Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem vagyunk könnyebb helyzetben, mint ahogy tegnap is több törvényjavaslatnak a vitája kezdődött részemről azzal, hogy önök szorgalmasan lépik meg azokat a lépéseket, amelyeket tulajdonképpen kapkodásnak lehet tekinteni, mert megpróbálnak valamire reagálni, de igazából végiggondolatlanul a magyar társadalom, a magyar gazdaság fejlődését nem vizsgáló keretek között művelik ezt.

Vélhetően elsősorban választási szempontok vezérlik önöket, és az is jelen esetben, amikor tulajdonképpen korábban meghozott rossz döntéseket megpróbálnak valahogy korrigálni, újabb lépést tenni, mint például ebben a kezdeményezésben is van. Ha betartanák a saját szabályaikat, azt a törvényt, amelyet önök hoztak, hogy egyébként egy ilyen nagy hatású, komoly következményekkel járó szabályozáson módosítanak, és erre vonatkozóan készítenének olyan hatástanulmányt, hogy ennek milyen társadalmi és gazdasági következménye van, akkor, azt gondolom, hozzászokhatnának ahhoz a megoldáshoz, hogy egyébként közös információs bázisról tudunk vitatkozni és ajánlásokat készíteni.

(10.10)

De, ami ennél fontosabb, hogy látnák azt, hogy amit csinálnak, annak mi a következménye. És ilyen módon, itt a képviselőtársaim által is jelzett módon már ugye, bemutatták, hogy a korábban elhatározott vagy meghozott döntéseik eredményeként az a lakástámogatási rendszer, amit létrehoztak, az jelentős lakásár-növekedést hozott, albérleti díjak növekedéséhez vezetett, ami egyébként persze nemcsak ennek köszönhető, hanem ennél összetettebb a probléma. De minderre úgy reagálni, hogy egyébként akkor még egy lépést a szakadék felé tenni, és azokat az embereket támogatni, akik amúgy sokkal kevesebben vannak az országban, mint azok, akik önálló otthonteremtésre vágynak, de nincs rá lehetőségük, hát, ez így mindenképpen rossz irány.

Ennek az a következménye, hogy ilyen elemzések hiányában önök vagy nem veszik észre, vagy nem tudják, vagy nem akarnak vele szembesülni, hogy lakhatási válság van Magyarországon. És ha ez így van, abban a nagy válságban, amely egyébként bekövetkezett, és amit itt önöknek kezelni kell, akkor tényleg fel kell tenni azt a kérdést, hogy igazából mi az, mi lehet az a megoldás, vagy mi lehet az a cél, ami miatt egyébként ezt a lépést megtették. Mert ugye, ahogy mondtam, nincsenek meg azok a tanulmányaik, vagy nekünk nem biztosítják a döntéshozatalban, pedig ezt a törvényben önök írják elő, hogy ezzel segíteni kell a döntéshozatalt. De hát önök, mondjuk úgy, hogy nemegyszer fordult elő, hogy a saját törvényeiket sem tartják be, és ilyen módon gondolkoznak.

Szóval, hoznak ilyen döntést, és nem veszik észre közben azt, hogy a gazdasági válság, illetve az a helyzet, ami kialakult, annak kezelésére önmagában ez így nem lesz elég.

Hiszen ha az egyik prioritás ‑ és itt fél mondatokból mind a miniszter asszonynál, mind pedig a kormánypárti képviselőknél kijön ‑, az egyik fontos cél, hogy tulajdonképpen azt az építőipari kapacitást, amit önök, maguk felépítettek, és ugye, stratégiai ágazatként Fidesz-közeli vállalatok sokasága van, amely kifejezetten ebből a szempontból ott lóg önök mögött, és lobbistaként abba az irányba tereli önöket, hogy a korábban rossz döntéssel, mondjuk úgy, hogy a megszüntetett 5 százalékos áfalehetőséget… ‑ hát, akkor csinálják vissza, mert különben mi lesz ővelük. Lehetne vagy lehet ez a szándék is, mondhatnám, mondhatom, hogy önök ezt gyakorlatilag be is ismerték, hogy ezen lobbisták munkájának a következménye az, amivel most itt szembesülni kell.

A másik az, amire Z. Kárpát képviselőtársam utalt, hogy lehetne az is, hogyha egyébként látják azt, hogy a demográfiai válság hogy alakul, illetve folyamatok hogy alakulnak, és önök az elmúlt években – hát, mondjuk azt, fogadjuk el ‑ próbálkoznak, lépéseket tesznek, de igazság szerint érdemben előre nem haladnak, és erről nem akarnak beszélni; de a demográfiai válság kezelésére egyfajta lépésként azt gondolják, hogy a fiatal családoknak az otthonteremtés lesz az első olyan fontos rész, amivel tulajdonképpen ezt kezelni lehet.

Én úgy látom, hogy az önök ilyen irányú törekvése nem vezet eredményre, és itt jön a harmadik elem, amit önök külön hangsúlyoznak: igen, a magyar embereknek az az érzése, hogy leginkább saját tulajdonú lakásra van szükség. Leginkább azért van saját tulajdonú lakásra szükség, mert egyébként ez az emberek, a családok nagy többségének a vagyona. Ami tulajdonképpen persze azt is magával hozza, hogy minden hitelképességüket abba ölik bele, hogy egyébként legyen meg a lakhatásuk. És ha ezt végiggondolnák, és egyébként a társadalmi folyamatokat szeretnék érdemben befolyásolni, akkor lehetőséget kellene biztosítani más megoldásra is, mint amit önök itt jelenleg kínálnak.

Mielőtt azonban továbbmennék a más lehetőségekre és ajánlásokra, itt megint csak azt kell hogy mondjam, hogy nyilvánosan elvégzett és bemutatott elemzések helyett olyan politikai szólamokat mondanak, amelyekről annyira nyilvánvaló, hogy hazugság, hogy a saját adataikat nem hajlandók figyelembe venni.

Én is a miniszter asszonyt, amikor hallgattam, az első az volt, hogy a KSH adatállományát megnézem, itt van, tessék megnézni, államtitkár úr, pontosan itt van: 2010 előtt több mint 40 ezer lakás épült ebben az országban. Most már értem, hogy itt majd a devizahitelezésre hivatkoznak, csak ne felejtsék el, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy akkor az emberek hittek abban, hogy a 2004-es csatlakozás lehetőséget teremt az európai közeledésre, benne az euró elfogadására és Magyarországon történő bevezetésére. Ennek a feltételei meg is voltak; sajnos, egy világgazdasági válság ennek keresztbe tett.

És az, hogy ez nem történhetett meg, azt utána már önök okozták, amikor itt két kiváló képviselőtársuk, mondjuk úgy, hogy a kormányzati szándékról szóló szólásaikkal gyakorlatilag tönkretették azt az árfolyam-politikát, ami korábban volt, és ehelyett mind az önkormányzatok, a vállalkozások és a magánszemélyek is, az emberek, családok olyan helyzetbe kerültek, ami egyébként kezelhetetlen volt az ő számukra.

Az, hogy önök ebben nem segítettek nekik, csak néhányuknak, az egy másik része a történetnek, azóta is szenvedik azt a devizaválságot és következményeit, amelynek egyébként az elhatalmasodása elsősorban a Fidesz-KDNP-kormány bűne és annak a Járai Zsigmondnak a bűne, aki egyébként ebben tettestárs volt, és ezt a helyzetet előállította.

Bármennyire tetszik vagy nem tetszik önöknek, ez a helyzet. És az, hogy önök egyébként egy másik gazdaságpolitikát indítottak el, az embereknek, mondjuk úgy, a tájékoztatása, a velük való elfogadtatás nélkül, csak bemondták azt, hogy folytatják, és folytatják azt… ‑ egyébként a keveseknek jobb lesz, a sokaknak pedig nem lesz.

Tehát tisztelettel ajánlom én is újra a figyelmükre a KSH nyilvántartását, de képviselőtársamhoz képest még egy lépéssel visszább megyek: még 1943-ban, a háborús időszakban is több lakás átadására került sor, mint egyébként 2015-ben vagy ’14-ben. Egyébként utána helyesen úgy gondolták, hogy ezzel valamit kezdeni kell ‑ a lépéssel van baj.

Ekkor mondom azt, hogy mi az, amit ehelyett kellett volna vagy kellene önöknek csinálni. Mivel nem tudjuk eldönteni azt, hogy önök elsősorban a gazdasági válság kezelése szempontjából, a lobbisták kezelése szempontjából teszik a javaslatot, mert ugye, azt tudjuk, hogy a családok nagy többségén érdemben nem segít, tehát ezért feltételezhető, ez az első; és egyébként a demográfiai válság kezelésére ‑ az elmúlt évek bizonyítják ‑ nem megfelelő, akkor pedig ki kell mondani, hogy újra és újra lépést tesznek olyan irányba, ami egyébként nem jó.

Hát, akkor miért nem változtatnak ezen? Majd, mondjuk, bízzuk az emberekre, változtassanak ők, akik úgy gondolják, hogy nem feltétlenül csak és kizárólag az a megfejtés, hogy valakinek saját tulajdonú lakása legyen, hanem érdemi bérlakásépítő programot kellene indítani. Hogy az önkormányzati vagy állami módon történik, őszintén szólva nekem teljesen mindegy. Zárójelbe teszem, a barátaikat talán még ezzel is ki tudnák elégíteni, segíteni, de ez az önök baja, ezt majd azokkal a lobbistákkal elintézik.

De a lényeg az, hogy bérlakásépítési programra lenne szükség, ami azt jelenti, hogy egyébként a társadalmi mobilitás jóval nagyobb maradna, és az emberek ilyen értelmű mozgáslehetősége nagyobb volna, ráadásul egyébként nem kötné le azt a családi tőkét, ami a saját életük szervezését könnyebbé tenné.

(10.20)

Ilyen szempontból nyugodtan felhívhatom a figyelmet arra az újpesti példára, ahol több mint kétezer bérlakás van, amelyről az önkormányzatnak gondoskodnia kell. Egyébként az a program sikeresen zajlik, hogy a bérlakás használatba vételének lehetősége áll abból, hogy szociális bérlakások vannak a rászorulóknak ‑ és nem a lakástámogatáshoz, hanem önmagában az igénybe vevő, a bérlő szempontjából fontos ‑, van a második része, ami szintén támogatott megoldás, ami egyébként költségelvű, magyarul, kerül, amibe kerül, de egyébként nem kell többet fizetnie érte a bérlőnek ‑ tehát a mai viszonyaink szerint még így is a piaci bérlet egyharmadáért bérli a lakást ‑, a harmadik eleme pedig egyébként az, amikor piaci elven gyakorlatilag, mondjuk úgy, hogy amennyiért ki tudják venni, annyiért fognak bérleti helyzetbe kerülni.

Azt gondolom, hogy nem egyetlen lehetőség ez, de ilyen tapasztalatok figyelembevételével nyugodtan lehetne állami bérlakásprogramot indítani, azért, hogy egyébként azok a fiatalok, akik valóban az első gyermeküket várják, vagy azok, akik a családalapítás első lépéseit szeretnék megtenni ‑ még talán Margaret Thatcher ajánlásán túl is, Magyarországon azért többé-kevésbé nemcsak 2010 óta tudjuk azt, hogy a család a legfontosabb eleme a társadalomnak ‑, éppen ezért azt gondolom, hogy így tudnának segíteni rajtuk.

Azt hiszem, hogy azt ki lehet és ki is kell mondani, hogy amit önök csinálnak a támogatási rendszerükben, és amit hangsúlyoznak és büszkén hivatkoznak rá, az lehet, hogy az önök szempontjából eredményes, még akár azt sem zárom ki, hogy politikailag önöknek hasznot hoz, de ami a legnagyobb baj, hogy szegénységben hagynak nagyon sokakat, akiknek pedig nincs lehetőségük arra, hogy valóban az első lépéseket meg tudják tenni. A konkrétumokat, azt gondolom, hogy majd a következő hozzászólásban fogom elmondani.

Összefoglalva tehát, Magyarországon a kialakult válsághelyzetben, amikor megélhetési, lakhatási válság van, az arra adott válaszként ez az önök által kezdeményezett lépés nem elfogadható. Tisztelettel azt javaslom, hogy márpedig dolgozzanak ki olyan bérlakásépítési programot, amely valóban családok százezrei számára ad lehetőséget arra, hogy elmozdulást biztosítson a mai lehetetlen helyzetükből, és ne hagyják szegénységben azokat az embereket, mert különben önöket terheli mindezért a felelősség. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)