Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is két megjegyzés miatt kértem szót, az egyik Nacsa képviselő úr ‑ hogy fogalmazzak ‑ kritikája volt, ami arról szólt, hogy milyen szörnyű fideszesnek lenni itt, ebben az országban, mert tulajdonképpen elnyomják önöket itt a média területén.

(12.20)

Az ellenzéki médiumok kapcsán arról beszélt, hogy szinte kisebbségben vannak a jobboldali és önöket kiszolgáló médiumok, ami egyszerűen nevetséges. Tehát elképesztő, hogy még mindig képesek arra hivatkozni, hogy az ellenzéki vagy nem önökkel szimpatizáló médiának milyen ereje van Magyarországon, eközben önök egy médiabirodalmat építettek fel az elmúlt években, és ha ezt a saját vállalkozói pénzükből vagy a saját fizetésükből csinálták volna, akkor lelkük rajta, de ezt közpénzből teszik folyamatosan. Állami hirdetésekkel stafírungozzák ki nemcsak a Magyar Televíziót, hanem egyéb más televíziót és különböző orgánumokat is. Tehát úgy kell fogalmaznom, hogy amikor hallgattam önt, azon gondolkodtam, hogy nem szakad magukra a Parlamentnek a teteje, hogy van képük azt mondani, hogy még mindig önök vannak kisebbségi helyzetben, és ha végre valahol valaki ellensúlyozni akarja ezt akár a főváros, akár más részéről, akkor maguk fölállnak nagyképűen elmondani, hogy ez micsoda tragédia, ami ott történik. Az a tragédia, kérem, amit maguk csinálnak a média területén az elmúlt években, 2010-től kezdődően! Ez az egyik.

A másik, Varju képviselő úrnak mondanám: képviselő úr, abszolút egyetértek azzal, amit mondott, de kérem, ne mentsen föl mindenkit azzal, hogy vérdíjat fizetnek azért, hogy kiszolgálják őket. Nem! Vannak olyanok, akik valóban az állásukért, az egzisztenciájukért, mivel nincs más lehetőségük, ezért teszik azt, amit tesznek, ők valóban nehéz helyzetben vannak, hiszen valamiből meg kell élni újságíróként, de higgye el nekem, a vezetők között nincs semmilyen vérdíj. Ők hittel, tudattal, örömmel teszik, amit csinálnak, és őket nem kell fölmenteni semmilyen formában sem ez alól, hanem el kell számoltatni őket abban az esetben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha erre lehetőségünk van. Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)