Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban, több képviselőtársam is reagált az ellenzéki padsorokból Nacsa képviselő úr hozzászólására, és én is Nacsa úr hozzászólására reagálnék; az ominózus „450 milliárd forintot ott hagytak az embereknek”. Önök olyanok különben, mint egy ócska, gyenge Rodolfo-imitátor. Rodolfo legalább mindig megmondta, hogy a kezemet figyeljék, mert csalok. Önök viszont nem mondják ezt, de csalnak. Visszaélnek az emberek bizalmával, azzal a kiszolgáltatott helyzetével, hogy az emberek nagy része most fuldokol a válságban, önök szólnak valakinek, hogy dobjon egy menőövet, de azt majd vissza fogjuk tőle kérni különben, és ezért még fizetni is kell.

Ami ebben az igazán elképesztő és vérlázító, hogy mindebből termelési regényt gyártanak, propagandát. Az önök kormánya az, aki az egész Európai Unióban egyedül mindösszesen óriásplakátszinten kezelte a válságot. Megmagyarázta az embereknek, hogy különben miért jó, hogy nem adnak. Mindenki más kézzelfogható segítséget adott a vállalkozásoknak, a munka nélkül maradt embereknek. Nálunk mi járt? Óriásplakát járt, amit önök adtak. Csak ez kevés egy adott pillanatban.

Képviselő Úr! Egyszer magukba kellene szállni és igazat mondani. Ezeknek az embereknek kamatos kamattal vissza kell fizetni azt a pénzt, amire most önök azt mondják, hogy ott hagytak náluk. Nem hagytak ott semmit! Egy reményt hagytak ott, de a reménybe ugyanúgy meg lehet fulladni, bele lehet halni. Ezt a pénzt vissza kell adni, és ezt önöknek köszönhetik majd. Eljön az a pillanat, amikor ezt számon fogják önöktől kérni. Higgyék meg, hogy az lesz az igazán kínos! Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)