Bencsik János (független)

BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Önről köztudott, hogy a sportban és a politikában is szereti a versenyt. Ez a szenvedélye mikor lesz végre a gazdaságban is érezhető? Azt szeretném öntől kérdezni, hogy miért nem sikerült az elmúlt tíz év alatt magas hozzáadott értéket teremtő, magyar tulajdonban lévő cégeket teremteni, amelyek versenyképesek lennének a külföldi multikkal, és nem csak a túlárazott közbeszerzésekből és az eltérített uniós támogatásokból működnek?

Csak hogy világos legyen, én nem a nemzeti tőkésosztály létrehozásának létjogosultságát vitatom; önnek ez régi víziója. Én ezzel egyetértek. Azt teszem kritika tárgyává, hogy ezen új tőkések irányában miért nem elvárás az önök részéről a teljesítmény és olyan polgári erényeknek a megkövetelése, mint a tudás, a szorgalom, a teljesítmény és a szolidaritás. A teljesítmény megkövetelése egyébként nemcsak a gyarapodó gazdaságnak az előfeltétele, hanem a polgári Magyarországnak is. Ezt nem is olyan rég még egyébként ön is hirdette.

Nem tudom, hogy ismerős‑e önnek ez a könyvecske, amit a kezemben tartok. (Felmutatja.) Nagyon remélem, hogy igen, ugyanis ennek a könyvnek ön írta az előszavát. Ez a ’98-as választási kampányra készülő Fidesznek a polgári vitairata, amelyből szeretnék most önnek egy idézetet felolvasni. Hogyha ül, akkor kapaszkodjon meg, mert ez nagyon sokkoló lesz: „A mai magyar nagytulajdon legnagyobbrészt hatalmi típusú átcsoportosítás révén jön létre, és nem teljesítményt nyújtani, hanem csak hatalmat gyakorolni, és csak jövedelmet szerezni akar.”

(18.00)

Miniszterelnök úr, az a szomorú igazság, hogy önök nem teremtették meg a polgári Magyarország gazdasági feltételeit, önök a középosztály helyett a felső tízezerrel kötöttek szövetséget. Önök a kisvállalkozások helyett a német autóipart fürösztik tejben-vajban, és egy olyan világot teremtettek, hogy bármikor előfordulhat bárkivel, aki sikeres, befutott, politikán kívüli vállalkozó, hogy egy szép keddi napon egy felnyírt hajú, pufidzsekis NER-nyalonc leül vele szemben, és elkéri a cégét. Ha nem adja, akkor jön a NAV vagy az ÁNTSZ. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő leteltét.) Az a kérdésem, miniszterelnök úr: amikor letette a miniszterelnöki esküjét ’98-ban, ilyen országról álmodott? (Taps a Jobbik soraiból.)