Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, magyar emberek százezrei várják azt, hogy az Orbán-kormány végre megértse, hogy bűnös felelőtlenség gazdasági válság esetén a bajbajutottakat cserben hagyni. Lassan 9 hónap sem volt elég arra, hogy belássák, rengetegen veszítik el a munkájukat, és magyar családok tízezrei lesznek szegényebbek, reménytelenebbek és kiszolgáltatottak.

Nézzünk egy konkrét példát! Egy vasipari vállalkozás tíz fővel, évente mintegy 200-300 millió forintos árbevétellel hónapok óta küzd az életben maradásért. De miért? Államtitkár úr, érezhetné ön is a fémforgácsolás szagát, és láthatná a vágókorongok szikráit is, de nem érzi és nem látja, mert ebben a cégben nincs megrendelés, nincs belső piac. Államtitkár úr, a haveri körön kívül van még 600 ezer vállalkozás hasonló helyzetben, és ezt önök pontosan tudják, mert önök felé nekik adatszolgáltatási kötelezettségük van. Tudják, hogy a bevételük rendkívüli módon, fele alá visszaesett, tudják, hogy mennyi alkalmazottat tudtak megtartani, vagy mit küzdenek azért, hogy megtartsák, és önök mégsem segítenek a bajbajutottakon. Az államigazgatási pánik kitermelte azt a pótterméket, ami most megjelent ágazati bértámogatás címen a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat részéről. De Orbán Viktor, úgy látom, mégsem enged többet az 50 százaléknál, mert ha a kiírásból idézek, akkor egyébként ebben a bértámogatásban az „50 százalékos” miniszterelnök sport- és szabadidőképzést, múzeumi tevékenységet, vidámparki szórakoztató tevékenységet akar támogatni.

Miért nem a munkahelyeket támogatják? Miért nem mentik meg a dolgozókat, hogy ne menjenek tönkre százezrek, családok? Köszönöm szépen, várom a válaszát.