Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon szép szólamokkal vezették fel képviselőtársaim és a hozzáértő szakemberek a hiteltörlesztési moratórium részleges ‑ hangsúlyozzuk, részleges ‑ meghosszabbításának szándékát, arról nem beszéltek csak, hogy miért ilyen óvatos, tötymörgő ez a javaslat, miért szűkíti le ennyire ‑ (Nacsa Lőrincnek:) ne nézzen ilyen furcsán, képviselőtársam, ne színészkedjen, maga is tudja, miről van szó ‑ azoknak a körét, akik igénybe vehetik ezt a lehetőséget. Hiszen államtitkár úr, képviselőtársam sem említette, hogy eddig hány ember tudott élni a hiteltörlesztési moratórium lehetőségével, és ezek után miért csak egy töredék létszám tud élni ugyanezzel a lehetőséggel.

Emlékszünk, a járványügyi veszélyhelyzet elrendelését követő harmadik napon állt elő a Jobbik azzal a javaslattal, hogy hiteltörlesztési moratórium kellene, de rejtett atombombák nélkül, kamatos kamatok nélkül és ketyegő órák nélkül, majd más ellenzéki pártok is ugyanezzel az elképzeléssel álltak elő, és a korrektség jegyében nevezzük meg azt, hogy az ellenzéki pártok lényegében ugyanazt vallották ezen a téren: úgy kéne segítséget nyújtani az embereknek, hogy közben ne halmozódjanak tovább az érintett tartozások.

Sajnos, önöknek nem sikerült ilyen megoldást létrehozniuk, de ne vitassuk el, szerintem jó, hogy bár késve, de letették a hiteltörlesztési moratórium eredeti koncepcióját. Nem biztos, hogy miniszterelnök úr tisztában van ennek a részleteivel, hiszen ma olyat mondott, ami nem feltétlen találkozik a valósággal, hiszen ő azt mondta, hogy kamatok nem ketyegtek ezen időszak alatt. Valóban, nem pontosan a kamatok odaírásával oldotta meg ezt a jogalkotó vagy a Fidesz-KDNP, hanem úgy, hogy a futamidőt pontosan annyival hosszabbította meg, amennyi idő alatt be lehet hajtani az embereken ezeket a… (A kormánypárti képviselők felé fordulva:) Ne emelgessék a szemöldöküket, mert nagyon jól tudják, hogy miről van szó, legalább most játsszunk őszintén egymással!

A helyzet az, hogy igenis a futamidő meghosszabbításával olyan rejtett költségeket rejtettek ebbe a szisztémába, ami plusz felesleges, váratlan kiadásokat terhel azokra az emberekre, akik amúgy is ki vannak véreztetve, és simogatják azt a bankrendszert, amelynek, ha van rendszer Magyarországon, amely nem lenne rászorulva, akkor ez biztos, hogy nem lenne. És ezenközben miniszterelnök úr ma kiemelte, hogy de mi megadóztatjuk a bankokat, különadót vetünk ki rájuk. És a probléma az, hogy ez sem igaz! Lehet, hogy a szavak szintjén önök fel tudnak mutatni 50 milliárd forintnyi állítólagos különadót, de az apróbetűs részbe mit tettek (Kormánypárti képviselőkre mutatva:), ön, ön, ön és ön? Azt, hogy öt éven belül az érintett bankok az utolsó forintig leírhatják az adójukból ezt az állítólagos különadót.

Tehát fizetnek a pártok. Állunk elébe! Fizetnek az önkormányzatok, túl sokat szerintem. Fizetnek valamennyit a multik, aprópénzt, nagyon-nagyon keveset. Egyetlen közület van, ami nem fizet, és ezek a bankok. A járványügyi védekezési kasszába egyedül a bankok nem fizetnek, ezért neveztük önöket bankárkormánynak teljes joggal, mert ekkora meghunyászkodást a pénzügyi rendszer előtt Közép-Európában kormány még nem tanúsított.

Abban a pillanatban, hogy felmondják az EBRD-vel kötött és ma már helyesen a képviselőtársam által emlegetett olyan szerződést, amely angol nyelven megtalálható az önök honlapján, de talán magyarul mégis titkolják ezt, akkor lesz miről tárgyalnunk. Akkor ez a bankárkormány lehet, hogy csak mítosz lesz, de abban a papirosban önök vállalták azt, hogy a bankokat egy forinttal sem terhelik, a károsultakat pedig nem mentik meg.

És ezért mondom, megnyugtatom képviselőtársamat, én és a mögöttem álló frakció támogatni fogjuk ezt a részleges meghosszabbítást, teljes mértékben támogatni fogjuk, de feltesszük azokat a kérdéseket, amelyekre férfiak mernek válaszolni. Ha eddig több mint egymillió embert érintett ez a dolog, akkor most hogyan lesz a több mint egymillióból pár százezer? Hogyan próbálják önök sikerként előadni azt, hogy lényegesen kevesebb ember kapja meg ezt a biztonsági pajzsot ‑ még egyszer mondom, ketyegő költségekkel ‑ mint az eddigiekben?

Ha valamelyikük föláll és azt mondja, hogy értsük meg, hogy ezermilliárdos nagyságrendű a hiány, nincsen honnan finanszírozni ezt, akkor én azt fogom mondani, hogy ez egy őszinte, férfias kiállás, és vitatkozzunk arról, hogy szerintem milyen átcsoportosításokkal lehetne mégiscsak biztosítani ezt a lehetőséget; önök szerint azok az átcsoportosítások miért nem tarthatóak; és akkor kialakulna egy építő, termékeny diskurzus. Én erre nyitott vagyok.

Arra nem vagyok nyitott, hogy a szokásos termelési jelentési sikerpropagandával elmondják, hogy ez mekkora győzelem, miközben töredék létszámot élünk az eddigiekhez képest, és nekem pontosan demográfiai szempontból fáj ez az egész, hiszen megint csak azokról feledkeznek el, akiknek adott esetben még nincs gyermekük, de szeretnének gyermeket. Ők számtalan kedvezményes lehetőségből ki vannak zárva, legyen szó akár a lakásfelújításokat illető bejelentésekről, ahol még az önök saját államtitkára sem ismerte a részletszabályokat, de önök már bejelentették és a köztévét beturnézták vele. Annyit ugyanakkor tudunk, hogy a gyermektelenek kimaradnak ebből a lehetőségből, miközben lehet, hogy vannak demográfiai céljaik, és mindannyian kellene hogy támogassuk ezt együttesen.

És itt is azt látom, hogy az én igen szavazatomra számíthatnak a gyermekesek, a nyugdíjasok támogatása esetén, ez hallatlanul fontos, és egy olyan kiemelt szempont, amit szerintem mindannyian elismerünk. Nem hiszem, hogy a Házban vita lenne ezen a téren. Csak azt nem értem, hogy az eredeti javaslathoz képest miért nyújtanak be egy ennyire fékezett habzásút.

(20.00)

Miért szűkítik le azokat a társadalmi csoportokat, akik igénybe vehetik ezt? Miért nem állnak ki őszintén azzal, hogy x létszámból y létszám veheti már csak igénybe ezt? Miért nem mondják el őszintén, hogy olyan a helyzete az államháztartásnak, hogy hiányoznak ezek a források? És miért nem tárgyaljuk meg őszintén, hogy honnan lehetne ezeket a forrásokat mégiscsak növelni? Úgy gondolom, hogy ez lenne egy őszinte, tiszta diskurzus alapja. Amíg ez nincs meg, addig természetesen elmondjuk, hogy a támogatásunk adott, hacsak nem raknak bele olyan atombombát, amit mi most még ebben a pillanatban nem látunk.

De az, hogy még sikerpropagandát és győzelmi jelentést körítsenek emellé, ez a köztévében elmegy, biztos vagyok benne, hogy körülbelül kétmillió ember kritika nélkül be fogja ezt fogadni, hogy óriási sikereket ér el ez a termelési jelentésekben tobzódó kormány, csak a valósággal nem fog találkozni, mert több százezer honfitársunk, aki eddig tudta moratórium alá venni a hiteltörlesztését, most már nem tudja majd. Ők pedig nemcsak szavazni fognak elmenni egyszer és remélhetőleg nem önökre, hanem bizony a magyar rögvalósággal is találkozni fognak. Ők is megérdemelnék azt a segítséget, amit ez a kormány most számukra nem feltétlen akar ugyanolyan erővel biztosítani, mint a korábbiakban. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)