Banai Péter Benő

BANAI PÉTER BENŐ pénzminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mondhatnám, hogy déjà vu érzésem van, hiszen évről évre, amikor a kormány beszámol az előző évi költségvetés végrehajtásakor, akkor hasonló kritikákat kapunk, mint most.

Általános megállapítás annak kapcsán, hogy a tervezetthez képest jobban alakultak összességében a gazdasági és államháztartási folyamatok, hogy, hát, ezek a jó számok csak termelési jelentésnek tekinthetőek, hurráoptimizmus az, amit mutat a zárszámadás, rózsaszín álomvilágban élünk, és egyébként pedig semmi sem stimmel.

Összességében azt kell hogy mondjam, hogy hála istennek, vannak olyan adatok, amelyek eltérnek az előzetesen feltételezettektől. Hála istennek, hogy a gazdasági növekedés nagyobb lett, mint amit gondoltunk. Hála istennek, hogy a foglalkoztatottak száma nagyobb mértékben növekedett, mint azt a 2019-es költségvetés elfogadásakor feltételeztük. Hála istennek, és ezenkívül azt gondolom, mindnyájunk munkájának köszönhető az, hogy a reáljövedelmek nagyobb mértékben növekedtek, mint azt gondoltuk. Ezekben tehát valóban eltérnek a zárszámadási számok ahhoz képest, mint amit a költségvetés jóváírásakor láttunk. És van, ahol állandóság van, vannak olyan tényezők. Hála istennek, évről évre azt láttuk, hogy az államadósság-ráta csökken, az államháztartási pozíciót meg tudjuk őrizni.

Én azt gondolom, csatlakozva Nacsa Lőrinc képviselő úrhoz, hogy egy zárszámadás, egy gazdasági dokumentum bemutatása azért alapvetően mégiscsak a számokról kell hogy szóljon. Ezért engedjék meg, hogy elismételjem, hogy mit mutat a 2019-es zárszámadásitörvény-javaslat.

A gazdasági növekedés tekintetében 4,1 százalékkal kalkuláltunk, ehelyett 4,6 százalék lett a növekedés. Ezen belül a beruházások a tervezett 7,5 százalékos növekedéshez képest 12,2 százalékkal növekedtek. A háztartások fogyasztása a tervezett 3,9 százalékhoz képest 4,2 százalékkal növekedett.

A foglalkoztatás: a versenyszférában 1,9 százalékos tervszám helyett 2 százalékkal bővült a foglalkoztatottak száma. A közszférában egy csekély 0,3-es csökkenéssel számoltunk, ugyanakkor a közmunkaprogramokból, a Start-munkaprogramból a számítottnál többen tudtak átmenni a versenyszférába, ezért a közszférában 3,8 százalékos létszámcsökkenés valósult meg.

Ahogy említettem, a keresetek is nagyobb mértékben növekedtek, mint azt feltételeztük. A nettó átlagkeresetek 8,8 százalék helyett 11,4 százalékkal bővültek. Az való igaz, hogy az infláció is némileg magasabb lett mint terveztük: 2,7 százalék helyett 3,4 százalék, de a nettó átlagkeresetek növekedése ezt bőven meghaladta. Ha jól számolom, 2,6 százalékpont volt a reálkereset-növekedés az előzetesen tervezetthez képest, tehát jóval nagyobb mértékben növekedtek a nettó átlagkeresetek, mint ahogy az infláció bővült.

Én azt gondolom, hogy e tekintetben, hogy a számok eltérnek a tervezettől, az ellenzéki padsorokból a kormányzat és a kormányzati frakciók inkább, azt gondolom, hogy elismerést kellett volna hogy kapjanak a szidás helyett. Én azt gondolom, hogy ha az ellenzék prognózisai valósultak volna meg, akkor most nem ilyen számokról beszélhetnénk.

Kritikaként hallottam azt, hogy a kormányzat tudatosan alulbecsüli a bevételeket, és aztán a többletbevételt felhasználja. Én nem emlékszem a 2019-es költségvetés vitájából arra, hogy bárki az ellenzéki padsorokból arról beszélt volna, hogy nem jól tetszenek tervezni, tessék megemelni a gazdasági növekedési prognózist, tessék megemelni az ez alapján várható bevételeket. Én pont az ellenkezőjét hallottam. Tehát ha azokat az ellenzéki képviselőket hallgattuk volna meg, akik most kritikával élnek, és azt mondják, hogy nem jó volt a tervezés, pontosabbnak kellett volna lennie, és az ő prognózisaikat vesszük át, akkor teljesen más folyamat lett volna. Elnézést, tetszettek volna akkor azt mondani, hogy annyira jól áll a magyar gazdaság, hogy nem 4,1 százalékos gazdasági növekedéssel, hanem 4,6 százalékos növekedéssel kell számolni, és ennek megfelelően több bevétellel és több kiadással kalkulálni. Én ilyen jellegű észrevételekre a költségvetés elfogadásakor nem emlékszem.

Engedjék meg, hogy néhány konkrét felvetésre reagáljak! Z. Kárpát Dániel képviselő úr úgy fogalmazott, hogy az a gazdaságpolitika, ami a tavalyi év zárszámadásából is kirajzolódik, csak szavaiban jobboldali, nemzeti, valójában a multinacionális tőkét szolgálja. Képviselő úr a bankadót említette példaként.

Engedjék meg, hogyha én azt mondom, hogy ez a gazdaságpolitika jobboldali szellemiségű, ami alatt azt értem, hogy családban és nemzetben gondolkozik, akkor a költségvetési számokon, a családtámogatásokon vagy most a Trianon-évforduló kapcsán mondhatom, határon túli magyar testvéreink támogatásában is tükröződik. Nem volt ez másképp a 2019-es költségvetésben sem.

Ha képviselő úr arra gondol, hogy nem a nemzeti cégeket hozza pozícióba ez a gazdaságpolitika, akkor engedje meg, hogy vitatkozzak ezzel a megállapítással. Ami az adórendszert illeti, olyan állítások is elhangzottak, hogy a kisvállalkozások, akik ismert módon, döntően hazai tulajdonban vannak, nagyon sok adót fizetnek, szemben a multikkal, hadd mondjam el, hogy a kata, kiva új adónemek, amelyek a polgári kormányzás alatt kerültek bevezetésre, rendkívül népszerűek, és kisebb adót jelentenek a döntően hazai tulajdonú kis- és középvállalkozások számára, mint a többi adónem.

Ami a bankokat illeti, képviselő úr figyelmét felhívom arra, hogy Európában egyedülálló módon a 2010-ben megválasztott kormányzat és az őt támogató frakciók elsőként fogadták el a bankadó bevezetését. Arra is felhívom a figyelmet, hogy az ön által említett, egyszeri 50 milliárd forintos tétel mellett az adórendszer szerves részét képezi a bankadó, ami az idei évben és a jövő évben is befizetendő.

És arra is felhívom képviselő úr figyelmét, hogy azt gondolom, hogyha a patrióta vagy nemzeti gazdaságpolitikát abban mérjük le, hogy a vállalkozások tulajdonosi szerkezete hogyan néz ki, akkor például pont a bankszektorban számos bank került nemzeti tulajdonba, nemzeti kötődésű tulajdonba. Említhetem a Budapest Bank megvásárlását, az Erste részvényeinek részbeni állami tulajdonba kerülését vagy az MKB Bankkal kapcsolatos változásokat.

(12.40)

Ami Z. Kárpát Dániel képviselő úr azon megjegyzését illeti, mely szerint a foglalkoztatási számok, a statisztika torzít, a kormányzat torzít, azt kérem képviselő úrtól, hogy ne a kormánnyal, sőt még ne is a KSH-val, hanem az Eurostattal vitatkozzon, ugyanis a foglalkoztatási adatokat európai uniós módszertan szerint egységes elvek, egységes gyakorlat szerint kell számba venni minden európai uniós országnak. Ezen egységes, minden országra vonatkozó statisztika alapján tudom azt elmondani önöknek, hogy 2019-ben és a megelőző években is a magyar foglalkoztatási ráta európai szinten kimagasló mértékben növekedett, párhuzamosan a munkanélküliségi ráta csökkenésével.

A foglalkoztatáson túl pedig a béreknél többször elhangzott, hogy torz az adórendszer, hiszen az alacsonyabb keresetűek többet adóznak. Itt vannak a kezemben a statisztikák. Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak abban igaza volt, hogy ma minden kereset után adózni kell, a minimálbér után is. Azt azért egyrészről meg kell jegyezzem, hogy az adóelkerülésnek ismert formája volt korábban, hogy valakik papíron minimálbért kerestek, és zsebbe kapták a fizetésüket, és a minimálbér után nem adóztak. Emellett pedig a fontos mondandóm: a tények azt mutatják, hogy a minimálbéren foglalkoztatottaknak az adózás után és az infláció után figyelembe vett reáljövedelme 2010 óta radikálisan növekedett. Ha csak a nettó jövedelmeket nézem, egy minimálbéres, akinek nincsen gyermeke, több mint 70 százalékkal többet keres a nettó kereset tekintetében most, mint keresett 2010-ben. Gyermekszámtól függően ez a szám értelemszerűen növekszik: egy háromgyermekes család esetében bőven 100 százalék fölötti a nettó átlagkereset-növekedés.

Ami az árfolyamot illeti, Z. Kárpát Dániel képviselő úr és Mellár Tamás professzor úr, képviselő úr is utalt erre, sajnos nincs itt a teremben, de ismét rögzíteni szeretném, hogy a kormánynak nincs árfolyamcélja. A mindenkori költségvetési törvényekben technikai kivetítés szerepel, ami azt jelenti, hogy a megelőző időszak átlagárfolyamát tüntetjük fel. Miért nincsen? Nem akarjuk a piacokat befolyásolni, a forint szabadon lebeg. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt időszakban a forint árfolyama gyengült például az euróhoz képest. De miért? Épp azért, mert önök által is említett világméretű gazdasági válság van, világméretű gazdasági visszaesés, az Európai Unió összes tagállamának a gazdasága visszaesik. Sajnos, nem kivétel ez alól Magyarország sem, ami egy nyitott gazdaság, és ennek a folyamatnak a részeként a térségben lévő, sokak által még közepes jövedelműnek minősített vagy a statisztikák alapján közepes jövedelműnek minősített országnak az árfolyama is gyengül. Kérem, nézzék meg a lengyel złoty árfolyamának a változását, a cseh koronának a változását vagy más környékbeli árfolyamváltozásokat!

A nyugdíjakat illetően a képviselő úr arra is utalt, hogy az árfolyamgyengülés az árakban lecsapódik, nagyobb áremelkedést eredményez, és a nyugdíjak reálértékét sem lehet megőrizni. Egyrészről hadd mondjam el tényszerűen, hogy 2019-ben, novemberben kiegészítő nyugdíjemelésben részesültek a nyugdíjasok. Ha hosszabb időtávot nézünk, akkor 2010-hez képest a nyugdíjak reálértéke mintegy 10 százalékkal növekedett, köszönhetően annak, hogy amikor a tervezettet meghaladó infláció valósul meg, akkor kiegészítő nyugdíjemeléssel él az állam, amikor pedig alacsonyabb a várható infláció a tervezetthez képest, akkor nem veszi vissza a nyugdíjakból ezt az összeget.

Arra is felhívom a figyelmet, hogy épp az önök előtt lévő zárszámadásitörvény-javaslat mutatja be, hogy ezen túl 2019-ben nyugdíjprémiumot fizetett az állam, valamint 9 ezer forintos rezsiutalványban részesült mintegy 2,6 millió nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban részesülő személy.

A családtámogatásoknál a képviselő úr, ha jól idézem, az „aljas trükközés” és a „statisztikai hazudozás” kifejezéseket használta a tekintetben, hogy milyen kiadások kerülnek feltüntetésre a családi támogatások között. Ezeket a kifejezéseket, engedje meg, képviselő úr, hogy visszautasítsam. Hadd mondjam el az előterjesztő nevében, hogy minden adat a legjobb tudásunk szerinti valóságot tükröző adat. Ha a képviselő úr arra gondolt, hogy a családtámogatások körében milyen tételeket célszerű figyelembe venni, erről lehet egy jó szakmai vitát folytatni. Az állításom az, hogy ha az ön által a családtámogatásokon kívül számolandó „Nők 40”-nel nyugdíjba menő embereket, az ő juttatásukat kivesszük, akkor is európai mértékben kimagasló a magyar családtámogatásoknak az összege.

Az pedig filozófia kérdése, hogy a családi körbe kit számolunk el: a szülőket, gyermekeket vagy a nagyszülőket is, akik hitünk szerint a család szerves részét képezik, és bizony a „Nők 40” lehetőség azt jelentette számos család számára, hogy a nagyszülők tudnak segíteni a szülőknek a gyermekek nevelésében.

Itt hadd jegyezzem meg, hogy noha valóban a zárszámadás nem a demográfiai vitákról szól, de a képviselő úr megemlítette az élveszületések számát. Azt mindnyájan tudjuk, hogy ez két tényezőtől függ: egyrészről a szülőképes korú nők számától, másrészről a termékenységi mutatótól. Visszamenőlegesen eléggé nehéz megnövelni a nyolcvanas években született nők számát. Ezért a kormányzat mit tud tenni? Olyan intézkedéseket hoz, amelyekkel a gyermekvállalást anyagilag is segíti azzal a céllal, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen egyet az elszegényedéssel, épp ellenkezőleg, és azt látjuk, hogy a termékenységi ráta, hál’ istennek, növekszik. Messze vagyunk még a kettő fölötti mértéktől, de képviselő úr, azt kérem, a tények alapján ismerje el, hogy azt a tényezőjét az élveszületéseknek, amire a gazdaságpolitika, a társadalompolitika hatással bír lenni, pozitív irányba sikerült elmozdítani, azt gondolom, köszönhetően annak is, hogy 2010 óta milyen intézkedéseket hozott a kormányzat.

Molnár Gyula képviselő úr két általános megjegyzésére, engedjék meg, hogy reagáljak. Az egyik megjegyzés az volt, hogy a kedvező gazdasági számok a világgazdasági konjunktúrának, az uniós pénzeknek köszönhetőek. Igazából 2013 óta ezt halljuk, de ha ez így lenne, akkor megkérdezem, miért van az, hogy mégiscsak a magyar növekedés az uniós átlagot érdemben meghaladta, és olyan országokban, amelyek szintén elvileg részesülhettek a konjunktúrából, gondolok itt, mondjuk, az Európa déli részén lévő országokra, akik csatlakozásuk óta, több mint három évtizede az Európai Unió költségvetésének nettó haszonélvezői, nem láttunk ilyen növekedést. Ha igaz lenne az a narratíva, hogy egy növekedés csak annak köszönhető, hogy milyen a világgazdasági konjunktúra meg kap‑e a tagállam uniós forrást vagy sem, akkor azt látnánk, hogy az említett déli országok, nem akarom sorolni őket, szárnyalnának, de tudjuk, hogy sajnos nem ez a helyzet.

A másik általános felvetés pedig a társadalmi egyenlőtlenségekre vonatkozott, a zárszámadás is képviselő úr véleménye szerint ezt mutatja. Engedjék meg, hogy vitatkozzak ezzel. A mi meggyőződésünk az, hogy a társadalmi mobilitás legfőbb csatornája a munka kell hogy legyen. A számok azt mutatják, hogy hál’ istennek, 2019-ben többen éltek munkából, mint 2018-ban, és mindenkinek, aki munkából él, a jövedelme növekszik, valamint a munkában állók közül is az alsóbb jövedelmi kategóriákban lévőknek a jövedelme a 2016-os a bérmegállapodásnak köszönhetően jelentősen növekedett. Tehát 2016 óta a minimálbéren, garantált bérminimumon foglalkoztatottaknak a jövedelme nagyobb mértékben növekedett összességében, mint a nemzetgazdasági átlag.

Azt megköszönöm, hogy Molnár Gyula képviselő úr ráirányította a figyelmet a zárszámadási javaslat szakmai részeire is, amikor felidézte, hogy az állami működési kiadások hogyan növekedtek, illetőleg a jóléti kiadások hogyan alakultak. Én azt tenném hozzá a képviselő úr által elmondottakhoz, hogy az állam működési kiadásainak növekedése jelentős részben annak köszönhető, hogy a központi igazgatási szerveknél foglalkoztatottaknak a bére növekedett. Tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy az állam többet költ magára, hanem arról van szó, hogy a tisztviselőknél béremelés valósult meg. Én úgy emlékszem, hogy amikor a 2019-es költségvetés vitája volt, akkor ezt a béremelést az ellenzéki padsorokból sem kritizálták, megvalósult a 30 százalékos béremelés, és hozzáteszem, ebben a körben, a közszférában foglalkoztatottak közül gyakorlatilag utoljára, hiszen először 2012-ben az egészségügyben dolgozók bérét kezdte emelni a kormányzat, majd ezt követte 2013-ban az oktatás és sorra minden terület.

Ami pedig a jóléti funkciókat illeti, tényszám az, hogy 2019-ben 1280 milliárd forinttal többet költött az állam jóléti kiadásokra, mint 2018-ban. Azt nézzük meg, hogy ennek mi a belső szerkezete! Az oktatási kiadások is növekedtek nominálisan, az egészségügyi kiadások is növekedtek nominálisan, a munkanélküli-ellátáshoz kapcsolódó kiadásoknál minimális nominális növekedés volt, és hál’ istennek, a magyar gazdaság nagyobb mértékben növekedett, mint ezen kiadások. Ezért láthat képviselő úr olyan helyenkénti összevetéseket, ahol, mondjuk, GDP-arányosan valamely kiadásnál csökkenés lehet.

(12.50)

De ami a sokszor említett oktatást és egészségügyet illeti, mindenféle összehasonlításban, több év átlagát összevéve nominálisan is és reálértelemben is növekednek mind az egészségügyi, mind az oktatási kiadások.

Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony hozzászólására csak két tételnél reagálnék. Tényszerűen szeretném elmondani, hogy a háziorvosok, illetőleg az alapellátás finanszírozása 2019-ben is növekedett. Például a háziorvosoknak több év alatt 520 ezer forint/hó összeggel növekedett a támogatása.

Ami pedig az egészségügyi finanszírozási rendszer problémáit illeti, mindig elmondom, hogy egyetértek azokkal a megállapításokkal, amelyek szerint van még feladatunk a kiadások növelése mellett, azon túl az egészségügy területén, de a képviselő asszony rendkívül komoly megállapítást tett, azt mondta, hogy a lábak megmentése helyett több lábat amputálnak Magyarországon, mint ami szükséges lenne. Azt gondolom, hogy ezzel azt állította, hogy a magyarországi orvosok inkább levágják a lábat, ahelyett, hogy megmentenék. Ez azért az orvosokat illetően, az esküjük betartására vonatkozóan egy súlyos megállapítás. Én nem azt feltételezem, hogy az orvosok direkt rossz szándékkal levágják az emberek lábát, hanem sajnos abból indulok ki, hogy a cukorbetegségek aránya Magyarországon magas, és az valóban érszűkülethez vezethet, és abból indulok ki, hogy ezen a területen kell változtassunk. Például ezt a célt szolgálják a mindennapos testnevelés bevezetése, és azok az életmódbeli változások, amelyek aztán oda vezetnek el, hogy a cukorbetegek száma csökkenhet.

Varju László képviselő úr, a Költségvetési bizottság elnöke szintén nagyon súlyos megállapításokat tett. Ugyan nem tisztem az Állami Számvevőszék megvédése, de úgy fogalmazott, hogy a mellébeszélésben az ÁSZ is partnere a kormánynak. Itt emlékeztetnék arra, hogy Domokos elnök úr az expozéjában elmondta, hogy 41 költségvetési szervnél találtak valamilyen problémát. Én ezt megköszönöm, nem gondolom, hogy mindenki tökéletes lenne, nem gondolom, hogy ne lennének helyenként hibák. Azt gondolom, hogy ez a számvevőszéki elnöki megállapítás azt mutatja, hogy a Számvevőszék végzi a dolgát, és azt is el kell mondjam, hogy mindezekkel együtt összességében a számvevőszéki elnök úgy fogalmazott, hogy a törvényjavaslat megalapozott, az adatok megbízhatóak. Ez egy olyan megállapítás, amivel nehéz vitatkozni, és ha képviselő úr vagy bárki a vezérszónokok közül azzal vitatkozik, hogy valósak‑e a számok, akkor azt is el kell mondjam, hogy a Magyarországot értékelő nemzetközi szervezetekkel vagy a tényleges pénzügyi befektetőkkel is vitatkoznak, hiszen ezen intézmények, szervezetek úgy látják, hogy a magyar gazdaságpolitika adatai megbízhatóak, épp ezért van bizalom a magyar állam iránt, épp ezért tudunk most is a jelenlegi válságban állampapírokat normális, sőt kifejezetten kedvező árszint mellett értékesíteni.

Az elnök úr úgy fogalmazott, hogy önkritikát kellene gyakorolni, rendes tervezés kellene, hiszen a növekedésnél szerinte 10 százalékos tévedés volt. Remélem, hogy ez az önkritika elnök úrra is vonatkozik, hiszen ellenzéki padsorokból nem az hangzott el, hogy nagyobb lehet a növekedés, hanem kisebb, tehát lehet, hogy tévedtünk. Azt gondolom, hogy ezt konzervatív, óvatos tervezésnek hívják, de ha önkritikát kell gyakorolni, akkor kérem, hogy ezt a Költségvetési bizottság elnöke is tegye meg.

Nem volt takarékoskodás, nem tudtunk segíteni. Felhívnám arra a figyelmet, hogy 1400 milliárd forint a tervezetthez képest idén az alacsonyabb adóbevétel, köszönhető ez annak, hogy a gazdasági visszaesés negatív költségvetési hatásait a kormányzat nem ellensúlyozza, sőt adócsökkentésekről döntött. Ami pedig a kiadási oldalt illeti, én nem tudom, hogy mire gondol elnök úr, amikor azt mondja, hogy nem segít a kormányzat.

Az Országvédelmi Alapba a költségvetésen belül végrehajtott 922 milliárd forintos átcsoportosításhoz képest már most 2000 milliárd forint vállalkozásokat érintő kifizetést hajtottunk végre. Mi ez, ha nem a vállalkozások segítése annak érdekében, hogy a gazdasági visszaesés negatív hatásait tompítsuk, és minél több munkahelyet őrizzünk meg?

2018-hoz képest rosszabb helyzetben vagyunk, voltunk 2019-ben, mondta elnök úr. A tények alapján ezt úgy tudom értékelni, hogy 2018-ban 5,4 százalék volt a magyar növekedés, amikor az EU-átlag 2,1, 2019-ben ‑ idézőjelben ‑ csak 4,6 százalék, amikor az EU 1,5 százalékos növekedést ért el. Pláne most azt kell mondjam, hogy soha rosszabb éveket.

Elnök úr úgy fogalmazott, hogy az adósság csökkentése nem sikerült. Ehelyett a tény az, hogy a 2019-es költségvetés elfogadásakor feltételezett 69,6 százalékos adósságrátához képest most arról tudok önöknek beszámolni, hogy 65,4 százalékra csökkent az adósság rátája.

Képviselő úr, elnök úr úgy fogalmazott, hogy nem készültünk fel a válságra.

A 2019-es költségvetés vitájakor épp arról beszéltünk, hogy a gazdasági ciklusok előbb-utóbb véget érnek, épp ezért van szükség Országvédelmi Alapra és alacsonyabb költségvetési hiányra. Készültünk, igaz, nem ilyen egészségügyi problémára, de hál’ istennek, az Országgyűlés nem fogadta el az ellenzéki képviselők azon javaslatát, amely szerint a tartalékokat ki kellene nullázni, épp ezért az Országvédelmi Alap 378 milliárd forintos összege elsőként tudott rendelkezésre állni a válság elleni védekezésnél.

Csárdi Antal képviselő úr megjegyzései kapcsán, hogy semmit sem találtunk el, pofon a stabilitásnak ‑ nem akarom ismételni magam. Kérem, nézze meg, hogyan gondolkozik a Moody’s, mondjuk, a magyar gazdaságpolitikáról. A válság bekövetkezte óta a hitelminősítők nagyságrendileg kétszáz alkalommal nyilvánultak meg különböző országokról, ebből bőven száz fölött volt a leminősítés, és ismereteim szerint nem egészen tíz volt a pozitív irányú elmozdulás. Ezek közül az egyik Magyarország adósbesorolásának a Moody’s általi pozitív kilátással történő ellátása. Ismétlem: ha vitatkoznak a tekintetben, hogy milyen volt a gazdaságpolitika, akkor azt kérem, hogy ne kizárólag a kormányzattal, ne is az Állami Számvevőszékkel, hanem azokkal vitatkozzanak, de inkább ne vitatkozzanak, hanem fogadják el azt a véleményt, amelyet Magyarországtól független szervezetek fogalmaznak meg.

Mellár Tamás képviselő úr is nagyon komoly megállapításokat tett, felhívta a figyelmet a költségvetés átláthatósága, illetőleg különböző összehasonlító mutatói tekintetében az Open Budget Survey kimutatásra. Engedjék meg, hogy azt mondjam el, hogy pontosan ismerjük a szervezetet. Az „open”, azaz „nyitott” szó nem véletlenül szerepel ebben, a Nyílt Társadalom-hálózathoz kapcsolódik ez a szervezet. Azt gondolom, tudják, hogy a finanszírozói között kik vannak, de akkor nézzük meg, hogy mivel foglalkozik ez a szervezet. Az is elhangzott, hogy az Unió egyik legrosszabb mutatószámát produkáljuk a költségvetés szerkezeti átláthatósága tekintetében. Ez a jelentés nem egy hivatalos dokumentum. Ez a jelentés nem veszi számba az Európai Unió tagállamait. Ez a jelentés egy magyarországi szervezet szubjektív véleménye alapján állt össze. A Magyarországról adatokat adó szervezet, a magyar partner egy olyan szervezet ‑ nézzék meg a honlapját, keressenek utána ‑, amelynek megrendeléseket baloldali pártalapítványok adtak. Tehát viszonylag egyszerű a politikai szálat felfedezni ebben a kérdésben.

Elnézést, ha hosszúra nyúltam, egy dologra szeretnék még reagálni. Mellár képviselő úr azt mondta, hogy prociklikus gazdaságpolitikát folytattunk, a reálgazdaság tekintetében ez azt jelentette, hogy mindenki felélte a tartalékait. Ezt pont nem tudom értelmezni a reálgazdaság, a vállalkozások szempontjából. Ha túlzott kereslet volt az elmúlt években bizonyos területeken iparági vagy szolgáltatói szektorbeli cégek iránt, ez a túlzott kereslet náluk a jövedelem növekedését eredményezte, az ő tartalékaik növekedését eredményezte. A prociklikus-anticiklikus jelleg az államháztartás szempontjából értelmezhető. Az államháztartás most éppen hogy anticiklikus, hiszen a gazdasági válság miatt az említett nagyobb hiánnyal és most növekvő államadóssággal keresletet generálunk a vállalkozásoknak.

(13.00)

Ami pedig azt illeti, hogy ugyanolyan helyzetben lennénk, mint 2009-ben: ez tételesen nem igaz. Ha csak az államháztartást mondtam, akkor emlékeztetnék arra, hogy tíz évvel ezelőtt túlzottdeficit-eljárásban voltunk, Magyarországot nem hitelezték; az akkori pénzügyi helyzetben épp hogy nem tudott segíteni a vállalkozásoknak az akkori kormányzat, hanem megszorító intézkedéseket hajtott végre, akkor volt prociklikus; és az adósbesorolásunk is némileg más volt, mint most. Azt hiszem, ég és föld a különbség, éppen ezért folytathatunk most teljesen más gazdaságpolitikát, mert az elmúlt években, így 2019-ben is megteremtettük ennek a gazdasági alapjait. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)