Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! S hogy a félmilliónak mi lesz a vége, azt ma még nem tudjuk, hiszen az elhangzott bejelentésekből sajnos még nem vonható le következtetés. Attól tartok egyébként, hogy Magyarország szempontjából az egészségügyi helyzet oldaláról az a fékezés, amit beindítottak vagy most bejelentettek, túl későn érkezik. Éppen ezért arra kérem önöket ‑ s államtitkár úrhoz kapcsolódom ‑, hogy tegyék félre a pártállami reflexeiket, hallgassák meg az ellenzék javaslatait, és legyenek szívesek, vegyék figyelembe őket. 11 pontban benyújtottuk a javaslatainkat, és kérem, hogy ennek megfelelően segítsék a közös védekezést.

Nagyon sajnálom, hogy az önök által tett intézkedések nyomán a teljes és általános tesztelést kihagyták belőle, ami nekem azt a következtetést hozza, hogy önök lemondtak az igazi megelőzésről, az igazi megelőzés lehetőségéről. Ezzel együtt én teszek néhány javaslatot arra, hogy mi az, amit az önök számára ajánlunk, illetve azok közül kérem, hogy vegyenek figyelembe. Még akkor is, ha azzal a módszerrel, amit mondtak ‑ a miénk semmiképpen nem ez ‑, a kanyarban való előzés technikáját próbálják meg elsajátítani. Mi ehhez nem szeretnénk hozzájárulni, hanem e helyett érdemi védekezést akarunk. És ha az európai megoldásokat kezdik el követni a kanyarban való előzés helyett, akkor az nagyon örvendetes.

(11.30)

Ennek egyik eleme, hogy mondhatnám azt, hogy önök egyébként szerencsések, mert nem kellett megtapasztalniuk azt, hogy sorba kell‑e állni munkahelyük elvesztése után, és a munkahelyük fizetési csökkentése után azzal kelljen foglalkozni, hogy a családjaiknak milyen lesz a megélhetése. Ha lefeleznék a fizetésüket a válság miatt, akkor mi történne önökkel, elég korán érkeznek‑e a kormányablakhoz ahhoz, hogy még zárás előtt sorra kerüljenek, és tudjanak álláskeresési támogatást igényelni, amit aztán vagy megkapnak, vagy nem? Ez azon szűkített körben, amit önök felvállalnak, nagyon kevés. Önök nem hosszabbítják meg most sem a 12 hétre szóló álláskeresési járadékot, ami világszinten egyébként a legrövidebb munkahely megtalálására. De ez nemcsak azért gonoszság, mert ennyi idő alatt még önmaguknak sem találnának munkahelyet, hanem azért is, mert önök szándékosan szolgáltatják ki a munkavállalókat a durva piaci versenynek.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nevű állami kutatóintézet pedig most azon örömködik, hogy 300 ezer alá esett a munkanélküliek száma. Csak azt nem teszik hozzá, hogy azért, mert több mint 150 ezer embernél lejárt a 3 hónap, és kikerültek a hivatalos, jegyzett állástalanok közül, és akkor még nem beszéltem az elbocsátott százezernyi nyugdíjas munkavállalóról, az elbocsátott diákmunkásokról. Mit is jelent ez? Azt, hogy most legalább félmillió ember van, akik számára nagy szükséget jelent az, hogy kiesett a jövedelmük egy jelentős része. Éppen ezért én azt gondolom, az, amikor az embereknek ingyenparkolót biztosítanak valamelyik hajléktalanszálló előtt, édeskevés lesz a kezelésre.

Engedjék meg, hogy idézzem Varga Mihály urat, aki a Költségvetési bizottság ülésén a következőket mondta: „Örömmel mondhatom, hogy éppen a mai bizottsági ülés előtt írtam alá egy szerződést.” Ebben bejelenti, hogy 504 millió eurónyi hitellel már kifizetett, támogatott programot fognak finanszírozni, tehát a már korábban elköltötteket. Tisztelt Kormánytagok! Tisztelt Uraim! Azt gondolom, hogy az a 180 000 milliárd forintnyi (sic!) támogatás, amely az Európai Uniótól érkezett ahhoz, hogy a munkahelyek megmenthetők legyenek, nem arra van, hogy önök kényük-kedvük szerint korábban elköltött pénzekre vagy kiadásokra költsék el, hanem most mentsenek meg újabb és újabb munkavállalókat, éppen ezért ezt a 12 hétre szóló jogosultságot hosszabbítsák meg.

Ez az, amit önöktől elvárunk, mert nyilvánvaló, hogy ezt a válságot önök okozták. (Moraj a kormánypártok soraiból. ‑ Dr. Völner Pál: A vírust is! ‑ Menczer Tamás, Dömötör Csaba felé fordulva: Sok türelmet, Csaba! ‑ Németh Szilárd István: Orvos kellene inkább!) Köszönöm szépen a figyelmüket.