Farkas Sándor (Fidesz)

FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondoltam, és azt hiszem, jól gondoltam több képviselőtársammal együtt, hogy amikor agrártörvényekről kezdünk a parlamentben beszélgetni ‑ a vitát ma egy kicsit inkább háttérbe szorítom, egyeztetni, talán ez egy helyesebb kifejezés volt a mai törvénnyel kapcsolatban ‑, akkor sokszor ilyen széles indulatok szoktak kerekedni, komoly viták szoktak kialakulni, és a végén el szoktunk térni attól, hogy egyáltalán mi a benyújtott törvény lényege. Szerencsére ez ma nem így volt és nem így van, és én ennek rendkívüli módon örülök, mert tudtunk összpontosítani arra a törvényre, amely a családi gazdaságok jövőjét tudja megalapozni, illetve továbbfejleszteni.

Néhány képviselői hozzászólásra szeretnék reagálni. Győrffy Balázsnak természetesen köszönöm ismételten azt az együttműködést, azt a nagy munkát, fantasztikus munkát, kitartást ‑ ugye, mert azért az is kellett hozzá, hogy ez a törvény megfogalmazásra kerüljön, és ma itt a parlamentben erről tudjunk beszélni ‑, és köszönöm azokat a szakmai észrevételeket, gyakorlati példákat, amelyekkel ő kiegészítette a felszólalásában ennek a törvénynek a lényegét.

(18.20)

Természetesen, hogy még tisztább jogszabályi hátteret szeretnénk biztosítani, ebben, azt hiszem, mindannyian egyetértünk.

Ugyanakkor itt meg kívánom jegyezni, hogy mennyire fontos az, hogy egy átlátható pénzügyi elszámolási viszony legyen egy-egy termelői körnél. Ez jelentős részben azért fontos, mert amikor versenyképességről, fejlesztésről, támogatáspolitikáról beszélünk, akkor egyértelműen előjön az a kérdés, hogy hogyan finanszírozzunk. A finanszírozás lényege pedig abban van, hogy a bankoknak milyen megítélése van a vállalkozók felé, vagy az őstermelők, vagy az őstermelői gazdaság ‑ most inkább vállalkozóknak mondtam, nem biztos, hogy helyesen. De mégis ez rendkívül fontos, hogy ebben egy olyan tiszta képlet fog kialakulni, amikor már ők gyakorlatilag a pénzvilág felé tudnak nyitni, illetve tud a bankvilág szintén ennek a körnek segítséget adni akár önerőben, akár támogatásban, akár hitelben vagy egyéb konstrukcióban, hogy a termelők a beruházásaikat, a fejlesztéseiket jelentős részben végre tudják hajtani. Úgy gondolom, hogy ez is egy rendkívül fontos dolog, erről évtizedeken keresztül beszéltünk, hogy nem tudnak a bankok hozzáállni ehhez a termelői körhöz. Azt gondolom, hogy most ez a veszély el fog hárulni.

Magyar Zoltán jobbikos képviselőtársamnak volt itt egy megjegyzése ‑ én azon túlteszem magam ‑ a délelőtti vita során már, vagy a napirend előtti felszólalásban, azt viszont köszönöm neki és a Jobbiknak, hogy szintén támogatják ezt az előterjesztést, és ő feltette a kérdést, hogy életképesebb lesz‑e ettől a vidék. Úgy gondolom, ez egy bátortalan megjegyzés. Azért hozzuk a Ház elé ezt a törvényt, hogy még biztonságosabban a vidék valóban élhetőbbé váljon. Ennek a részleteiben nem kívánok elveszni, mert akkor én ugyanabba a hibába esnék, mint amikor kinyitjuk egy törvény vitáját, és mindenről van szó.

A szövetkezetek ügye hiányzik a törvényből. Nem véletlen, ez nem szövetkezeti törvény, álljunk meg egy pillanatra. Ez az egyének törvénye, a családok törvénye, a nevében benne van. Akkor miért szövetkezetről beszéltünk? Itt azért mindig meg szoktam állni egy pillanatra, és eltérek a korábbi kijelentésemtől. A szövetkezetek majd akkor lesznek igazán Magyarországon szövetkezetek, amikor ezek az őstermelők, ezek a gazdák a fejlődésük gátjaként érzik az összefogás hiányát, és akkor fognak azok az önszerveződő szövetkezetek létrejönni, amiben Európa, a nyugati félteke már előrébb tart 100-150 évvel, mert ők már akkor megtanulták, hogy egyénileg, kicsiben nem tudnak olyan hatékonyak lenni. Éppen ezért fontos, hogy ez a kör, amit ma mi őstermelői körnek hívunk, vagy őstermelői családi gazdaságnak, vagy vállalkozásnak, teljesen mindegy, nekik fog eljönni az a pillanat, amikor a magyar piacon, a nemzetközi vagy a világpiacon kell helytállni, s ekkor jönnek azok a szövetkezetek. Lehet, hogy nem erre gondolt képviselőtársam, de én úgy gondolom, hogy erről a szövetkezeti formáról kell majd akkor beszélni.

Mindig hiányzik belőle valami ‑ ezt felírtam. Ha ellenzéki képviselő lennék, én is ezt mondanám egyértelműen, mert ez a szokásjog a parlamentben, hogy ha valami jó, akkor még azért csak csavarunk rajta egyet, a küllők közé bedugjuk a botot, hogy fölbukjunk. Tehát egyértelmű, hogy azért jelentős részben egyetértett a Jobbik képviselője is, sőt egyértelműen támogatta ezt a törvényt.

Nacsa Lőrinc képviselőtársam a KDNP részéről a generációváltás kérdéskörében mélyedt el. A fiatal gazdák támogatása természetesen elengedhetetlen. Úgy gondolom, hogy amikor generációváltásról beszélünk, ez a törvény csak egy lehetőséget ad még, ez még teljes mértékben nem oldja meg a generációváltást, csak felszabadít olyan erőket, felszabadít olyan lehetőségeket, amelyekkel közelebb fogunk jutni ehhez a kérdéshez. Természetesen, amikor generációváltásról beszélünk, akkor az két félről szól: egy kiöregedő generációról és egy olyan generációról, aki át akarja venni. Na most, itt jön a kérdés, hogy át akarják‑e venni ezt a fajta tevékenységi kört, vagy pedig inkább azt mondja a gazdának a gyermeke, hogy ő már megtalálta az életben a számítását az ország vagy a világ más pontján, és látta azt a küszködést, azt a keserves életvitelt, amivel számos gazda és gazdatársunk végigéli és élte az életét, hogy ő ebből nem kér.

S éppen ezért fontos az ‑ itt majd visszautalok Vadai Ágnes képviselőtársunk gondolatára ‑, hogy épp ez a kérdés, hogy milyen agárjövőképet tudunk nyújtani, mik azok a lehetőségek, amelyekkel valóban a generációváltást, de én talán inkább úgy folytatnám, hogy a folytatólagos, következetes munkát tudjuk biztosítani. Ebben pedig természetesen szerepe van annak, amiről Jakab elnök úr is szólt néhány gondolatot, akár a digitalizáció, az automatizálás, robotika, környezettudatos gazdálkodás, biztonságos élelmiszer, ezek mind olyan fogalmak, amik a mai korban, a mai fiatalságnak számos lehetőséget, számos kihívást adnak. És nem utolsósorban a szakképzés: erről kevés hangzott ma el, de jól felkészült szakemberekre van szükség, és már itt össze is kapcsolódott a szakképzésben az új szakképzési törvény szerinti lehetőségek biztosítása, és pont a fiatal generációk számára. Tehát nem lehet egyik napról a másikra ezt megoldani, ennek sajnos akár talán egy évtized is kell, hogy ez a generációváltás, ez a megfiatalodás ‑ talán inkább így mondom ‑ bekövetkezzék az agráriumban, vagy talán lehet, hogy még hosszabb idő is kell.

Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, az MSZP részéről szintén támogatásáról biztosította ezt a törvényt, és ő is inkább arról szólt, hogyan tudjuk vonzóvá tenni a vidéki életet. Úgy, ha korszerű lehetőségeket teremtünk. Ehhez természetesen nem csak az agrárium szükséges. Ehhez szükséges az a „Magyar falu” program is, ha csak ezt mondom, amiben a megfelelő infrastrukturális feltételekkel ugyanolyan lehetőségeket vagy közel olyan lehetőséget tudunk biztosítani egy kistelepülésen, mint egy közepes vagy egy nagyobb városban. Ezek azok a kérdések, amikkel összetetten, globálisan kell nézni ezt a kérdéskört, és ha most visszagondolunk, akkor a magyar törvényhozás, a magyar kormányzat ebben számtalan olyan ponton rendelkezik, törvényt alkot, döntést hoz, amellyel pont ez a program, a vidéken való élés a biztonságos megélhetés biztosítva lehessen.

Itt Vadai Ágnes képviselő asszony két paragrafussal kapcsolatban tette fel a kérdést, de erre Győrffy Balázs képviselőtársam gyakorlatilag válaszolt is, erre én már itt nem kívánok reagálni.

Schmuck Erzsébet képviselő asszony több gyakorlati példát említett a törvénnyel kapcsolatban, több javaslatot is elmondott, több lehetőséget felemlített ‑ és itt már az értékesítési lehetőségre képviselőtársam reagált is. Úgy gondolom, hogy az elektromos ügyintézés, amit szintén föl tetszett vetni, azt hiszem, hogy ez nyitott kapu lehet az elkövetkezendő időszakban, pont akkor, ha a digitalizációval kapcsolatban olyan elképzeléseink és javaslataink vannak, ami természetesen segít ebben a helyzetben.

Eltörölni az őstermelői adóelőleg-kötelezettséget, ha jól emlékszem, talán valami hasonlót tetszett említeni, és hogy a földforgalmi törvény végrehajtási határozata hiányzik. Ezek kritikus megjegyzések, de úgy gondolom, hogy ezekkel sem leszünk adósak, ugyanakkor természetesen várjuk azokat a módosító javaslatokat az LMP részéről is, amik ebben a törvényben befogadásra kerülhetnek, és a törvényt ezzel is erősíteni tudjuk.

Varga-Damm Andrea független képviselő asszony támogatásáról biztosította a törvényt. Családi alapokra épülő gazdaság, úgy gondolom, hogy ez volt a fő gondolatsora. Ebben teljesen egyetértünk. Nekünk azért ebben politikailag ‑ történelmileg, inkább így mondom ‑ komoly kieséseink vannak. Most nem akarok történelmi visszatekintést tenni, de látjuk, hogy a családi gazdaságok 1946-47-ben gyakorlatilag megtorpantak, s onnantól pedig jelentős részben kivéreztetésre kerültek. Most mi ezt durván majdnem 70 év távlatából kívánjuk, vagy az őstermelőit, ahogy az már korábban megjelent, 60 év távlatában kívánjuk visszaerősíteni. Ebben elveszett két generáció, ezt csak halkan jegyzem meg, akik ezt tudták volna folytatni. Tehát én azt hiszem, hogy ez a kérdéskör rendkívül fontos, és erről sokat kell még gondolkodnunk és együtt beszélgetnünk.

A feltett kérdés, a cégbíróság, agrárkamara elismerése egyértelmű.

(18.30)

Jakab elnök úr szintén erősítette ezeket a gondolatokat, amelyekről ez a törvény is szól, itt a klímaviszonyokról, időjárási viszonyokról, a biztonságos élelmiszer-előállításról, a nyomon követésről tett néhány gondolatot. Ezekre a kihívásokra a megfelelő válaszadás elkerülhetetlen, és úgy gondolom, hogy a mai agrártársadalom meg tudja adni ezekre a válaszokat.

Most nagyon napi kérdéssel nem kívánok foglalkozni, csak megjegyzem, hogy azért ez az év egy rendkívüli időjárási év volt, akárki akármit mond. A kora tavaszi fagyok, a tavaszi szárazság után bekövetkező irgalmatlan mennyiségű nyári csapadék után megint egy száraz periódus volt, és most a múlt héten megint leesett száz milliméter csapadék. Ehhez azért alkalmazkodni, a legjobban felkészült, legjobb erővel, szaktudással bíró emberek is nehezen tudnak megfelelő választ és megfelelő lépést tenni, de azt gondolom, hogy mégis el lesz vetve a gabona, be lesz takarítva az a mennyiségű kukorica vagy őszi betakarítású növény, amire az országnak szüksége van, és ezzel is tudjuk bizonyítani azt, hogy Covid ide, Covid oda, ismételten az agrárágazat kimagaslóan tudja teljesíteni azt a tevékenységét, azt az elvárást tudja biztosítani, amellyel Magyarország biztonságos élelmiszer-ellátásában oly nagy szerepet vállalunk. Azt hiszem, nem hiszem, tudom, hogy még bizonyos mértékben komoly exportlehetőségek is rendelkezésre állnak.

Pócs képviselő úr támogató gondolatait köszönjük szépen, a megerősítést és Győrffy Balázsnak szintén végül is az ágazat érdekében tett összefoglaló gondolatait.

Itt csak megjegyezni kívánom végül, hogy én annak rendkívüli módon örülök, tisztelt képviselőtársaim, és nem a dicséretet szeretném mondani, hanem inkább azt, hogy itt az elmúlt időszakban az Agrárminisztérium és a társszervezetek előkészítése során benyújtott törvényeinket szinte kivétel nélkül mind már az általános vita során is támogatásáról biztosította az ellenzék. Ezt köszönjük szépen. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos lépés, hogy ebben az ágazati kérdésben nagyon sok mindenben ők is és önök is úgy látják, hogy ezekre a lépésekre szükség van, és a támogatásukat előre is köszönjük, a módosító javaslataikat pedig várjuk szeretettel. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)