményéről mondjak néhány gondolatot. Mert azt gondolom, hogy jó hosszú érveléseket hallhattunk itt arról, hogy mennyire fontosnak tartják a kormánypárti képviselők az egyenlő bánásmódot, ennek a követelményét, ennek a követelménynek az érvényesülését, amely az Alaptörvényben garantált, és természetesen az ombudsman intézménye majd a jövőben ezt mennyire hatékonyan és egységesebben tudja majd kezelni.

Ugyanakkor mégiscsak arról van szó, hogy egészen múlt hét hétfőig erről a kérdésről egyetlenegy szó nem esett itt az Országgyűlésben, és a magyar társadalomban sem merült föl semmiféle hasonlóra, semmiféle hasonló előterjesztésre igény.

Ugye, szerintem egy előterjesztésnél azért a nulladik pont mindig az, hogy megvizsgáljuk, hogy szükség van‑e a konkrét előterjesztésre. Én azt szeretném mondani, és ezzel elárulom majd a frakciónk szavazási magatartását is, hogy erre az előterjesztésre semmi szükség nincs.

Talán egy ilyen helyzetben, amikor járvány van az országban, társadalmi és gazdasági válság, olyan időszak jön, amikor egyébként nagyon sok kemény döntést kell meghozni egészségügyben, társadalomban, az élet minden területén, és nagyon sok helyzetben van egyenlő bánásmódra szükség. Lehet, hogy ennek a fajta egyenlő bánásmódnak az önök hétköznapi politikájában a nyomait sem nagyon látjuk, és akkor minek ehhez egy hatóság, de nem szeretném én ezt a kérdést így sarkítani meg így politizálni ezzel a dologgal.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak a tevékenysége önmagáért beszél. Tehát nem kell ehhez ilyen politikai beszédeket mondani. Az elmúlt 15 évben közmegelégedésre végezte ez a hatóság a tevékenységét, utolsó mentsvára volt sokszor kisembereknek, nemzetiséghez tartozóknak, bármilyen szempontból kisebbséghez tartozóknak ebben az országban, hatékony jogvédelem volt a tevékenysége során. Igen, bírságokat szabott ki, és sok olyan állásfoglalása is volt természetesen, ami adott esetben kormánypárti képviselőknek vagy, mondjuk, a kormány tagjainak nem tetszhetett. Ez előfordulhatott. Ugyanakkor közmegelégedésre végezte ez a hatóság a tevékenységét, és még egyszer mondom: múlt hét hétfőig fel sem merült semmiféle átszervezésnek a kérdése ebben a tekintetben.

Hétfőn ülésezett, múlt héten, délelőtt tíz órakor az Igazságügyi bizottság, három napirendi pontot megtárgyalt annak rendje és módja szerint, körülbelül egy órán keresztül tartott. Ezután, ugye, elnök úr elmondta, hogy várhatóan mikor lesz a héten ülés. Szóba se került az, hogy nagyon rövid időn belül, másnap, kedden reggel fél 9-kor egy előterjesztést tárgyal az Igazságügyi bizottság. Erről hétfőn este kaptunk értesítést úgy, hogy első körben a parlament honlapján, ugye, csak kipontozott módon látszott, hogy itt valamilyen előterjesztés fog következni, és nyilván látszott, hogy az Igazságügyi bizottság indítványaként kívánják behozni ezt az előterjesztést.

Másnap reggel ellenzéki képviselőtársaimmal ott voltunk a bizottsági ülésen, és nyilván érveltünk amellett, hogy ha bármilyen szándékuk van, akkor azt is illő volna kormány-előterjesztésként, kellő hatástanulmányokkal alátámasztva és az érintettekkel egyeztetve behozni. Nem beszélve arról, hogy itt egy átfogó hálózat is van e mögött a hatóság mögött, aminek a jövőjével kapcsolatban így azért komoly kérdőjelek vannak.

Semmiféle ilyen vizsgálatról, hatástanulmányról nem tudunk. Én úgy érzékeltem ‑ akkor ugye, a bizottságban Vejkey elnök úr vezette az ülést, Bajkai képviselőtársam ült az előterjesztő székében, én úgy érzékeltem ‑, és tényleg nem akarom önöket azzal vádolni, hogy önök tudtak erről a hétfői napon délelőtt; szerintem nem tudtak. Jöhetett délután egy megrendelés, amit, úgy tűnik, hogy most már kellő érvrendszerrel, retorikai fordulatokkal is alátámasztanak, magyarán: azt a kérdést, hogy ezt a hatóságot ebben a formában megszüntetik, még akkor is, ha az ombudsmani jogutód… ‑ értjük. De mégiscsak egy 15 éven át közmegelégedéssel működő hatóságot vernek szét.

Nyilván megszavazták ezt az indítványt ott, a bizottsági ülésen, és most itt tárgyaljuk az Országgyűlés előtt. Azonban változatlanul azt tudom mondani, hogy ennek az előterjesztésnek a Ház elé hozatalára semmiféle társadalmi igény, valódi indok nem merült föl. Tulajdonképpen Bajkai képviselőtársam fogalmazta meg akkor az Igazságügyi bizottság ülésén, hogy hát, ezt a kérdést a jogalkotó úgy szabályozza végül is, ahogy gondolja.

Én ezt értem, csak Magyarországon szerintem akkor kell ilyen volumenű előterjesztéseket behozni és megtárgyalni itt az Országgyűlésben, ha erre társadalmi igény van, ha valójában ezzel az emberek élete jobb lesz. Az egyenlő bánásmód követelményét hatékonyabban és jobban tudjuk a valóságban is érvényesíteni a hétköznapokban. Ez az előterjesztés nem ilyen, arra buzdítom önöket, hogy vonják ezt vissza. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiból.)