Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az élet néha felülírja a tervezett felszólalási témákat, hiszen amikor felkészültem erre a napirend utánira, nem számíthattam arra, hogy a forint árfolyama átlépi a 330-as sávot az euró tekintetében. Én is annak a híve vagyok, hogy egy apró szellőre nem kell megváltoztatni sem a kormány gazdaságpolitikáját, sem pedig az MNB különböző inflációs céljait vagy kamatpolitikáját, de amikor az apró szellőből vihar látszik kibontakozni, akkor bizony jobb hamarabb beavatkozni, és kisebb károkat szenvedünk el.Szeretném leszögezni, hogy nemcsak az a fő bajom, hogy a reálkamatláb negatív, és ez nem ösztönözi a beruházásokat, én leginkább a devizahitel-károsultak, hitelesek szempontjából közelítem meg ezt a kérdést. Egyértelműen célom az alacsony kamatszint fenntartása, ameddig csak lehetséges. Jelen pillanatban egy olyan helyzet, olyan döntési szituáció áll előttünk, amikor a kamatszint növelésén kívül is lennének egyéb lehetőségek a leendő bajok elhárítása tekintetében. A Magyar Nemzeti Bank mindezeket a lehetőségeket nem használja ki, nem lépi meg ezeket, a kormányzat pedig ahelyett, hogy csillapítaná ezeket a folyamatokat, és közben átalakítaná gazdaságpolitikáját egy intelligensebb irányba, még olajat is önt a tűzre. Azt látjuk, hogy az infláció kordában tartásáért felelős jegybank többféleképpen beavatkozhatna. Egyrészt tisztességes kommunikációval, nem pedig szűkszavú közleményekkel és lekezelő válaszokkal. A második a már említett kamatemelés, amit szeretnék elkerülni és a lehető legkésőbbre tolni. Bár az is látszik, hogy a világon a mindennapos tendencia a kamatemelések egymást követő lépéseiből fog állni. Szeretném, ha minél később kellene ehhez Magyarországnak csatlakoznia. Harmadsorban pedig egyéb intézkedésekkel, például a kamatfolyosó finomhangolásával érdemi lépéseket lehet elérni a saját biztonságunk megőrzése tekintetében.

Az is látható, hogy Orbán Viktor egyik korábbi gazdaságpolitikai érve, miszerint a gyenge forint jó az úgynevezett exportáló cégeknek, nemzeti megközelítésből megbukott. Ugyanis ha megvizsgáljuk, hogy a magyar mikro-, kis- és középvállalkozói szektor mekkora exportvolument tud lebonyolítani, hát, akkor nem tudom, sírjunk vagy nevessünk a végén, és ez nem az érintett cégek hibájából, hanem a kormányzat tökéletesen elhibázott gazdaságpolitikájából következik.

Szeretném elmondani, hogy az az exportvolumen, amit Orbán Viktor vérrel, verejtékkel véd akár a gyenge forint fenntartásának árán is, jellemző módon külföldi gazdasági érdekeltségek, közületek által lebonyolított valami, ami a magyar, a szűkebb értelemben vett magyar gazdaság érdekeit nem feltétlenül szolgálja. Arra is bazírozott sokáig az Orbán-kormány, hogy a lehívott uniós források gyenge forint mellett „többet érnek neki” a hazai piacon, tehát az eurójáért több forintot tud kapni. Ezen elképesztően gyermeteg hozzáállás mentén a beavatkozás nemcsak azért maradt el, mert nem ismerte fel a bajokat adott esetben a Nemzeti Bank, hanem a Nemzeti Bank álláspontom szerint úgy viselkedik, mintha profitorientált szervezet lenne, tehát a saját nyereségességének elérése egyfajta lehetetlen öncéllá vált számára. Erre javasoltam azt a Jobbik nevében, hogy a Magyar Nemzeti Bank mindenkori úgynevezett nyereségét, többletét kötelező jelleggel német minta alapján fizesse be a magyar költségvetés számára, ne opcionális módon és ne tetszőlegesen. A Jobbik javaslata szerint pedig ezt a befolyt összeget egy kártérítési alapba kell csoportosítani, amiből a korábban bajokat szenvedett hitelkárosultakat kell megsegíteni, illetve azokat is, akiket már kilakoltattak otthonokból. Tisztességet kell tehát hozni ebbe a rendszerbe.

Azt kell hogy mondjam, az első kis szellőre valóban nem kell az alacsony kamatkörnyezetet feladni, de amikor már vihar közeledik, akkor Kovács Zoltán kormányszóvivő elképesztő rossz dolgokat tesz, amikor közli, hogy nem zárja ki, hogy spekulációs folyamatok állnak a háttérben. Tehát olajat önt a tűzre egy gyenge, beavatkozásra képtelen kormányzat látszatát festve. Az Orbán-kormány hibája ebben az egész rendszerben, mert ne mossuk össze az MNB-t a kormány gazdaságpolitikájával, az Orbán-kormány hibája egyértelműen az, hogy elmulaszt anticiklikus gazdaságpolitikát folytatni, a „jobban menő” években elmulasztott felhalmozni. Elmulasztotta azt, hogy adott esetben a későbbi beavatkozások lehetőségeit összeszedje, tartalékoljon, mondjuk, állami alapokat hozzon létre, amelyek termelő beruházásokat tudnak finanszírozni, és amelyek megteremtik, hozzájárulnak a későbbi tartalékok felhalmozási folyamataihoz.

Most, 11 évvel a világválság után, amikor a világ sokkal, hangsúlyozom, sokkal jobban el van adósodva, mint a korábbi válságidőszakban, elvárható lenne, hogy a kormányzat igazítson a gazdaságpolitikáján, felismerje a problémákat, és érdemi lépéseket foganatosítson annak érdekében, hogy ne csak az alacsony kamatszintet lehessen fenntartani, de a magyar emberek pénzügyi biztonságát is, ameddig csak lehetséges ez a világ forgatagaiban. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)