Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tettem egy ígéretet saját magamnak, és mint ahogy nem vagyok ellendrukker a hasonló javaslatokat illetően, igyekeztem minél kevesebb olyan kapaszkodót találni, amelybe esetleg bele lehet kötni, hiszen nem ez volt a célom. Viszont az általános vita óta eltelt időszak kapcsán meg kell jegyezzem, számtalan olyan kérdésre nem kaptam, nem kaptunk választ, amelyet adott esetben kormánypárti képviselőtárs vetett fel. Így nem tartom elvetendőnek azt, hogy körülbelül a tizenötödik, a pénzügyi intézményeket szanáló vagy azt célzó, azt segítő javaslat fekszik előttünk, és azt is látom, hogy van ennek azért számos alpontja, amelyekre kitértünk a vitában, de itt az MNB-be beszuszakolt fogyasztóvédelem kapcsán muszáj néhány megjegyzést tennem.

Látom, hogy több kormánypárti képviselőtársam üdvözli azt, hogy a fogyasztóvédelem egész rendszere a Magyar Nemzeti Bank alá került, és azt is látom, hogy sokan ezt nem úgy veszik, minthogyha a „rabló”-ra bíznánk a „pandúr” szerepet. Én sem egyszerűsíteném le ennyire ezt a képet, bár hozzáteszem, nem feltétlen tartom szerencsés lépésnek azt, hogy a teljes pénzügyi fogyasztóvédelem bekerül egy olyan nagygömböcbe, amelynek adott esetben saját magát is ellenőriznie kéne, de elismerem és elfogadom, hogy ez részben kodifikációs feladat, a parlamentnek a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt és egyéb jogszabályokat kellene, lehetne úgy módosítania, átírnia, hogy ez a szabályozás teljes legyen.

Hogy miért lenne ez fontos, azt pont napjainkban látjuk, akkor, amikor rekordalacsony a forint árfolyama az euróhoz képest. Egy olyan katasztrofális helyzet következett be, amelynek az előszobájakor ez a mostani kormány és annak vezetői teljes joggal lázadtak még 2010 előtt, és az én szimpátiámat bírták akkoriban, amikor azt mondták, hogy gyenge forintot csak gyenge emberek akarnak. Azt is látjuk, hogy 2010 óta egy teljesen tudatos gazdaságpolitikai tézis mentén ‑ amely egyébként szerintem téves ‑ tudatosan engedték a forintot gyengülni. Nem azt akarom sejtetni és vizionálni, hogy kizárólag a Fidesz-KDNP felelős a forint gyengüléséért, az nem lenne egy szakmai érv, nem lenne önmagában egy szakmai megszólalás, hiszen tudjuk, hogy a forint árfolyamát legalább négy-öt olyan faktor befolyásolja, amelyekből egy-kettő lehet a kormányhoz köthető, de néha az az egy-kettő is elég a bajhoz.

Azt látjuk, hogy ez a rekordalacsony forintárfolyam, akár elismerik kormánypárti képviselőtársaim, akár nem, egy brutális büntetőadóként csapódik le. Hol? A magyar lakosság oldalán. Hiszen hiába szeretnénk, én magam is szeretném, nem tudjuk elkerülni az importcikkeket, legyen szó okostelefonról, ruházati cikkekről vagy éppen alapvető élelmiszerről ‑ nagyon szeretnék alapvető élelmiszerekből úgy bevásárolni, hogy legyen mindenhol minőségi magyar termék a boltokban, sajnálatos módon nincsen ‑, de azt is látjuk, hogy még a hazai élelmiszert előállító üzemek árai is fölfelé mennek a gyenge forint miatt, hiszen külföldről szereznek be gépeket, növényvédő szert, technológiát, és a többi.

Látjuk tehát, hogy ez az elképesztő büntetőadó ‑ túlzás nélkül ‑ ezermilliárdos nagyságrendben az embereken csapódik le. És amikor megkérdezzük a Magyar Nemzeti Bankot, hogy mégis mit szól a forint-euró árfolyamhoz ‑ szerencsére az utóbbi időben egyszer már beavatkozott, és ezt én nagyon fontosnak tartottam ‑, mindig megjegyzik, hogy sem nekik, sem pedig Magyarország Kormányának nincsenek árfolyamcéljaik, az MNB pedig arra való hivatkozással szokta ezt megjegyezni, hogy az Országgyűlés, tehát 2010 óta a Fidesz-KDNP-s kormánytöbbség nem írta bele a Nemzeti Bankról szóló törvénybe azt, hogy, barátaim, legyenek árfolyamcéljaitok. Ily módon mindenki el tudja hárítani magától ezt a felelősséget, és nyilvánvaló módon az exportáló cégek érdekében folyamatosan, tudatosan gyengítik a forintot.

Hozzáteszem azt is, hogy az Unióból idehozott eurótömeg egy kicsit többet fog érni a forint folyamatos leértékelődése mellett, de ez nem lehet a mi nemzetgazdasági érdekünk, főleg azért nem, mert az említett exportáló cégek több mint 80 százaléka olyan, hazánkban működő multinacionális társaság, amely tetemes profitot termel meg Magyarországon, ezen profit jó részét adózatlanul viszi ki az országból ‑ valódi patrióta gazdaságpolitika esetében ez nem fordulhatna elő ‑, és miután kiviszik ezt a megint csak ezermilliárdos nagyságrendű profitot, jellemzően adózás nélkül, még azt is látjuk, hogy egyoldalú kedvezményeket, munkahelyteremtési támogatásokat kapnak, szerintem indokolatlan mértékben, és még a nagyon gyenge forint is az ő malmukra hajtja a vizet.

Nem túlzás tehát kijelenteni, hogy a multi cégek, illetve a bankok paradicsoma található Magyarországon, hozzáteszem, nem csak 2010 óta, de 2010 óta felpörgetett tempóban. Éppen ezért szimpatizálnék egy olyan változással, amely a pénzügyi fogyasztóvédelem egészét a kormánypárti hivatkozásokkal ellentétes irányban önálló szervezeti struktúrába alakítaná. Az államtitkár úrnak címzem: nekem például nagyon szimpatikus volt most az, hogy a Magyar Nemzeti Bank, amikor eredményt realizált, egy 250 milliárd fölötti tételről beszélünk, abból 250-et befizetett gyakorlatilag osztalék gyanánt a közös kasszába.

Államtitkár úr, kérem a véleményét ‑ és kérem, hogy járjon el ez ügyben, hogyha egyetért ezzel ‑, miért nem tudunk egy olyan módosítást keresztülvinni, amely német mintára nem lehetővé tenné a Magyar Nemzeti Bank számára, hogy az eredményét mindenkor befizesse a költségvetés irányába, hanem köteleznénk erre. Adott esetben ugyanis nem feltétlenül amellett húzódik a nemzetgazdasági érdek, hogy a Magyar Nemzeti Bank fialtassa ezeket az összegeket, műkincseket vegyen, egy új irodaházat avasson, vagy adott esetben konferenciákat szervezzen, hanem főleg most, a válság sújtotta időszakokban a költségvetésnek nagyon nagy szüksége van erre a forrásra. Ha a német nemzetgazdaság valamiért úgy gondolta, hogy a mindenkori magyar nemzeti banki (sic!) eredmény kötelezően befizetendő, érdeklődnék nagy tisztelettel, hogy Magyarország miért nem mer elindulni ezen az úton.

(17.20)

Hiszen azt látom, hogy most az aranykészlet árfolyamváltozásokat illető különböző momentumai okoztak egy nagy eredménykiugrást, és mellette a saját tevékenység kisebb részben, ez a több mint 250 milliárd forint nyilván most jól jön a járványügyi védekezéshez. Más években, korábban például a devizahiteleseket nagyon károsan érintő átváltásból származott egy olyan több száz- vagy akár ezermilliárdos többlet az MNB-nél, amit ilyen nyomokban nem láttunk viszont a költségvetésben, pedig legalább a hitelkárosultak nehéz helyzetét csillapítandó többféle intézkedésre elegendő lett volna.

Nem kívánok pontonként belekötni ebbe az előterjesztésbe, mert vannak ennek jó irányú javaslati pontjai is, ezeket ne vitassuk el. Már beszéltünk arról, hogy örökbefogadás esetén a családi pótlékot ne csak az kaphassa, aki a paragrafus szerint jogosult rá, hanem az is, aki valóban az oktatást-nevelést végzi, ezt például szerintem mindannyian jóérzésű családos emberként, szülőként, vagy aki közöttünk egyedülálló, biztos, hogy úgy is tudja támogatni. De azt látom, hogy rendszerszintű problémák vannak. Arra a Magyar Nemzeti Bankra bízzák a pénzügyi fogyasztóvédelmet, amely szervezeti struktúráját és ‑ legyünk őszinték ‑ viselkedését tekintve sokszor alkalmatlan erre a szerepre, akkor is, ha kijönnek onnan nagyon jó ötletek, aztán kijönnek olyan vérfagyasztó elemzések, amelyekkel nagyon nehéz mit kezdeni. Önálló szervezeti struktúrában, mi úgy gondoljuk, sokkal hatékonyabb lenne a pénzügyi ellenőrzést foganatosítani, és talán jó pár tízezer devizahitel-károsult is nyugodtabban hajtaná álomra a fejét, ha ugyanezzel az információval találkozna, akár kormánypárti részről, egy olyan szándékkal, amely a pénzügyi ellenőrzést önálló, független szférában tartaná, nem pedig beszuszakolná egy mamutszervezetbe. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)