Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha arról beszélgetünk egy zárszámadási vita kapcsán, hogy az annak tárgyául szolgáló költségvetést ki milyen módon támogatta, szeretném elutasítani azt a vérbolsevik retorikát, amely szerint, ha valaki a drága, nagy P-vel írt párt költségvetését nem támogatja, akkor az onnantól minden elemét elutasítja, és ha valamely elemét esetleg támogatja, akkor az egészet támogatnia kell.

Nem a Tanácsköztársaságban élünk, retorikailag önök lehet, hogy néha igen, de a helyzet az ‑ hogy Boldog István is megértse, igyekszem megvilágítani ‑, amikor ön azt mondja, hogy magyar népmeséket kíván eljuttatni az óvodákba, maximálisan támogatom és kezet nyújtok önnek.

Amikor én benyújtok egy költségvetési módosítót, amit önök nem fogadnak el, és ennek az a tárgya, hogy a lombikbébiprogramot maximális anyagi támogatással, várólisták nélkül lássák el, hogy minél több vágyott magyar gyermek megszülessen, és önök ezt nem támogatták, akkor mi a véleménye a saját gondolkodásmódja alapján? Az, hogy önök nemzetellenesek, álnemzetiek? Ebben a kérdésben egészen biztosan igen. Ugyanakkor kérem, ne rója fel nekem, hogy az önök költségvetési tervezetének egyes fejezeteit nem támogatom; az Erzsébet-táborokat történetesen igen.

Mondjuk, a vendégmunkások tömeges és szervezett betelepítésére a költségvetésben elkülönített összegeket nem fogom tudni támogatni, márpedig önök Tiszaújvárostól kezdve számtalan nagyvárosig vendégmunkások tömegeit szervezetten telepítik be Magyarországra. Hogy jön ez össze a migrációs stratégiájukkal? Tehát azért érdemes lenne erről is egy-két szót beszélni. Ezen szervezett betelepítést a Jobbik és egyébként épeszű ellenzéki szereplők sem támogatják. Önök mégis csinálják. Tehát bőven találunk a zárszámadás tárgyául szolgáló költségvetési tervezetben olyan pontokat, amelyek üdvözlendők, és bőven találunk olyanokat, amelyek nem.

És hát akkor beszéljünk még egyről! A CSOK-ot alapvetően mint konstrukciót én magam támogatom, minden épeszű otthonteremtési elképzelést támogatok. De Boldog képviselőtársam! Azt nem tudom támogatni, hogy önök a Magyarországra érkező oltalmazottakat előadásokon felvilágosítják a CSOK felvételének lehetőségéről. Márpedig önök ezt csinálják.

A helyzet az, hogy egy költségvetési tervezet bonyolultabb, mint az ön világképe, miszerint ha támogatjuk, akkor jó kommunisták vagyunk, ha nem támogatjuk, akkor nem vagyunk jó kommunisták. Sokkal szofisztikáltabb rendszerről beszélünk, ahogy a zárszámadás is bonyolultabb ennél.

Hovatovább, a 400-500 ellenzéki módosító között egészen biztos, hogy találunk olyat, amelyet derék hazafiként ön is támogat, és én is támogattam volna, ha ez keresztülmegy. Vélelmezem, hogy a lombikbébiprogram ilyen, csak az ön kormánya ezt nem engedte önnek sem támogatni, nekem pedig esélyem sem volt ebből kifolyólag a Ház elé juttatni. De azt hiszem, hogy konszenzus kellene hogy övezze legalább a családtámogatási rendszer ilyen elemeit, mert a demográfiai céloknál fontosabbak nincsenek Magyarországon. Éppen ezért bánt engem az a demográfiai mélyrepülés, amelyet önök próbálnak győzelemként beállítani.

Ha segíteni akarnának ezen a területen, akkor ebben a költségvetésben és a zárszámadásban, államtitkár úrra reagálva ‑ és egyébként köszönöm, hogy reagált, mert derék férfihoz illő magatartás az, hogy nem várja meg a vita végét, hanem igenis igyekszik azért kételyeket eloszlatni, és tényekkel, számokkal operálni, én is ‑, a demográfiai célokra kívánunk pozitív irányba kihatni.

Úgy gondolom, hogy a négygyermekesek esetében bevezetett szja-mentességet, ugye. édesanyákról beszélünk, háromgyermekesektől kellene, és kellett volna megnyitni. Már csak azért is mondom ezt, mert emlékeim szerint a miniszterelnöki nyilatkozat az első, amely bejelentette ezt a konstrukciót, erről szólt. Ha háromgyerekesektől élvezhető a személyijövedelemadó-mentesség, akkor egy széles társadalmi csoport tudja ezt igénybe venni, és lehet, hogy ez a mutatókon is látszik. Négygyermekesek esetében lényegében, legyünk optimisták, egy-két tízezer emberről beszélünk Magyarországon, ahol a vágyott gyermekek többsége már szerencsére világra jött.

Tehát ha vannak demográfiai céljaink, sokkal szélesebb körben kell hatni ezekkel az eszközökkel. Érthetetlen számomra, hogy miért írták felül a saját miniszterelnöküket ebben a kérdésben. Nyilván megvizsgálták a költségvetést, látták azt, hogy nem annyira csodálatosan hasít a magyar gazdaság, mint ahogy önök ezt itt elmondják a parlamentben, és államtitkár urat is kiváló szakemberként arra kényszerítik, hogy védje minden eszközzel azt is, ami egyébként védhetetlen a költségvetési tervezetben és ebből kifolyólag a zárszámadásban.

Ugyanígy a nagyszülői gyed esetében is javasoltuk azt, hogy a nyugdíjba vonulás előtti legfontosabb évek tekintetében ne éljünk olyan szűkítéssel, hogy a nagyszülői gyed mellé nem lehet nyugdíjat felvenni. Teljes mértékben és együttesen kellene, lehetne biztosítani ezeket az eszközöket, pontosan azért, mert az én családfogalmamba is az fér bele, hogy a nagyszülők minél szélesebb körben tudják segíteni utódaikat, és minél több vágyott gyermek megszülethessen.

Viszont sajnos nem közelítettünk ehhez az utóbbi időszakban sem, bár Bencsik András telehazudta a magyar eget a Demokrata hasábjain, hogy ötven év után már a gyarapodó nemzetek közé léptünk. Sajnos, még egy kisvárosnyian fogyunk. A mostani, tavalyi katasztrofális évhez képesti 5,5 százalékos javulással szerencsére el tudunk jutni nagyjából a 2017-es élveszületések száma szintjére; a 2016-osra nem, mert az magasabb még az idei várható, az eddigi adatok alapján felszorzott adatnál is. De az biztos, hogy a 2010-es szintet már el kell felejtenünk, és sokáig nem fogjuk elérni, pontosan a helyes államtitkári megállapítás miatt, amely a szülőképes korú hölgyek számának folyamatos apadására utalt.

És akkor álljunk meg a termékenységi arányszámnál egy pillanatra! És nagyon örülök, hogy ezt felhozta. A demográfia egy szakma. Ez a szakma leszögezi, hogy mondjuk, a házasságkötések száma nem demográfiai mutató, de ezen most lépjünk túl. A helyzet az, hogy az összes volt szocialista országban és a régió országaiban bekövetkezett egy elképesztő termékenységiarányszám-beli zuhanás 1,2-1,3-as szintre, ugye, Magyarország is itt volt valahol 2008-2009 környékén. És az is megfigyelhető volt, hogy a termékenységi arányszám visszaállt egy 1,5-1,6-os szintre az összes régióbeli országban, kivéve Magyarországon.

És én nem vitatom el, hogy a 2010 előtti kormányzásoknak, de még a Bokros-csomagnak is van ehhez köze, hiszen eltoló népesedési hatásokat gyakoroltak. Viszont ez a visszapótlódás ‑ mert a demográfiai szakma ezt így hívja ‑ végül bekövetkezett Magyarországon, és szerencsére 2015-16-ra itt is elértük az 1,44-es, aztán 1,49-es termékenységi arányszámot. Én nagyon szurkolok annak, hogy ez menjen fel akár 1,6-ig is. A helyzet az, hogy sajnos nem ment fel, megtorpant pár éve ez a mutató, a tavalyi kis csökkenés után megint visszapótlódott ez a csökkenés, és megint nagyjából egyensúlyban van.

De, államtitkár úr, legalább magunk között legyünk már őszinték: 90 ezer környéki születésszám ön szerint mekkora lélekszámú Magyarországot jelent évtizedes távlatban, több évtizedes távlatban? 6,3 milliós Magyarországot vetít előre a mostani élveszületések száma. Ha önök sikerrel veszik ezeket az akadályokat, és a helyesen kitalált babaváró konstrukció meg egyebek adott esetben meg tudják egy kicsit lökni ezt a számot, akkor nem 6,3 millióan leszünk, hanem 6,5 millióan, és ez is egyébként eredmény. De ne állítsák azt, hogy gyarapodásba fordult a magyarság, vagy trendfordulót értünk el, mert a mai adatok egy 6-7 milliós magyarságot vetítenek előre itt, a csonka országon belül is. Ez egy borzalmas jövőkép!

Mindannyiunknak ezen kellene változtatni, mert ha ez így létrejön, akkor az egészségügy, a nyugdíjrendszer, az állami eltartórendszerek először recsegnek-ropognak, aztán 2030 után sorra fognak bedőlni. Ezen katasztrofális jövőképpel őszintén kellene szembesülni. Önök is tudják, hogy így van, csak nem beszélnek róla, de ha van bennünk felelősség, akkor a legőszintébben kitárgyaljuk ezt a problémakört, és nem engedjük Bencsik Andrást hazudozni gyarapodás tekintetében, miközben évente kisvárosnyian fogyunk.

(14.40)

Azt is szeretném elmondani, elhangzott itt, hogy a magyar gazdaság visszaesése a járványügyi veszélyhelyzet közepén lényegében alacsonyabb 1-2 százalékponttal, mint az európai átlag, és ebből kihozta egy-két képviselőtársam a kormányoldalon, hogy a magyar gazdaság erősebb ilyenkor is, mint az európai. Ugye, itt arról beszélünk, hogy a magyar gazdaság vagy GDP-adat tizenhárom egész valahány tized százalékkal esik, miközben az európai esési átlag nagyjából 15 százalék körüli.

Viszont Európában, főleg a nyugatabbi részén, nem jellemzőek azok a gazdasági betegségek, mint nálunk, példának okáért az, hogy a teljes vendéglátóipari szakma vagy annak 80 százaléka vagy elvesztette a bevételét, vagy óriási kiesést szenvedett el, de ezek az emberek nem jelennek meg, képviselőtársaim, rendre a statisztikában, hiszen nagyon sokan kényszerből úgy kell hogy alkalmazásban legyenek, hogy minimálbért vagy akörüli összeget megkapnak rendes banki átutalásos formában, papíron, az összes többit pedig zsebbe. Ennek, amit adott esetben zsebbe kaptak vagy borravaló gyanánt kaptak, a kisesése nem fog az önök statisztikájában megjelenni, és higgyék el nekem, Franciaországban, Németországban nem így járnak a vendéglátósok. Tehát én elhiszem, hogy GDP-adatokra nagyon kellemes lehet mutogatni, de ettől még a zuhanás elvitathatatlan, és ettől még a zuhanással nekünk valamit kezdenünk kellene.

A „mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások versus multik” kérdéskörben én egyetértek Banai államtitkár úrral maximálisan. Szerintem egyet tudunk érteni itt mindannyian a teremben abban a célban, hogy a nemzetközi termelési lánc vagy értéklánc egy magasabb fokára kellene bekapcsolni a magyar mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat is, hogy a hozzáadott értékük növekedni tudjon, és ezáltal multiplikátorhatások révén erősödjön a magyar nemzetgazdaság is.

Ezért nem értem azt, államtitkár úr, és őszintén nem értem, hogy az érintett multi cégeket miért kedvezményezik túl. Tehát ha megnézi azt, hogy az Audi hányszor kapott vissza nem térítendő támogatást ettől a kormánytól 2010 óta, akkor azt látja, hogy többszörösen kifizették az összes újonnan létrejövő munkahely teljes bértömegét, és nem biztos, hogy ennek volt gazdasági racionalitása vagy indoka. És azt is láthatjuk eközben, hogy a magyar mikro-, kis- és középvállalkozások egy munkahely megteremtésére átlagosan töredék támogatáshoz tudnak csak jutni a multikhoz képest. Én nem kérem azt, hogy nyomják el a multikat, és kapják ők a kevesebbet, én csak azt kérem, hogy a magyar mikro, kis és közepes is kaphasson ugyanannyit piaci átlag gyanánt legalább, mert ez lenne egy patrióta gazdaságpolitika alapja.

Amíg ez nem valósul meg, addig nagyon nehéz elhinni azt a nagyon sok szépen hangzó retorikai körmondatot, amit elmondanak. Tehát már a miniszterelnök is korábban talán kiemelte, hogy ne azt nézzék, amit mond, hanem azt, ami csinál. Mi azt nézzük, amit önök csinálnak, és azt látjuk, hogy bár vannak pozitív irányú elmozdulások, a „magyar népmesék az óvodákban” kampány kimondottan ilyen, én nagyon-nagyon üdvözlöm, de összességében nemzetgazdasági szinten nem tudtak elmozdulni, demográfiai szinten nem tudtak elmozdulni. Ez a költségvetés és az abból kifolyó zárszámadás pedig bebetonozza a magyar jövő felélését, ennél katasztrofálisabb diagnózist pedig nem lehet egy költségvetésről adni. Éppen ezért ez a véleményünk bizony a zárszámadási vitán is, jól látják, lenyomatot képez. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)