Dr. Völner Pál (Fidesz)

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban valamennyien emlékszünk a tavaszi történésekre, amikor egy vadonatúj, ismeretlen veszéllyel, a koronavírus-járvánnyal kellett szembenézni, és a kormány kihirdette a veszélyhelyzetet, majd a parlamenthez fordult, hogy a veszélyhelyzet meghosszabbításával megkapja azokat a jogköröket, amelyek az azonnali operatív intézkedéseket lehetővé tették. Emlékszünk az akkor történtekre, hogy még a házszabálytól eltérést sem támogatta az ellenzék, tehát, hogy módot adott volna a kormánypártoknak arra, hogy gyakorlatilag a legrövidebb időn belül ez kihirdetésre kerüljön.

Majd ‑ ez önmagában is elítélendő dolog ‑ Nyugaton valóban egy rágalomhadjáratba kezdtek. Miközben az egészségügyi dolgozók, a szociális szférában dolgozók, a boltokban dolgozók, tehát sorolhatnám tovább, mindenki tette a dolgát, és küzdött a járvány ellen, próbálta a megszorítások, a korlátozások ellenére működőképesen tartani az országot, ők azzal házaltak odakint, hogy nem működik a parlament, hogy itt diktatúra került bevezetésre; itt a rémhírterjesztés tényállása kapcsán, ami veszélyhelyzet idején súlyosabb büntetéssel fenyeget, elhallgattatják a sajtót.

És arra is emlékszünk, hogy mindenféle vizsgálati próbálkozások voltak akár Věra Jourová részéről, akár a belga biztos részéről, mind-mind, viszont egyetlenegy kötelezettségszegési eljárást nem indítottak ellenünk, ellentétben a CEU-üggyel, a különböző rezsicsökkentési intézkedéseinkkel. Jogilag nem találtak fogást a történéseken, mindenki belátta, hogy azok a szabályok, amelyeket mi alkalmaztunk, nem haladják meg a Nyugat-Európában alkalmazott mértékeket. Tehát, ahogy miniszterelnök úr mondta, gyakorlatilag a francia elnöknek békeidőben nagyobb jogkörei vannak, mint a magyar miniszterelnöknek veszélyhelyzet idején.

Ezt a hazugságot egy darabig még szerintem odakint ápolgatniuk kell, mire ugyanígy árnyékra vetődve majd a Bizottság vagy akár az Európai Parlament ‑ hogy úgy mondjam, nem pillanatnyi érdekek szerint befolyásolható ‑ képviselői csatasorba állíthatók legyenek ebben a helyzetben.

De bízunk benne, hogy ebben az esetben, a holnapi napon győzni fog a józanság. Tehát akik itt ilyen elvakultan belevetődtek ebbe a konfliktusba, és próbálták a kormányt lejáratni, belátják, hogy a magyar emberek egészsége, a gazdaság működőképessége, az egészségügyi védekezés feltételeinek a megteremtése mind-mind fontosabb, mint hogy egy pillanatnyi érdektől vagy ötlettől vezérelve ugyanazt az ámokfutást elkövessék, ami a tavasz folyamán látható volt.

Az is látható, ahogy képviselő úr felsorolta, valóban a magyar védekezés nehézségekkel küzd ugyan, hiszen a tavaszi számokhoz képest súlyosabb helyzetben vagyunk, ezért most mondhatjuk úgy, hogy ugyanazok a korlátozások vagy még nagyobb korlátozások kerülnek bevezetésre, mint a tavasz folyamán, de nem lógunk ki az európai átlagból. Ez azt jelenti, hogy ha Svájcban napi 12 ezer megbetegedett lehet 8,5 millió lakosra, nálunk pedig 5 ezer van, akkor az azt bizonyítja, hogy nem a felkészültségen, nem az egészségügy színvonalán, hanem a járványnak az erősségén múlik sajnos sokszor az, hogy milyen hátrányokat és milyen veszélyeket kell elszenvednünk.

A másik, amire szeretnék rámutatni, ami szintén egy érdekes mechanizmus mind az ellenzéknek, mind pedig a brüsszeli bürokratáknak: most, a járványhelyzet idején tartják a legfontosabbnak, hogy egy zsarolással, politikai, ideológiai zsarolással gyakorlatilag sarokba állítsák Magyarországot. Mindenféle kötelezettségszegési eljárás, túlzottdeficit-eljárás nélkül, pusztán bizottsági döntések alapján meg akarnak tőlünk vonni forrásokat ebbe a jogállamisági köntösbe burkolva ‑ aminek éppen az a lényege, hogy az Unió által biztosított keretek, például az Unió alapszerződése, amely bizonyos kérdésekben vétójogot ad mind a nemzeti kormányoknak, mind pedig a nemzeti parlamenteknek, ezeket ‑, egy zsarolásba átfordulva be akarják Magyarországot, Lengyelországot vagy éppen a hallgató, más államokat kényszeríteni egy olyan helyzetbe, hogy egy árukapcsolással gyakorlatilag a hétéves költségvetés és a Next Generation elfogadásával próbálják zsarolni őket, kockáztatva ezzel azoknak a tagállamoknak a gazdasági stabilitását, munkahelyeit, amelyek sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint a jól védekező államok, vagy akik az elmúlt években a pénzügyi fegyelmet tartották.

Körülbelül itt tartunk ma, úgyhogy remélem, hogy holnap a józanság győz, reméljük, hogy a járvány minél hamarabb elvonul a fejünk fölül, és akkor végre megnyílhat a tér azoknak a politikai vitáknak, amiket az ellenzék olyannyira szeret, akár a tényeket is nélkülözve. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(12.10)