Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már itt ilyen széles körű vita alakult ki arról, hogy a Fidesz-kormány otthonteremtés, családtámogatás vonatkozásában mit tett, mit nem tett, alapvetően azt azért ki kell mondani, bármilyen kormány van, ha olyan rendelkezéseket hoz, amely akár egy családnak is kedvező, azt támogatni kell. Függetlenül attól egyébként, hogy esetlegesen szavazatszerző célja van-e. Tehát én ezt a javaslatot mindenképpen meg fogom szavazni.

De a vita korábbi szakaszát akkor is figyeltem, amikor nem voltam az ülésteremben, és Hollik képviselőtársunk szólt arról, hogy egy gyereknél is bizony igénybe lehet venni a különböző kedvezményeket, sőt még gyerek sem kell hozzá, ezt is részletesen elmondta. De az mindig nagyon fontos minden felelős döntéshozó és politikus számára, különösen, ha már régóta működik egy intézmény, hogy vajon az beváltotta‑e a hozzáfűzött reményt.

Persze, ha abból indulunk ki, hogy mindez az intézkedéssorozat, amelyet 2014-től a Fidesz-kormány úgynevezett családiotthon-teremtések érdekében megtesz, abból indult ki, hogy esetlegesen a gyermekszülési hajlandóság katasztrofális mértékben zuhan, és az intézkedések alapvetése inkább a már eddig meglévő élveszületések megteremtésének célja, vagy az élveszületések számának növekedése, ezt nem tudom, mert végignéztem az akkori vitákat, és igazából mindig csak az hangzott el, hogy biztosítani kell azt, hogy minél több gyermek szülessen Magyarországon.

Ha abból indulok ki, hogy mondjuk, a 2014-es 91 ezres élveszületésszám egy bázispont, és azt mondjuk, hogy azt azért elvártuk a társadalomtól, hogy ezt a születésszámot hozza akkor is, ha semmifajta kedvezményeket a kormány nem vezet be, akkor azt kell mondjam, hogy hiába vette igénybe idén augusztusig 136 ezer család a CSOK-ot és 63 ezer család a babaváró hitelt, mindössze 2,7 százalékuknál született gyermek 2015 óta. Ez rendkívül kevés szám.

Persze ilyenkor biztos lenne, aki az önök soraiból feláll, és azt mondja, hogy de hát, ha ezeket az intézkedéseket nem hozzuk meg, lehet, hogy 80 ezerre vagy 75 ezerre csökkent volna a születési hajlandóság, merthogy egyrészről a szülőkorú asszonyoknak a száma jelentősen csökken, másrészről pedig a modernizálódó élet nem azt generálja, hogy 4-5-6 gyermek sertepertéljen a mai fiatal családokban. Tehát nem tudjuk megállapítani, hogy ez a hajlandóság meg lett volna‑e vagy sem.

De ha viszont ezt a gondolkodásmódot kell továbbfolytatnunk, akkor elég nagy a baj, mert akkor ez azt jelenti, hogy a magyar társadalomban nincsen nemzetmegtartó erő csak úgy, lélekből és magától. És ha ez így van, ez egy rendkívül komoly probléma. Tehát akkor nem önmagában különböző apró intézkedésekkel, ilyen-olyan nyolcsoros törvényjavaslatokkal kell ide a Házba jönni egy-egy kedvezmény megadására, hanem egy sokkal komolyabb, nemzetmegtartó programot kell készíteni nem a Fidesz-KDNP-nek, hanem az összes politikai erőnek együtt.

Ugyanis nem tudjuk egy éppen idetoppant gazdasági válság kimenetelét, és nem tudjuk, hogy ilyenfajta kedvezményekre vagy lehetőségekre a magyar állam költségvetése meddig lesz képes.

(12.10)

Amikor most már mindannyian tudjuk, hogy 32 000 milliárd az államadósság, folyamatosan nő a költségvetési hiány, már 7-8 százalékos ‑ sőt már 13-at is mondtak ‑, az egekben van minden, ami az „állam” és az „adósság” szó összefüggésében jelen van, honnan tudjuk, hogy ilyen forrásokat meddig tud az ország költségvetése a családoknak azért adni, hogy szülessen több gyerek? Mert azért azt nagyon remélem, hogy egyetlenegy politikus fejében nem fordul az meg, hogy fizessünk azért, hogy gyerekek szülessenek. A gyermek az életöröm legfontosabb eleme. Gyermekünk azért lesz, mert szeretnénk teljes életet élni, szeretnénk a következő generációt itt hagyni a hazánkban, boldog emberekké nevelni őket, alkotó emberekké; nemcsak azért, hogy a mi életünk boldog legyen, hanem azért is, hogy a nemzetünk megmaradjon.

Tehát azt kérem, amikor az ellenzéki képviselőtársaim kritizálják a kormányzatnak bizonyosfajta mulasztásait, vagy a bevezetett intézkedések hiányosságait, akkor ezt azért ne vegyék rossz néven, mert éppen pont mindezt azzal a céllal teszik, hogy a cél, a nemzet megmaradása valóban meg is valósuljon, és 20-30 év múlva, amikor megnézik az itteni viták tartalmát, akkor látni fogják, hogy kik azok, akik szóltak, hogy ez így nem jó, és kik azok, akik pedig azt mondták, hogy ez így tökéletes, ahogy van, nem kell másfajta intézkedéseket hoznunk, mi a magyar polgárok családteremtési és gyermekszülési hajlandóságát mindössze ezekkel az eszközökkel próbáltuk elérni.

De pénzzel nem lehet mindent megvenni, ezt önök is tudják. Az emberek vagy érzik úgy, hogy ebben a hazában van olyan biztonságos jövő, van olyan kiszámítható közélet, van olyan morális alap, amire érdemes neki 3-4-5 gyermeket világra hozni… Van‑e hozzá minőségi oktatás? Van‑e minőségi egészségügy? Minden mindennel összefügg. Higgyék el, ebben az országban egyetlenegy támogatási rendszert nem kellett volna ahhoz kialakítani, hogy gyermekszületések legyenek. Egyszerűen egy kiszámítható közélet kell, egy olyan, ahol nem egymásnak beolvasnak arrogánsan, hanem azt mondja a másiknak, hogy te, hát lehet, hogy érdemes elgondolkodni azon, amit te mondasz. Ne mindig az legyen a kiinduló alap, hogy az egyik mit nem csinált, a másik mit csinál! Ne az legyen az alapvetés, hogy egymás fejére olvassuk a mulasztásait vagy a hiányos, hibás tevékenységét, hanem mondjuk azt, hogy de bocsánatot kérek, azért mégis azért vagyunk ideküldve, függetlenül attól, hogy valaki milyen párttól jött, hogy az ország polgárainak jót tegyünk. Ez a javaslat jó, de nagyon nem elégséges.

S még egy aspektusról szeretnék beszélni, ez pedig a túlépítettség. A magyar társadalom nem városközpontú lélekkel bír. A magyar nép egy természeti nép. A magyar nép azzal, hogy tömegesen jött el a falvakból, és ürülnek ki kistelepülések, ez nem azért történt, mert elvesztette volna a magyar néplélek a természetközeliségét, hanem azért, mert azt a minőségi boldogulását a városban tudja elérni, amit ott, a kistelepülésen nem kap meg.

Én kifejezetten ellene vagyok ennek az iszonyatos mennyiségű városi lakásépítésnek. Tehát én pont nem értek egyet azokkal a politikusokkal, akik számonkérik a kormányon, hogy Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Miskolcon miért csak ennyi és miért nem annyi lakás épült. Azért nem, mert ezek nagy része zöldövezetek felszámolásából ered. Ha én dönthetnék erről a kérdésről, akkor a legelső szempontom az lenne, hogy hogy tudnék minél több embert visszavinni a falvakba, ahol természetesen megfelelő mennyiségű és minőségű szolgáltatást tudnak elérni. Tehát a kistelepülésen, ezer lélekszám alatt nem fizet se a fodrász, se a körmös, se a kisboltos adót. Miért nem fizet adót? Mert neki kell az a kedvezmény, hogy ott ő a szolgáltatást nyújtsa. A kisfalvak sorsából kiindulva lehet csak ezt a társadalmat minőségi társadalomra visszaépíteni.

Nagyon kérem, könyörgök mindenkinek, ne akarja a városainkat tovább túlzsúfolni! Tele van az ország olyan ingatlanokkal, amelyeknek leromlott az állapota, de felújítással még csodálatos funkciója lehetne, akár lakásokról beszélünk, akár közintézményekről beszélünk. Ha rajtam múlna, én építési tilalmat rendelnék el, csak felújítás lehetne és foghíjtelkekre beépíteni. Túlépített az országunk, és ez sem bérlakásépítésnek, sem tulajdonteremtési lakástámogatásnak nem kérdése. Ez környezeti kérdés. Azt gondolom, ma Magyarországon van akkora lakásállomány, amely ki tudja a magyar társadalmat szolgálni. Tessék szíves lenni az összes eladhatatlan kistelepülési ingatlanra egy komplett otthonteremtési és szakmai otthonteremtési programot csinálni!

Mire gondolok? Nincs orvos? Legyen szépen neki tökéletes szolgálati lakása, ami a mai életviszonyokhoz szükséges, legyen egy tisztességes jövedelem mellé, és már mindjárt ott fog teremni. Nincsen tanító? Nincsen tanár? Semmi gond. Ott van az a rengeteg elhagyott ingatlan, tessék szíves lenni megszerezni! Az építőiparnak óriási kapacitást teremt, mert fel tudja újítani, és mindjárt van szolgálati lakása a tanárnak, tanítónak. Nincs pap? Hát, akkor szépen annak az iszonyatos mennyiségű pénznek, amit az egyházak kapnak, egy része legyen címkézett olyan otthonok felújítására, amivel a leendő papoknak, lelkészeknek minőségi életet lehet teremteni. Vagy beszélhetünk bármilyen olyan vidéki hiányszakmáról, amit úgy kell odahozni, hogy annak az embernek az első, amit lát, hogy hol fog lakni, milyen életminősége lesz.

Mert higgyék el, sokkal minőségibb élete van egy orvosnak egy kistelepülési környezetben úgy, hogy elvégzi az ottani emberek egészségügyi ellátását, és segíti őket az egészségük megtartásában vagy a gyógyulásban, mint hogy bemenjen egy fővárosi vagy nagyvárosi klinikának az iszonyatos stresszel és feladattal megtűzdelt körülményeibe, és ott kelljen neki fele olyan hosszú életet megélnie, mint ha nem itt lenne. Tehát azt kell meglátnia mindenkinek, hogy az emberek döntései rendkívüli mértékben függnek azoktól a körülményektől, hogy ott neki milyen életminősége tud lenni.

Végül pedig szólnék egy másik otthonteremtési célról, amely, azt gondolom, hogy lassan talán a kormánypártoknál is elfogadásra kerül, ez pedig a generációk együttélésének elősegítése. Látjuk most, a koronavírus-járvány során, milyen hatalmas nehézség volt a családoknak, amikor az iskolákat bezárták, hogy a gyerekekre felügyelni kell. Az is igaz, hogy az időseket védtük attól, nehogy megkapják a vírust, de ezt igenis egy jó otthoni védekezéssel is ki lehet küszöbölni. Ma, ha az a célja a kormányzatnak, hogy erősítsük a társadalmat, akkor arra kell kedvezményeket adni, akár szubvenciót adni, akár áfa-visszaigénylési lehetőséget adni a teljes építési költségre, hogy generációk összeköltözzenek. A generációk összeköltözésének segítsége a magyar társadalom olyan szintű megerősödését szolgálja, hogy az elképesztő, és azonnal a születésszám-növekedést fogja generálni, mert már van segítség, már van egy olyan közeg, ahova jöhet a második, a harmadik és a negyedik gyerek, mert együtt vagyunk, és együtt a családok erősebb alapokra tudják az életvezetésüket építeni.

Úgyhogy nagyon kérek mindenkit, a kritikák mellett mindenki tegye meg a maga konstruktív és valóban végrehajtható, megvalósítható javaslatait. Vegyük tudomásul, hogy nem a két politikai oldal versengése az emberek érdeke. Az ott van a választáskor, akkor versengjen mindenki, ahogy tud, lehet szidni a másikat rendesen, mert abban az benne van, de amíg az nem jön el, addig nem kampányolunk, hanem azt próbáljuk elősegíteni, hogy ennek a népnek minőségi, jó élete legyen, mert mi mindannyian leszünk ezért felelősek. A társadalom mindannyiunkba bele fog rúgni, ha úgy érzi, hogy nem őket szolgáltuk. Köszönöm szépen.