Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem áll szándékomban megsérteni senkit, de az előző felszólalás bizony a hetvenes évek parlamentjében is elment volna, olyan stílusú termelési jelentést láthattunk. Államtitkár úr, legalább nagyon helyes, hogy itt van, bár miniszter asszony bevezette azt a rossz gyakorlatot, hogy elmondja a saját kis bevezető felszólalását, aztán nem tiszteli meg jelenlétével azt a vitát (Zsigó Róbert: Az első körben te sem voltál itt! ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.), amely egyébként az ő miniszteri szakterületébe illeszkedik. Államtitkár úr pedig a maszkja mögül bekiabál, de reméljük, majd aktívan részt vesz a vitában, nem úgy, ahogy szokott.

Mondjuk el, hogy az előttünk fekvő csomag szerintem egyébként támogatható, jól megfogalmazott, jól körülhatárolt célokat tartalmaz, de az a termelési jelentés stílusú elképesztő körítés és az a szirup, amit ráöntenek, az valami egészen elképesztő. Nézzük a rögvalóságot!

Otthonteremtési és demográfiai téren ez az ország sajnálatos módon egy kátyúban van. Mind az otthonteremtési, új építésű ingatlanokra vonatkozó, albérletárakra vonatkozó adatok sokkal rosszabbak, mint az elmúlt évtizedekben jellemzően, demográfiai téren pedig akárhogy próbálnak összevissza beszélni a kormányzati oldalon, a magyarság lélekszáma itt, a csonka országon belül is évente nagyságrendileg 40 ezer fővel fogy, a termékenységi mutató pedig egy visszapótlódást követően még mindig sajnos az európai átlag alatt van. Bárcsak ne így lenne! Én nagyon szurkolok annak, hogy ne így legyen.

De akkor nézzük az adatokat, és zúzzuk szét azt, ami a termelési jelentésekben elhangzott! Otthonteremtésről beszél az a kormányzat, amely semmit nem tett azzal szemben, hogy egy átlagos fővárosi albérletár 150-160 ezer forint plusz rezsiig ment fel az önök regnálása alatt. Elmondhatjuk, hogy magyar fiatalok, demográfiai, családtervezési célokkal rendelkező magyar fiatalok tömegét hozták vállalhatatlan helyzetbe. Ha azt nézzük meg, hogy az új építésű lakások száma, mondjuk, még a gazdasági sikerkorszaknak nem nevezhető 2007-ben is az átadott lakások tekintetében 36 ezernél járt, 2010-ben 20 800-nál járt ez az adat, 2013-ra lement 7200-ra, képviselőtársaim, ez az önök gazdasági csodája. Aztán 2015-ben 7600 átadott lakásról beszélhetünk ‑ a KSH adatsorát a kis okostelefonjaikon meg tudják nyitni, és akkor rögtön vitaképesek leszünk ‑, majd 2016-ban még mindig nem érték el a 10 ezer átadott lakást. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a kétezres évek nem Magyarország gazdasági sikerkorszakát fémjelzik, és ott mégis 40 ezer fölötti, 30 ezer fölötti adatok köszönnek vissza, aztán egy 2009 utáni nagy zuhanással még mindig 20 ezernél tartott az átadott lakások száma. Persze, most azt fogják mondani, hogy válság volt (Zaj. ‑ Az elnök csenget.), és ilyenkor nem mondják, csak akkor, amikor a koronavírus-helyzetet kell kezelni. Aztán 2016-ra 9900-ig ment fel ez az adat, tehát még mindig 10 ezer átadott lakás alatt vagyunk, 2018-ra szerencsére 17 ezerre felment. Ez kicsit kevesebb, mint a fele a kétezres évek közepén jellemző adatnak.

Anélkül, hogy dicsérni akarnám azt a korszakot, amin nem volt sok dicsérnivaló, de azért a számok makacs dolgok, önök ezen piaci körülmények között feleannyi számú, új építésű lakást sem tudtak átadni, mint egy évtizeddel korábban. Az a helyzet, hogy ez szoros összefüggésben áll az önök vegytisztán neoliberális, elhibázott családpolitikájával, otthonteremtési politikájával. Kétségtelen, hogy kedvezménytömeg került erre a területre, és én ezt üdvözlöm, képviselőtársaim, tehát nehogy úgy vegyék, hogy én ebből az egész rendszerből direkt valami rosszat akarok kihozni. Csak amiről önök itt nem beszélnek, az az, hogy az önök családtámogatási rendszere ‑ még a CSOK is részben ‑ olyan ingatlanár-drágulást hozott kontroll nélkül a piacon, ami beépül minden magyar ingatlanvásárló által fizetendő árba, beépül valamelyest az albérletárakba is. Azt látjuk, hogy miközben 60-80 ezer forintról 160 ezerig mentek fel az albérleti árak, önök mit mondtak: hát, mi egy kormány vagyunk, mi a Fidesz-KDNP vagyunk, mi a piaci folyamatokba nem nagyon akarunk beleszólni.

Ugyanezt mondták a forint/euró árfolyamnál is, ami szintén a magyar családosokat sújtja, szintén a gyermekvállalási tervekkel rendelkezőket sújtja. Itt is azt mondták, hogy a kormánynak aztán nincsenek árfolyamcéljai. Igaz, önök hozzák meg a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt, amibe bele lehetett volna írni, hogy a jegybanknak legyenek árfolyamcéljai, mert a jegybank is azt mondja, hogy a kormány nem mondta meg, hogy legyenek árfolyamcéljaink, tehát nekünk sincsenek. Ebből kifolyólag egy ezermilliárdos évenkénti különadóval sújtják a teljes magyar lakosságot, köztük a gyermeket vállalókat is.

Ha ennyire komolyan gondolják a demográfiai célokat, mint ahogy mondják ‑ és én remélem, hogy így van, és ez nem megint csak egy politikai termék, mint amilyen korábban a rezsicsökkentés vagy a migráció elleni állítólagos harc volt ‑, ha tényleg komolyan gondolják, magyarázzák meg nekem, Dunai képviselőtársnőm, egy hölgy egészen máshogy, sokkal tisztábban képes sokszor látni ezeket a dolgokat, hogy tudják önök elfogadni, hogy egész Európában Magyarországon van a legmagasabb forgalmiadó-kulcs a gyermeknevelési cikkeken. Én átnéztem egyesével. Nem volt még egy európai ország, ahol 27 százalékos áfával sújtották volna a gyermeknevelési cikkeket. Nincs több! Adják be azt a módosítót, ami legalább a gyermeknevelési cikkek tekintetében lemegy 5 százalékra, én azonnal támogatni fogom, és szinte biztos vagyok benne, hogy a mögöttem lévő frakció is, hiszen évek óta fogalmazzuk meg ezt az igényt.

Tehát kétségtelen, hogy önök csorgatnak támogatási összegeket erre a területre, én ezt nem vitatom el, csak azt látom, hogy a másik oldalon hagynak olyan piaci folyamatokat elszabadulni, amelyek brutális dráguláshoz vezetnek, és a saját adórendszerükben a fogyasztási típusú adók között azokat emelik, és meghagynak olyanokat, amelyek kiemelten sújtják a gyermeket nevelőket, a gyermeket tervezőket. Az önök rendszerének másik óriási hibája az, hogy nem igazán támogatják azokat, akiknek most nulla gyermekük van, de szeretnék az elsőt vállalni. Nagyon szép célnak tartom a második, harmadik, negyedik gyermek vállalását tényleg, de az elsőről se feledkezzünk meg. Az elszabadult albérletárak, a brutális áfaterhek jellemzően ezeket a családokat sújtják.

Ha a különböző programelemekről egyesével beszélünk ‑ túllépve az új építésű lakások számán és azon, hogy ha ilyen ütemben haladunk, akkor nagyjából 300-400 évente tud majd megcserélődni a magyar ingatlanállomány, nagy jóindulattal 200 évente, ha kicsit javulnak az adatok ‑, azt látjuk, a tetőtér-beépítés szándéka és az, hogy több generáció együtt élhessen, biztos, hogy talál egy célközönséget, és én ezt támogatom, hiszen érzem én is a fogadóórákon, egyes személyes beszélgetésekben, hogy vannak ilyen irányú igények Magyarországon, és szerintem jó, ha efelé nyit a kormányzat. Azt látom ugyanakkor, hogy ez a tetőtér-beépítési akcióterv nem tud annyi embert érinteni és megfogni, mint ahányat károsan sújtott, mondjuk, a lakáscélú előtakarékosság állami támogatásának a megszüntetése. Tehát értem, hogy vannak hasznos programelemek, csak más, kártékony tetteikkel sokkal szélesebb társadalmi csoportot sújtanak.

Nacsa képviselőtársam utánam jön, kérem, hogy majd a kiosztó jellegű megszólalások után hagyjon egy kis energiát arra, hogy mondja el, hogy amikor tettek önök itt egy ígéretet a parlamentben, most integetni fog, hogy nem ön, ezért mondom azt, hogy önök, akkor felszántották a lakáscélú előtakarékosság állami támogatási lábát, azt ígérték, hogy lesz helyette valami. Hány éve ennek, képviselőtársam? Ugye, minimum 3! Ugye, nem Rogán Antal lakáslottóját tervezik az LTP állami támogatása helyett? Mit üzennek azoknak a fiataloknak, akik a CSOK-hoz az önrészt lakáscélú előtakarékosság állami támogatásával tudták csak összeszedni, és most azért nem tudják a Dunai képviselőtársam által helyesen dicsért CSOK-ot felvenni, mert nem tudják az önrészre valót ily módon összeszedni, vagy ha tudják, akkor az önök kiszervezett partnerei, a kereskedelmi bankok azt mondják neki, hogy testvérem, te nem vagy hitelképes, mert nem keresel eleget. Tehát egészen elképesztően zárnak ki komplett társadalmi csoportokat ebből a rendszerből. Kíváncsi vagyok, hogy mi kerül a lakáscélú előtakarékosság mellé.

Egyébként az említett illetékeltörlést is ezekben az esetekben támogatom, jó dolognak tartom. Még egyszer mondom, nem ezzel vitatkozom, hanem a körülötte szőtt termelési jelentések stílusával, tényadataival és azzal, hogy milyen borzasztó jövőképet festenek ezek Magyarország számára. Mondom ezt akkor is, nem akarom én a 2010 előtti bármely kormányzást példaként állítani ide, hiszen ott sem látunk fényes demográfiai mutatókat, és ott sem látunk teljes körű otthonteremtési megoldásokat, sőt. Viszont önök ezt előadják magukról. 2022-ig a kampányuk egyik fő csapásirányává azt teszik, hogy támogatják a családokat. Most elmondta Novák miniszter asszony, és kérem, hogy majd helyesbítse, szó szerint azt mondta, hogy évtizedek óta nem vállaltak a magyar párok ennyi gyereket, mint most. (Nacsa Lőrinc: Így van!) Hát akkor, ha Nacsa képviselőtársam szerint így van, és ugye, ő következik majd nem sokkal utánam (Nacsa Lőrinc Hollik Istvánra mutat.), akkor beszélgessünk erről, jó?! És akkor majd Hollik képviselőtársam vagy bárki tud erre reagálni.

Nézzük meg az adatokat! Azt látjuk az élveszületések száma tekintetében: 2010-ben hogy vették át a kormányzást? 90 335-tel. De hiába ingatják a fejüket, a helyzet az, hogy a számokból kell kiindulni. Átvették a kormányzást egy 1,29-es, nagyon alacsony termékenységi mutatóval, ami egyébként egy borzasztóan rossz adat volt. A posztszocialista országok mindegyikében megfigyelhető volt ez, hogy a termékenységi mutató a Bokros-csomag-szerű őrületeknek és egyéb beavatkozásoknak köszönhetően lezuhant egy ilyen 1,2-1,3 körüli szintre.

(9.40)

Minden egyes posztszocialista országban ‑ a szakma visszapótlódásnak nevezi ezt a folyamatot ‑ 1,5-1,6 körülire visszanőtt idézőjelben ez a mutató, úgy nagyjából 2010 környékére, kivéve Magyarországot. Nagyon súlyos gazdasági örökséget hordoztunk; nem tudott ez a mutató visszaemelkedni, és most az önök kormányzása alatt szerencsére ez a visszapótlódás Magyarországon is megtörtént, nagyjából 1,49-ig, most pedig 1,55-ig. És a helyzet az, hogy ezenközben a szülőképes korú hölgyek száma folyamatosan csökkent, tehát ne varrjuk csak az önök nyakába ezt a problémakört; egyáltalán nem azt mondom, hogy kizárólag a Fidesz-KDNP felelős a demográfiai mélyrepülésért. Azt mondom, hogy a hazudozásért felelős ez a kormány, mert egy tragikus helyzetben, egy őszinte szembenézés helyett olyanokat állítanak, amik a számok szintjén nem bizonyultak igaznak.

A 2010 előtti adatokat, amikor 97-99 ezer gyermek született még 2008-ban is, ezt talán hagyjuk is, de azt látjuk, hogy 2010 után négy olyan évet mérünk, ahol 90 ezer alá ment a születésszám. Mind a négy a Fidesz-KDNP-kormányzásra esik.

Ha pedig idén… Látom, olvasom a cikkeiket, ezt az idei növekedést, ezt az 5,5 százalékost a tavalyi borzasztóan rossz adatokhoz képest szerintem el kell ismerni és értékelni kell, de ha ezzel a tendenciával fejezzük be az évet, akkor az élveszületések száma meg fogja haladni a 2017-es szintet, de nem fogja elérni a 2016-osat. Tehát a zuhanás, az évenkénti nagyságrendileg 40 ezerrel fogyás, a kényszerű kivándorlás, a szülőföldön való boldogulás képtelensége rögvalóság marad, nem tud megszűnni.

Ott a „Jövőnk a gyermek” című tanulmánykötet. Önök ezt, remélem, ismerik, mert egy KDNP-s szakértői kör alkotta. Ugye, ismerik, olvasták? Benda József és társszerkesztője szerkesztésében, mintegy kétszáz szakértő által összerakott kiváló kötet. Tudják, mi van leírva benne szó szerint? KDNP-s szakértők által, a Fidesz-KDNP-ről: hogy üdvözítők ezek a kis elmozdulások, de trendforduló még ott a kanyarban sem sejlik fel. Az önök saját szakértői állítják ki a diagnózist, nem én, és önök mégis az ellenkezőjét próbálják felfesteni a parlamentben.

Benda Józsefék még egy dolgot leírtak. A mostani élveszületési számokat alapul véve néhány évtizedes távlatban Magyarország lélekszáma, tudják, mennyi lesz? 6,3 millió fő. 6,3 millió fő! Ha önök jól csinálják a dolgukat, és én nagyon szurkolok annak, hogy jól csinálják, akkor ez felmehet 6,5-6,6-ra is ‑ de hol vagyunk a 10 milliós Magyarországnak a mi gyermekkorunkban, fiatalkorunkban megszokott képétől? Erről kéne őszintén beszélnünk, és olyan megoldásokat behozniuk ide a parlament elé, ez történelmi felelősségük, amire minden párt jó szájízzel tud igent mondani, és majd ha ők lesznek kormányon, akkor jó szájízzel tudják a továbbiakban képviselni. Hiszen csak egy ciklusokon átívelő demográfiai program, nem erőszakos, nem más magánszférájába beleerőszakoskodó, hanem támogató, bátorító és motiváló program lesz képes változást elhozni, és erre lenne szükség.

Az nem segít, hogy Bencsik András a Demokrata hasábjain belehazudja a világba, hogy Magyarország már a gyarapodás útjára lépett népesedési szempontból. Az nem segít, ha miniszter asszony azt mondja, hogy az elmúlt évtizedek óta most vállalják a legtöbb gyermeket a magyar párok, mert most elmondtam a számokat, amelyek alapján ez nem igaz. És az önök szakértői a KDNP tanulmánykötetében elmondták, leírták a számokat, amelyek alapján az önök emberei is kimondják, hogy ez nem igaz.

Persze, a termékenységi arányszámra fognak mutogatni. És egyébként én bátorítom, növekedjen, bátorítsunk mindenkit, aki érintett ebben a körben, hiszen folyamatosan csökken a szülőképes korú hölgyek száma, de akkor ismerjék el őszintén, hogy nagy a baj, és ne mondjon egy miniszter, egy államtitkár, egy képviselő olyanokat, hogy itt bármiféle trendforduló bekövetkezik, amikor a saját szakértőik is leleplezik önöket.

Nagyon hosszan fogunk még a mai nap folyamán vitatkozni rezsicsökkentésről, családi pótlék versus családi kártyáról, elhangzott a migráció is, ahol szerényen megkérdezném, hogy melyik az egyetlen párt Magyarországon, amely a magyar állampolgárság előszobájának az árusításával ‑ letelepedési kötvénnyel ‑ feltételezhetően veszélyes elemeket engedett Magyarországra telepedni: Fidesz-KDNP-nek hívják. Melyik az egyetlen párt Magyarországon az írott, ismert magyar történelemben, amely százezres nagyságrendben idegen munkásokat importál folyamatosan, és vélhetően majd kinyitja az előszobát a letelepítésük számára? Fidesz-KDNP-nek hívják.

Nagyon sok megmagyaráznivaló kérdés adódik tehát, de én arra kérem önöket, hogy próbáljanak meg a saját véleménybuborékuknak való kommunikálás és a valóság átfestése helyett visszatérni a magyar valóságba, mert lennének közös ügyeink. Lennének a lövészárkok fölött megegyezési lehetőségeink, főleg a családtámogatási rendszer egyes elemei tekintetében, de hetvenes évek stílusú termelési jelentésekkel ez nem fog menni. Köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. ‑ Dr. Gyüre Csaba: Így van!)