Dr. Gyüre Csaba (Jobbik)

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem árulok el vele nagy titkot, ha elmondom, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem támogatja ezt a törvényjavaslatot.

Nyilván fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy vajon jó‑e ez a törvényjavaslat, követendő‑e, illetve azok az okok, amelyek fel vannak sorolva, valósak‑e, okszerűek‑e és valóban ezt a megoldást kell‑e választanunk. A korábbi felszólalók részéről elhangzott, hogy a leghatékonyabb fellépést kell biztosítani ezen a területen az alapvető jogok biztosítása érdekében, amivel teljes mértékben egyetértünk. Szerintem itt az Országgyűlésben valamennyi parlamenti pártnak, valamennyi frakciónak érdeke az, hogy az alapvető jogok a legmagasabb szinten legyenek biztosítva mindenki számára és elkerüljük a hátrányos megkülönböztetést, Magyarország ne erről szóljon, hogy ilyen létezik az országban. Azt gondolom, ha erről van szó és bármelyik frakciónak feltesszük ezt a kérdést, minden frakció igennel fog rá válaszolni. A másik kérdés az, hogy valóban melyik az a módszer, az a rendszer, amely a leghatékonyabban tudja megoldani az állampolgárok hatékony megvédését a hátrányos megkülönböztetéstől, illetve hogyan tudunk fellépni leghatékonyabban annak érdekében, hogy az alapvető jogok biztosítottak legyenek mindenki számára.

Azt láttuk, hogy 15 éven keresztül működött az Egyenlő Bánásmód Hatóság, és azt is láttuk, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság működésével kapcsolatban semmilyen kivetnivalót nem találtak, semmilyen probléma sem a kormánypártok, sem az ellenzék részéről igazán nem fogalmazódott meg, a kormánypártok mindig is elfogadták a beszámolót, tudomásul vették, semmilyen kifogás nem volt ezzel kapcsolatban. Még azt is meg kell jegyezni, hogy nyilván bizalmi ember is volt a hatóság élén, hiszen az a Honecz Ágnes a vezetője, aki ugyanabba a szakkollégiumba járt, ahova Orbán Viktor és az a csapat, amelynek jó része ma a Fidesz vezetésében található. Tehát itt még bizalmi válságról sem nagyon beszélhetünk.

Akkor mi az, ami okként előkerül? Azt mondjuk, hogy a szakmai munkával semmilyen probléma nem volt, mert sehonnan nem érkezett eddig jelzés, a kormányzat részéről elméletileg bizalmi válságról sem beszélhetünk, így egyszerűen érthetetlen, hogy ma miért hozza ide a kormány ezt a törvényjavaslatot, illetve nem a kormány, hanem KDNP-s javaslatra került ide, és vizsgáljuk ezt a kérdést. Akkor az ember elkezdi nézni e törvényjavaslat általános indoklását, hogy ugyan hogyan fogalmazzák meg, miért van erre szükség. Itt értek a legnagyobb meglepetések, amikor láttam azt, hogy bizony, alkotmánybírósági határozatokra hivatkozik a tisztelt előterjesztő, mégpedig a 64/1991. december 17-ei alkotmánybírósági határozatra, erre hivatkozik, hogy az előírja, hogy tulajdonképpen ezt kellene tennünk. Ha megnézzük, gyakorlatilag harminc év telt el ezen alkotmánybírósági határozat óta.

Azonban még szeretnék hivatkozni egy dologra. Én megkerestem ezt az alkotmánybírósági határozatot is, hogy lássam, miről szól: az Alkotmánybíróság megállapítja ‑ ez a tárgya ennek a hivatkozott határozatnak, ezt a rendelkező részből idézem ‑, hogy a terhességmegszakításra vonatkozó szabályok rendeletben való meghatározása alkotmányellenes. Hát, itt nagy csend és ültem egy darabig, hogy hogy jön a terhességmegszakítás szabályozása ehhez a kérdéskörhöz, hogyan jön az Egyenlő Bánásmód Hatóság összevonása az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalával; nem értettem. Még egy mondatot tartalmazott a rendelkező része ennek az alkotmánybírósági határozatnak, mégpedig azt mondja, hogy mulasztásos törvénysértést az Országgyűlés részéről az Alkotmánybíróság nem állapít meg. Tehát ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy nincs lépéskényszerben az Országgyűlés, semmilyen olyan döntést nem kellene hozni, amit az Alkotmánybíróság előírt volna, amely a törvényhozót kötelezné arra, hogy változtasson a jogszabályon.

Na de van egy másik alkotmánybírósági határozatra történő utalás az általános indoklásban, ez pedig a 41/2007. június 20-ai alkotmánybírósági határozat. Ezt szintén megkerestem, ennek az indoklása tartalmaz egy pontot, ahol talán párhuzamot lehet vonni, de hangsúlyozom, a rendelkező részben egy szó sincs. Ennek az alkotmánybírósági határozatnak az indoklásában, a legvégén találunk egy pontot, ez pedig az alkotmány 70/A. §-ának (2) bekezdésére utal, amely a törvényhozót arra kötelezi, mondja, de ez az indoklás egyik utolsó mondata, hogy a tiltott hátrányos megkülönböztetést büntesse, tehát minden esetben jogkövetkezményt kell fűzni a törvényben ‑ mondja ezt a határozat. Akkor az ember előveszi ezt a 2007-es alkotmányt, amely akkor hatályban volt, amelyre hivatkozik az Alkotmánybíróság, és mit találunk? Ez, bizony, az 1949. évi XX. törvény 70/A. §-ára vonatkozik. Tehát ha megnézzük, ugyanígy az előző alkotmánybírósági határozat, az 1991-es is az 1949. évi XX. törvényre, az alkotmányra vonatkozó megállapításokat tartalmaz.

Tehát nagyon furcsállom, hogy pontosan az a kormánypárt hivatkozik a korábbi alkotmányra, aki így dobta ki a régi alkotmányt és hozta meg úgy, ahogy, és most ne firtassuk, hogyan, ezt az Alaptörvényt, ezt a gránitszilárdságút, amit holnap kilencedik alkalommal fogunk majd módosítani, szinte egész rövid idő alatt. Ha úgy nézzük, végül is gyakorlatilag ez átlagosan évente egy módosítása a gránitszilárdságú Alaptörvénynek, akkor talán nem is olyan sok. Bár azt mondták, én emlékszem, talán olyan javaslatok voltak ezzel kapcsolatban, hogy évtizedekig ne lehessen hozzányúlni az alkotmányhoz és senki ne tudja módosítani, mert ez annyira jóra és annyira tökéletesre sikerült.

Most ehhez képest én nem értem, hogy ma a KDNP, illetve az előterjesztő és a kormány hogyan hivatkozhat a korábbi alkotmányra, a korábbi alkotmányban megfogalmazott hiányosságokra vagy kötelezettségekre adott esetben, illetve hogyan hivatkozhat olyan alkotmánybírósági határozatokra, amelyek egyértelműen és kizárólagosan csak a régi, teljes mértékben hatályon kívül helyezett alkotmányra alapulnak. Hozzáteszem, ezek a rendeletek sem mondják ki a rendelkező részben egyik helyen sem azt, hogy az Országgyűlésnek bármiféle lépést kellene tennie ebben az ügyben. Sőt, mint mondtam is, a mulasztásos törvénysértésre vonatkozó kérelmet is elutasította az Alkotmánybíróság, megállapítva, hogy az Országgyűlésnek ezen a területen semmiféle mulasztása sincs.

(17.10)

És hogyha visszatérek itt a 41/2007-es alkotmánybírósági határozatra, amely ugyan az indokolásban azt mondja, hogy minden esetben jogkövetkezményt kell fűzni a törvényben hátrányos megkülönböztetés esetén, amely egyébként nem tartalmaz kötelezettséget az Országgyűlés részére, illetve a régi alkotmányon alapul, de még akkor is azt mondom, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság esetében ezek érvényesültek, hiszen nekik lehetőségük volt minden esetben a jogkövetkezményeket, a megfelelő szankciókat hozzáfűzni az elkövetési magatartáshoz, azokhoz, amelyeket korábban megvalósítottak.

És ha már beszéltünk arról, hogy a leghatékonyabban tudjon fellépni, és beszéltünk arról, hogy eddig mindig el lett fogadva az Egyenlő Bánásmód Hatóságának a tevékenysége, és semmi kritika nem volt ezzel kapcsolatban, én azért átnézegettem sok határozatát, ami az Egyenlő Bánásmód Hatóság honlapján fenn volt, és ebből megállapítható, hogy igenis az Egyenlő Bánásmód Hatóság akkor, amikor valamiféle megkülönböztetést látott ember és ember között Magyarországon, akkor, amikor látta, hogy hátrányos helyzetbe kerülnek valakik bőrszín, nem vagy bármilyen más ok miatt, akkor igenis kőkeményen fellépett, és nagyon komoly szankciókat szabott ki, és valamennyi esetben lehetősége volt arra, hogy kiszabja ezeket az összegeket, és bizony volt lehetősége arra, hogy a hátrányos jogkövetkezményeket alkalmazza, mégpedig ezeket teljesen következetesen is tudta alkalmazni.

Egyébként még azt is szeretném megjegyezni, hogy kicsit furcsa jogdogmatikailag is ez a kérdés, hogy most az Egyenlő Bánásmód Hatóságtól áthelyezik ezeket a jogokat az alapvető jogok biztosához, hiszen az alapvető jogok biztosa az Országgyűlésnek egy kinyújtott karja, amely elméletileg nem arra jött létre, hogy hatósági tevékenységet végezzen, hanem az alapjogok megfelelő védelme a feladata, és éppen ezért nem kapott hatósági jogköröket korábban, hiszen jogdogmatikailag nagyon furcsa az, amikor odaprezentáljuk a hatáskört az Országgyűlés egyik szervéhez, amely elméletileg végrehajtói hatalmat nem gyakorolhat Magyarországon, hiszen a törvényhozó hatalom és a végrehajtó hatalom hatalmi ágak elkülönülése miatt nem szerencsés semmi esetben sem, ha ezentúl ide fogjuk telepíteni ezeket a szankciókat.

Tehát mindezek alapján meg kell hogy állapítsuk, hogy nem látjuk a megfelelő indokot arra, hogy miért történt meg ez a választás, és nem látunk megfelelő okot arra, hogy valóban támogassuk is ezt a törekvését a kormánynak.

Mi azt látjuk, hogy folyamatosan egy központosítás valósul meg az Orbán-kormány részéről, mindent igyekszik néhány személy jogkörébe helyezni. Megkérdezném: talán nincsen elég megbízható emberük arra, hogy ezeket a hivatalokat vezessék? Most már csak négy-öt embert látnak az országban alkalmasnak arra, hogy ezeket a funkciókat betöltsék, és igyekeznek elvenni, és egy-egy teljesen megbízható, mondjuk azt, Polt Péternek a kezébe helyezni ezeket a szálakat? És most már, úgy látszik, csak három-négy, esetleg öt ilyen ember van a Fidesz látókörében, és bizony így lassan a királyság helyreállítása fog majd megtörténni azzal, hogy összevonjuk a hatásköröket, és majd egy-egy ember kezében fog ez is összpontosulni.

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Szerintem egyébként ez a mostani módosítás a jelenlegi Alaptörvénybe ütközik, mégpedig az Alaptörvény 30. cikkének (2) bekezdésébe, amely kimondja, hogy az alapvető jogok biztosa az alapvető jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltatja; orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményez. Nem szankcióról beszél az Alaptörvény, meg sem említi, hogy szankcióra lenne lehetőség. Az, hogy ki kell vizsgálni, az tény. Az, hogy az orvoslásuk érdekében meg kell tenni az intézkedéseket, az is tény. Éppen ezért van az, hogy az alapvető jogok biztosa megállapít valamit, ajánlásokat fogalmaz meg, illetve a megfelelő hatósági jogkörrel bíró szervek majd esetleg abban az esetben, ha bírságolást látnak célszerűnek kiszabni, akkor azt majd ki fogják szabni, de szerintem ezzel a törvényjavaslattal egyébként az Alaptörvénybe ütköző cselekedetet hajt végre a kormánypárti többség, amennyiben megszavazásra fog kerülni.

Egyébként jól mutatja az a tény is az eddig általam elmondottakat, hogy semmilyen hatósági jogköre nem volt az alapvető jogok biztosának eddig, és most nagyon furcsa lesz, hogy a hivatalnak az egyik része majd hatósági jogkörökkel rendelkezik, a másik része pedig továbbra sem fog végrehajtói hatalommal bírni, hatósági jogkörei továbbra sem lesznek.

Vagy talán még egy eldöntendő kérdést tennék fel: talán zavarta a Fideszt az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak egy-egy kivizsgálása, egy-egy megállapítása, egy-egy bírsága? Talán ez volt az, ami miatt, tudjuk nagyon jól, hogy ilyen esetekben a Fidesz-KDNP hogyan szokott reagálni, hogy dühből, első dühből, első felindulásból azonnal tegyünk valamit, ilyen volt például a bírák kényszernyugdíjazása 8-9 évvel ezelőtt. Lehet, hogy ez is egy ilyen kérdés. Erre, azt hiszem, csak önök tudják a választ.

Mi ebben semmiképpen nem kívánunk közreműködni, mi ezt a törvényjavaslatot nem támogatjuk. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)