Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Élünk a lehetőséggel, hogy kifejtsük a véleményünket, kifejtsem a véleményemet egy olyan törvénycsomagról, amely valóban nagyon sok mindenről szól. Mégis alapvetően három kérdéskörre szeretnék koncentrálni, ahelyett, hogy lényegében az önök vita nélküli kezdeményezését, illetve ‑ inkább úgy mondom ‑ a szokásukat, miszerint egyébként a javaslatokat nemigen hallják meg, nem szokták megfogadni. (Sic!)

Éppen ezért hogyha a személyi jövedelemadóról, a társasági adóról, a kiadókról, kisadózókra vonatkozó szabályok változtatásáról, a regisztrációs adó módosításáról, az általános forgalmi adó módosításáról, a jövedéki adóról, a helyi adóról, az illetékekről szóló szabályok változtatásáról beszélnek, önmagában a vélemények és a módosítók nagyon fontosak, de most sem számítok arra, hogy önök ezt elfogadnák. Már csak azért sem, mert ‑ kezdjük itt az első fontos gondolatkörrel, és az államtitkár úrnak szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy jövő héten kedden Varga Mihály miniszter úr meghallgatásra érkezik a Költségvetési bizottsághoz ‑ egyébként a kormánytöbbség nem tartott igényt arra, hogy az adótörvényeket, azaz a költségvetés bevételi oldalát biztosító részét megvitassa. A Ház elnöke kijelölte erre a Gazdasági bizottságot, de önmagában szerintem az a nagyon egyszerű tény, amely arról szól, hogy ‑ ahogy említettem ‑ a költségvetés bevételi oldalát jelenti, hogy milyen adószabályokat fogadnak el, ott önök nem kíváncsiak a Költségvetési bizottság véleményére, nem kívánnak ott vitát folytatni. Ez összhangban van azzal, amiről elkezdtem beszélni, hogy önöket tulajdonképpen egyetlenegy dolog érdekli: a saját javaslatuk, az összes többi pedig érdektelen, bármilyen módon vagy bárhonnan érkezik.

Nem bánom, hogyha nekimennek fejjel a falnak, de őszintén szólva nagyon felháborítónak tartom azt, hogy önök a parlamenti működés keretéből a költségvetés vitáját általában már amúgy is kivonják, azt követően pedig a költségvetés végrehajtása során is lényegében az összes módosításról és, mondjuk úgy, hogy eltérésről, arról, amit önök terveztek, a vonatkozó tájékoztatást sem a parlamentben, sem pedig bizottsági ülésen nem hajlandóak megtenni. Éppen ezért azt hiszem, hogy azt, amit ez ügyben önöknek el kell szenvedniük vagy el kell viselniük, azt a viszonylag rövid idő alatt még ledarálják lényegében, részben a zárszámadást, amely nemsokára a parlament elé kerül, de most az adótörvények vitája kapcsán is. Én elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, hogy önök mennyire tárgyalásképtelenek, és elutasítják azt a lehetőséget, hogy bármilyen módon érdemben lehessen hozzászólni.

A második gondolatkör pedig arra vonatkozik, hogy miközben a törvényjavaslat tartalmaz elfogadható technikai változásokat is, azért mégiscsak az a célja ennek a történetnek, hogy az adócsalók országa helyett a tisztességes adófizetők országát teremtsük meg vagy teremtsék meg, már ha önöknek van erre törekvése. Itt kifejezetten mondom azt, hogy a kisebb értékű, ámde jogszabályba vagy az adótörvényekbe ütköző cselekményeket végtelenül nagyon meg tudják büntetni, ámde a szabályozásban nyitva hagyják azokat a kiskapukat, amelyek nemhogy kiskapuk, hanem amelyeket szépen kitárva azokon nyugodtan lehet közlekedniük azoknak, akiket, mondjuk úgy, hogy az online lehetőségektől vagy bevallástól távol tartanak, nekik a szerencsejáték oldaláról és a kaszinóbevételek kapcsán ilyentől, ilyen fenyegetéstől nem kell tartaniuk.

(13.10)

Már sokadik éve, vagy legalábbis több éve van az a helyzet, hogy önök 56, ha jól emlékszem 56 olyan adónemmel sarcolják az embereket, amelyek miatt mondom azt, hogy az egyszerűsítést és nem a bonyolultságot kellene megfogni ebben a történetben, miközben értem, elfogadom azt, hogy a közös kiadások fedezetére a közös bevételeket meg kell teremteni. De ha ezt ellenséges jogszabályok áradatával intézik el, akkor az nem segít. Ilyen módon inkább büntetőadónak tekintem, mintsem annak, hogy támogatná azokat a vállalkozásokat, amelyek célja a profittermelés, vagy a legtöbb vállalkozás számára lényegében az önfoglalkoztatás. Az önök szerencséje az, hogy sok százezren vannak így, mert ha hallgatnának önökre, hogy ti csak hallgassatok, figyeljetek arra, hogy mit mond a központ, mit mond a kormány, és nem önmaguk teremtenék meg az egzisztenciális feltételeiket, akkor önöktől sok segítségre nem számíthatnának. S nem is számíthatnak, és ezt látjuk ma akkor is, amikor baj van, vagy akkor látjuk igazán, hogy önök mennyire döntésképtelenek, és nem tudnak segíteni az embereknek. Még ebben a járványveszélyben is magukra hagyott nyugdíjasokról, családokról kell beszélni. Önök képtelenek rajtuk érdemben segíteni. De azt hiszem, nem az a jó megfogalmazás, hogy képtelenek, hanem az, hogy nem akarnak segíteni az embereknek, sem a vállalkozásoknak. Ha most felsorolja azt, hogy néhány ezer családnak és vállalkozásnak hogyan segítettek, akkor én felhívom a figyelmét arra, hogy ezenkívül vannak még több százezren, akik segítségre szorulnak, de önök mindezt figyelmen kívül hagyják.

Kollégáim a katásokat sújtó rendelkezésekről már beszéltek. Itt nem az értéknövelésre hívnám fel a figyelmet, hanem az önök magatartására. Évekkel ezelőtt az embereknek adtak egy lehetőséget, és felbiztatták őket arra, hogy éljenek azzal a módszerrel, amellyel kevesebbet fizetnek be, amely szerint az adót nem kell befizetni, hanem az őnáluk maradhat. Most pedig önök rácsodálkoznak arra, hogy kevesebb lett a bevételük, és a járványveszély időszakában ahelyett, hogy ezeket a vállalkozásokat segítenék, még egyébként sújtják őket, merthogy értelemszerűen jóval kevesebb megbízásuk lesz. De még ennél is fontosabb az, hogy ezeknek az embereknek a figyelmét nem hívják fel arra, hogy a nyugdíjellátásuk emiatt jóval szerényebb lesz, éppen ezért az, ami náluk marad, igazából arra lenne fedezet, hogy idős korban az életük utolsó szakaszának lehetőségeit bővítsék. Erre vonatkozóan önök inkább csak egy kétes lehetőséget tudtak teremteni, még akkor is, ha sokan éltek ezzel a lehetőséggel. Most pedig, miután az embereket bevezették ebbe a csőbe, ezzel a megszüntetéssel az idén ezzel visszaéltek.

Annak mindenképpen van egy bája, hogy hetente másfél liter pálinka elfogyasztására biztatnak mindenkit, és biztosítják azt a lehetőséget, hogy ezt nulla forint általános forgalmi adóval bátran tegyék meg, főzzék meg, igyák meg. Hát, én elhiszem, hogy önöknek ez a legkellemesebb megoldás, és az a bódult állapot, ami ennek következtében előáll, önöknek jóval kevesebb problémát okoz. Ha nem cikizni akarom önöket, akkor tisztelettel megkérdezem, hogy ha olyan nagy harcosai az embereket érintő egészségügyi károknak, amelyek a dohányfogyasztás, a dohánypiac hatásai miatt jelentkeznek, akkor ezt miért csinálják így, tisztelt államtitkár úr. Tisztelettel javaslom, hogy gondolkodjanak el ezen.

Végül a harmadik és igazából a legfontosabb témakörre szeretném ráirányítani nem az önök figyelmét, mert önök pontosan tudják, hogy mi történik és miért teszik, arra a visszaélésre, amit az önkormányzatokkal és az önkormányzatok lehetőségeivel tesznek. Szinte nincs olyan törvényjavaslat, amely ne kurtítaná az önkormányzatiság nagyon fontos eszméjét, ami nemcsak arról szól, hogy a döntéseknek ott kell megszületni, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre, és az önkormányzatok, az emberek életéhez a legközelebb lévőként települések ezrein tudnak segíteni, pontosan annak ismeretében, hogy az adott közösségben ki az, akinek segíteni kell, ki az, akit biztatni kell azért, hogy a tevékenységét segítsék. Önök szinte minden törvényjavaslatnál rendre lépéseket tesznek azért, hogy ezt kurtítsák, és megnehezítsék az életüket.

Nem voltak restek, hogy ezt ebben a törvénytervezetben is megtegyék. Ezt az önkormányzatokkal szemben tett lépésnek kell ítélni, és kiabálni, kiáltani kell azért, hogy állítsák le magukat. Nem lehet ilyet tenni az emberek közösségeivel! De ez a kiáltás önöket nem fogja meghatni. Bízom benne, hogy amikor elérkezik arra az idő, akkor ítéletet hirdetnek az önök központosító törekvései felett, és az embereknek elegük lesz abból, hogy mindent a Pénzügyminisztériumban, vagy pedig inkább azt mondanám ‑ mert önök még nem költöztek be ‑, hogy mindent a Várban döntsenek el egyedül. Az az uralkodói törekvés, amihez kapcsolódik az az urizálás, aminek a feltételeit is támogatják ezzel a beterjesztett törvénycsomaggal a vállalkozásaik és a környezetükben lévő vállalkozások számára, pontosan ellentmond annak, hogy önök csak lenézően tekintenek onnét a hegytetőről azokra az önkormányzatokra, amelyek mindennap megküzdenek azért, hogy egy kerületben, egy városban vagy Újpesten az ott élőkkel, az ott élő 25 ezer nyugdíjassal mi fog történni. Ez önöket messze nem érdekli. Nem érdekli, mert elvonják azokat a lehetőségeket, amelyek számunkra korábban, de már azt kell mondjam, hogy tíz évnél régebben a demokrácia egyik fontos oszlopaként az önkormányzatiságban rendelkezésre álltak.

Éppen ezért, vagy elsősorban, főként ezért ez a törvénytervezet ebben a formájában legfeljebb önök által lesz támogatható. Köszönöm szépen, hogy meghallgatták a véleményemet. (Taps az ellenzéki oldalon.)