Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Vannak társadalmi csoportok, amelyeknek a hangja igazán ritkán jut el a Parlament falai közé. Én egy újabb országos gondra szeretném az önök figyelmét ráirányítani, mert azt gondolom, hogy kell, hogy időnként meghalljuk azokat is, akiknek kevésbé erős a hangjuk, és kevésbé messzire hangzik mindaz, amit szeretnének elmondani, hogy valamiért nehéz helyzetbe kerültek.

A példát, amelyet most elmondok önöknek, egy számomra fontos és egyben kedves helyről is, Berettyóújfalu környékéről hozom, de látom, hogy nagyon sokan vannak még, sőt írnak is róluk ebben a formában. Ez az a város, ahol azt a társadalmi környezetet gondolják el, ahol az elmúlt időszakban a választási kampány hevében egy gyár felújítását, egy gyár újraindítását ígérték egy szobor lefestésével, és azok az emberek, akik munkára vágytak, és szerették volna, hogy munkájuk legyen, ők ebbe az utolsó szalmaszálba kapaszkodtak, de őket cserben hagyták, nem történt semmi abban a gyárban azóta sem.

Ez az a vidék, ahol a hortobágyi földeket szétosztották kormánypárti politikusok közeli családtagjai között, és egyébként tönkretettek gazdaságokat; hogy hogyan, azt, azt gondolom, érdemes egy kicsit körbejárni. Korábban egyébként azokért a földekért, amelyekről beszélünk, komoly bérleti díjat fizettek az azt használók, majd azt követően, hogy az uniós támogatás, a csatlakozásunk lehetőséget adott földalapú támogatásra, ez olyan lehetőséggé vált, amely sokaknak szemet szúrt, és az utóbbi években kifejezetten a Fidesz-közeli gazdasági erők részévé vált, martalékává vált az a 160 ezer forint vissza nem térítendő támogatás, amely egyébként egy-egy hektár föld után jár.

Az Európai Unió mezőgazdaságot és állattartást támogató eljárása tehát nagyon vonzóvá tette ezt, olyan szinten, hogy az olyan nagyvállalkozók is, mint Mészáros Lőrinc is megjelent itt a környéken, és elfoglalt egy csomó földet, és maga is fontosnak tartotta, hogy itt legyen, nemcsak egyedül, hanem például a berettyóújfalui polgármester titkárnője is részesült abból a kegyből, hogy ő is földtulajdonos, -használó lehetett egyébként Mészáros Lőrinc mellett, aki aranykalászos agrármunkásként kap ma is uniós támogatást ezek után.

És itt vannak azok a birkatenyésztők, akikkel találkoztam, akiknek a megélhetését jelentette mindeddig a föld, mert az állataik takarmányának előállításához ott volt minden, majd ezeket a földeket elvették, és egyébként gazdaságok kerültek a tönk szélére.

(22.40)

Olyan emberek jutottak egyébként korábban földhöz, akiket említettem, míg azok a gazdaságok, amelyeknek egyébként az életviteléhez, a napi tevékenységéhez, az évtizedek óta fennálló szakmájukhoz kapcsolódott, tőlük pedig elvették ezt a földet. Nem egy esetben tették őket földönfutóvá úgy, hogy egyébként gazdaságosan működhetett itt az állattartás, és mára odáig jutott, hogy mindez egyébként, a birkanyírás önmagában kiadást jelent. A múlt évig egyébként még legalább a felvásárlásra volt lehetőség, mára már ez is megszűnt, és miközben az Európai Unió más államokban kifejezetten támogatja ezt a tevékenységet, Magyarországon erre a minisztériumnak, az államnak semmifajta mozgása, segítő keze nem jelent meg.

Így mindaz, ami egyébként az állattartásnak korábban hozadéka volt, ez a gyapjú ott áll bálákban, ezt már értékesíteni maguk az érintettek nem tudják. Az állam cserben hagyta azokat az embereket, akiknek nemcsak a földjüket vették el, hanem azokat, akiknek az állattartási lehetőségeit is lényegében megszüntetik vagy felszámolják. Tekintsük úgy, hogy szól a harang azokért, akiknek szüksége lenne segítségre. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Varga Zoltán tapsol.)