Dr. Vinnai Győző (Fidesz)

DR. VINNAI GYŐZŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Van abban valami sorsszerű, hogy a nemzeti összetartozás évében, vagyis 2020-ban kerül elénk ez a törvényjavaslat, amely nemzeti emlékhellyé nyilvánítaná vagy reményeim szerint nyilvánítja majd a rákosmezei Királydombot.

(15.30)

Igen, mert a magyarság történelmében kiemelkedően fontos szerepet játszott. Úgy, ahogy államtitkár úr mondta, dokumentáltan 35 országgyűlést tartottak itt, de nem is a szám a lényeges, hanem az a rendiség, alkotmányosság, az a szellemiség, amely már az Árpád-korban megjelent, ugye, IV. Kun Lászlónál a XIII. században. De leginkább a XIV. és XV. században, egészen a török hódoltságig, hogy itt a köznemesség személyesen jelenhetett meg, és itt választották meg Károly Róbertet 1308-ban, aki után példátlan gazdasági fejlődés, komoly központihatalom-erősödés, belső rend, külső hódítás következett, hiszen ekkor több tenger mosta az ország partjait az ő uralkodása és fia, Nagy Lajos uralkodása alatt. Tehát az a büszkeség, ami akkor azt jelentette, hogy Közép-Európában, de egyáltalán Európában mit jelentett a magyar birodalom.

És még inkább Mátyás idején, hiszen hallottuk államtitkár úrtól, hogy 1458-ban Mátyást itt választották meg, és ugye, mindannyian emlékezünk a történelemkönyvekből legalább azokra a mondatokra, amelyek azt mutatják, hogy Európa legprosperálóbb országa volt, és mennyit áldozott Mátyás a kultúrára, a reneszánsz kultúrát behozta ebbe az országba.

És hát ott van a rákosi végzés 1505-ben, amikor a rendek kimondták azt, hogy idegen uralkodóházból királyt nem lehet hozni. Ez is tulajdonképpen az ő érdekeiket is jelentette, hát, a rendi monarchia így működött, a rendek érdekei jelentek meg. De azt kell hogy mondjam, hogy egészen a török hódoltságig a rendi országgyűlések megvédték az országot, és az alkotmányosságnak, a középkori alkotmányosságnak a fontos színterei voltak.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy másik mozzanatra is utaljak, amely mutatja, hogy nemzeti emlékhellyé nyilvánítjuk. Itt engedjék meg nekem, bár államtitkár úr utalt rá, hogy 19 ‑ ugye, jól emlékszem? ‑, 19 nemzeti emlékhely van: többek között az Országház környéke, a Várnegyed, a Magyar Nemzeti Múzeum épülete és a Múzeumkert, a Hősök tere. De ne csak budapestieket mondjunk, szeretnék néhány vidékit is megemlíteni: Debrecenben a Református Nagytemplom és Kollégium; a Mohácsi Nemzeti Emlékhely, ugye, létünk nagy traumája Mohács, ahogy szoktuk mondani; vagy az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, ahol az eredetiségünk jelenik meg; az egri vár, Dobó esküjére mindenki emlékszik e Ház falai között, hogy a várat nem adja föl, nincs az a pénz, amiért feladná. És hát, hadd említsem meg Nyíregyháza és környéke képviselőjeként, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőként: a Máriapócs Nemzeti Kegyhely is ott szerepel a nemzeti emlékhelyek között 19. sorszámmal.

Visszatérve, említettem, hogy még egy gondolatot szeretnék önöknek elmondani, ez pedig az, hogy ki kezdeményezte, és a kormány hogyan reagált erre. Egy civil szervezet indította el ezt a kezdeményezést, a Magyar Patrióták Közössége, hogy becsüljük meg nemzeti emlékhelyeinket, és nem most kezdődött ez, hallottuk államtitkár úrtól, hogy a XIX. század első felében volt már erre kezdeményezés: Boráros János, Pest akkori főbírója kezdeményezte, és elbukott. Majd a XX. században többször előkerült, de a szocializmus megakadályozta. Ott nem a nemzeti emlékezet, a múlt volt fontos, hanem az a jövő, amely nem vezetett sehová, amelyről 1989-ben, tudjuk, hogy a történelem kimondta az ítéletet, hogy ilyen finoman fogalmazzak. Tehát a XX. században nem volt szokás, főleg a második felében, főleg 1949 és 1989 között emlékezni a dicső múltunkra, pláne nem a rendekre és a középkorra meg királyokra.

Képzeljék el, engedjék meg, hogy zárójelben elmondjam önöknek, hogy én Királytelken születtem, ami Nyírtelek lett, mert Rákosi 1950-ben azt mondta, hogy hogy lehet ilyen település Magyarországon! 1950-et írtunk, ugye, Rákosi főtitkár és miniszterelnök is egy személyben, ’49-ben jött a fordulat, sztálini alkotmány, ismerjük a történelemből, és azt mondja, hogy Királytelek, el kell venni ezt a nevet! Hát, ilyenek voltak! Ilyen volt a szocializmus diktatúraarca, és így lett Nyírtelek 1950-től, mert 1950-ig Nyíregyházához tartozott Királytelekpuszta néven, és ott bokortanyák voltak; szerintem alelnök úr is tudja, hogy milyen bokortanyák vannak még a mai nap is, sőt hungarikumnak is tekinthetők.

Visszatérve, zárójel bezárva, hogy kezdeményezések voltak, de elbuktak, pedig a Királydomb, a rákosmezei Királydomb a nemzeti szuverenitás és a népképviselet szimbólumává vált.

Azt gondolom, és remélem, az ellenzéki pártok képviselői is így látják, hogy ez egy valódi nemzeti ügy, hogy történelmünknek e fontos helyszíne megfelelő helyre kerüljön, és támogatni fogják ezt az előterjesztést.

A Magyar Patrióták Közössége megkereste a parlament elnökét, a kormányt, a kőbányai önkormányzatot ‑ hiszen, ahogy hallottuk, hogy milyen utcák határolják a X. kerületben, a kőbányai önkormányzathoz tartozik ez a terület ‑, és ez az összefogás, és az, hogy a kormány ilyen gyorsan reagált erre a kezdeményezésre, és benyújtotta ezt a törvényjavaslatot a tisztelt Háznak, mutatja azt, hogy az alulról jövő, vagy inkább azt mondom, hogy civil kezdeményezéseket is tudjuk támogatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! E nélkül az előterjesztés nélkül a sorsfordító tanácskozások helyszínét a kollektív feledés és a beépítés veszélye fenyegetné vagy fenyegette volna. Történelmi örökségünkkel nem lehet így bánni, ezért örülök ennek az előterjesztésnek, örülök, hogy egy civil szervezet javasolta, örülök, hogy összefogtak a témában, és a kormány támogatta, hogy Semjén Zsolt és Gulyás Gergely miniszterelnök-helyettes úr és miniszter úr előterjesztésében idekerült a Ház elé.

A Fidesz-frakció támogatja a törvényjavaslatot, valószínűnek tartom, hogy a KDNP is, bár itt a vezérszónok most fog szólni, és remélem, hogy a többi frakció is erre az álláspontra helyezkedik. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)