Dr. Gyüre Csaba (Jobbik)

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik Magyarországért Mozgalom is támogatja ezt a törvényjavaslatot, ezt nem rejtettük véka alá akkor sem, amikor az általános vitája folyt itt a törvénynek. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoztuk, és akkor is elmondtuk, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom a parlamentbe kerülése óta itt a parlamentben, azelőtt azon kívül is azért küzdött, hogy a családon belüli erőszakot minél inkább háttérbe tudjuk szorítani, és oly módon szigorítsuk a büntető törvénykönyvet is adott esetben, hogy a visszatartó ereje minél nagyobb legyen. Ezzel kapcsolatosan meg is fogalmaztuk azokat a kritikáinkat, hogy a családon belüli erőszak tárgyában azért az elmúlt tíz évben elég kevés volt az, amit a kormány letett az asztalra, az Országgyűlés asztalára, és nyilván nem biztos, hogy ezek az intézkedések, amelyek elmaradtak, megelőzték volna azt a győri kettős gyermekgyilkosságot, ami ezt a törvényjavaslatot kiváltotta, de azért, ha bármilyen bűncselekményt is megelőzünk ezzel, én azt gondolom, hogy azt nagyon helyesen teszi az Országgyűlés, ha ezeket meghozzuk.

Egyik sarkalatos pontja ennek a törvényjavaslatnak a feltételes szabadságra bocsátás intézményének a kérdése, ennek a szigorítása. Ez is a Btk. 2012-es módosításával kapcsolatban merült föl, hiszen 2012-ben a büntető törvénykönyv oly módon változott, hogy bizonyos szempontból liberalizálódott a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége, könnyebbé vált. Ez körülbelül 90 százalékban vált könnyebbé, és 10 százalékban jelentett szigorítást az előző rendszerhez képest, ezzel nyilván akkor nem értettünk egyet. Hogy miért is nem értettünk egyet vagy nem értünk egyet azzal, ha a feltételes szabadságra bocsátás liberalizálódik, erre olyan statisztikai adatokat hoztunk, amelyeket a korábbi vitában én már itt felcitáltam, amely azt mutatja, hogy gyakorlatilag messze több mint az 50 százaléka, akiket feltételesen szabadságra bocsátottak, ezeknek messze több mint 50 százaléka visszaesővé vált nagyon rövid időn belül.

Mi lenne a célja a feltételes szabadságra bocsátásnak? Nyilván az a célja, hogy mielőbb visszavezesse az elítéltet a társadalomba, könnyebbé tegye a társadalomba való visszailleszkedését, célt adjon neki a börtönévek alatt, azért, hogy jobb legyen a magaviselete, hogy belássa azt, hogy amennyiben jogkövető magatartást tanúsít a büntetés-végrehajtási intézetben, abban az esetben hamarabb fog szabadulni. Tehát van egy cél, van egy jutalom, aminek az eléréséért neki valamit le kell tenni az asztalra, küzdenie kell, és ez általában nyilván jó a büntetés-végrehajtásban dolgozóknak, és jó mindenkinek, abban az esetben, ha ez a dolog beváltaná a célját, és valóban ezek a bűnelkövetők a későbbiek során hasznos tagjai lennének a társadalomnak, nem pedig azzal lenne probléma, hogy visszaesőként kellene velük foglalkozni. Tehát a statisztika egyértelműen bizonyította, hogy itt bizony szigorításra van szükség, és ezért is örülünk annak, hogy bekerült bizonyos területen ez a szigorítás. Egyértelmű, hogy aki megvalósítja a legsúlyosabb bűncselekményt, és kioltja egy embertársának az életét, ott semmiféle helye nincsen a feltételes szabadságra bocsátásnak, ennek még a lehetőségének sem szabad lennie.

A szigorítással is mindenféleképpen egyetértünk, és a feltételek szigorításával is, hiszen az is bebizonyosodott az elmúlt sajnos szomorú események kapcsán, hogy szükség van arra, hogy alaposabb vizsgálat alapján kerüljön ki egy elítélt a társadalomba feltételes szabadsággal. Tehát alaposabban meg kell vizsgálni, sokkal több szempontból meg kell vizsgálni őket, nem elég csak a magatartásukat vagy a bűnelkövetés előtti életvitelüket vizsgálni, hanem szükség van akár pszichés vizsgálatra, akár pszichiátriai vizsgálatra is, hogy alkalmas lesz‑e arra, várható‑e tőle az, hogy visszatér a bűnözés útjára. Tehát ez az alaposabb vizsgálat bizonyos esetekben mindenféleképpen szükséges és támogatandó. Ugyanígy támogatandó az is, ha technikai eszközöket szerelünk fel a feltételes szabadságra bocsátott bűnelkövetőkre, hiszen ezzel is a bűncselekményektől történő visszatartó erő nő meg ezáltal, és ez nyilván mindenféleképpen hasznos a társadalomnak.

Egy-két dologra szeretném még felhívni a figyelmet, mégpedig arra, hogy sokkal többrétűen kellene a jogszabályokat megfogalmazni, azért, hogy más területeken is védjük a társadalmat. Ilyen például a lex Kaleta. A Kaleta-ügy világított arra rá, hogy pedofilügyben is vannak problémák, és itt is volt a Jobbiknak már korábban javaslata, amely véleményem szerint megfontolandó lenne, amikor nyilvánosságra hoznánk azokat a személyeket, akik ilyen jellegű bűncselekményeket követtek el. Ha bárki számára megtekinthető lenne ez, akkor nyilván könnyebben meg tudnák előzni a szülők is azt, hogy a gyermekek akár ilyen társaságba keveredjenek. Vagy akár a szexuális bűncselekmények esetében is fontos az, amire már sokszor felhívtuk a figyelmet, mégpedig az, hogy bizonyos gyógyszeres, akár gyógyszeres kényszerkezelés alapján is olyan eredményeket érhetünk el, amely a bűnismétlés veszélyét messze minimálisra fogja csökkenteni a szabaduló elkövetőknél. Ezt is egyértelműen mutatják külföldi példák, hogy akkor, amikor a szexuális bűncselekmények területén 40 százalék a bűnelkövetés, a bűnismétlés esélye, azoknál, akiknél alkalmazzák ezt a gyógyszeres kezelést, a továbbiakban ez mindösszesen 3 százalékra csökken, tehát több mint 90 százalékkal csökken a bűnismétlés veszélye. Tehát ezek is megfontolandó javaslatok lennének.

Egyébként a módosítások ebben a törvényjavaslatban nem számottevőek, nyilván azok a törvényjavaslat lényegi elemeit semmilyen formában nem érintik, főleg technikai módosítások, mindazonáltal a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója támogatni fogja ezt a javaslatot. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)